Szántó István áttört formavilága igyekszik még jobban összemosni a valóság és a látszat közti határokat
Képgaléria megtekintése2018.02.21. - 09:30 | Papp - Fotók: Mihácsi Veronika
A Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium rajz-festés-mintázás tanára ezúttal kiállító alkotóként jelentkezett. A budapesti Karinthy Szalonban lévő tárlata különös elegye napjaink kultúrájának, ami egyszerre kutatja a realitást és a megfoghatatlant, ornamentikákban megörökítve a végeredményt, vagy annak a látszatát?
HIRDETÉS
Ismétlődő, hol önmagukban kiemelkedő konkrét vagy elvontabb motívumok, tükrözve vagy szimmetrikus elrendezésben, játék és mesteriség, tárgy és képe, a valós kivetülése, látszat és megfoghatatlanság, ahol a síkfelület áttörve bontakozik össze az elénk tárt teljes vizuális élménnyé önmaga vetett árnyék-sziluettjével. Más szavakkal; Szántó István ornamentikái a Karinthy Szalonban.
Az Áttört (forma)világ című kiállítást január 23- án Keserü Katalin művészettörténész nyitotta meg Budapesten. Szántó István alkotásait a népi kultúra, s különösképp annak fogadalmi tárgyai iránti érdeklődősének lenyomatai hatják át. Itthon már a 15. századból ismerünk fennmaradt viasz votívokat, ezek rendszerint a gyógyulásra vágyó beteg testrészt ábrázolták, de előfordultak szimbolikus jelképek is (például az a lány, aki férjet akart oltáriszentséget ábrázoló votívot helyezett az oltárra, de egyéb és aktuálisabb példaként, a kiállításban is megjelenő béka motívum a női méhet szimbolizálja). S ezen fogadalmi tárgyak, mind az alkotó életének egy-egy erőteljes történésének monumentumai.
Korábban egy kiállításon már láthattuk azt a valóban létező fogadalmi ágyat, mely egy ilyen esemény termése. Egy közeli hozzátartozó felgyógyulásáért készült a fogadalmi viaszműtőasztal, szív pilléreken állva. Az alkotások gyakori s visszatérő eleme a szív motívuma, mely a szeretett legismertebb és leghasználtabb jelképe, de azon felül maga az életerő és szereteterő forrása is. A votív hagyományoknak megfelelően a teljes ágyat viasz borítja, az a természeti, misztikus erejű gyógyító anyag, mely épp oly szakrális, mint maga a fogadalmi tárgy hitbéli mechanizmusa. S ennek egyik megtekinthető megidézése is épp egy viasszal készült, technikájában manapság ritkán alkalmazott enkausztika munka, a Viaszágy című kép. (Enkausztika, azaz viaszfestés. Ennél a technikánál a viasz, mint kötőanyag szerepel. Az alkotó melegíti, és pigmenttel keverve viszi fel a felületre.)
A kiállított munkákat változatos anyaghasználat jellemzi. A papír, fa (vagy akár fémből készült) kivágásokon, régi és új motívumok jelennek meg; betegágy és műszerek, méhsejtek, organikus formák, testrészek és arra utaló természeti képek. Szeretet, gyógyulás, vagy egy alakuló, születendő élet metamorfózisa, maga az átalakulás élet és halál között. S az élet visszatér még a halál után is, a mexikói Papel picadóval kapcsolatban álló Szent Mihály halotti menetét felsorakoztató ornamensekben.
S mindezeknek különleges ízt ad a megfogalmazás módja, a fény és árnyék játéka, a "vászondobozokon" felsejlő forma árnylenyomata, továbbsejtetve bennünk, hogy a hangsúly itt a megfoghatatlan s a tárgyak csupán kivetítői ennek, mint ahogy vetítői árnyékaiknak is.
Kapcsolódó írásunk:
Áttört formavilág - Szántó István kiállítása a Karinthy Szalonban
2018.01.24. - 10:15 | Mihácsi Veronika
Január 23-án Szántó István képzőművész Áttört formavilág című kiállításának megnyitójára látogattunk el Budapesten a Karinthy Szalonba. A tárlatot Keserü Katalin művészettörténész nyitotta meg.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás