A mintegy 30 ezer éves Willendorfi Vénusz a bécsi Természettudományi Múzeum gyűjteményének ékköve. A szobrot, amelyre 1908-ban bukkantak Wachau térségében, a nőiesség és a termékenység egyfajta ikonjának tartják művészettörténészek.
A szoborról készült fotót az olasz művészetpártoló Laura Ghianda posztolta ki Facebook-oldalára, ám azt nem helyénvaló tartalom gyanánt a Facebook törölte annak ellenére, hogy az olasz nő négyszer fellebbezett a döntés ellen.

Ghianda első decemberi Facebook-posztját, amelyben elítélte a közösségi oldal cenzúráját, több mint hétezren osztották meg - adta hírül a The Art Newspaper honlapja.

A bécsi múzeum januárban maga is kérte a Facebookot, engedélyezze, hogy a Vénusz-szobrot továbbra is a maga meztelenségében mutassák be. "A látogatók soha nem panaszkodtak a női alak meztelenségére. Nincs ok arra, hogy befedjük a Willendorfi Vénuszt, eltakarjuk meztelenségét sem a múzeumban, sem a közösségi oldalon" - reagált az intézmény.

Nem ez az első alkalom, hogy a Facebook művészeti alkotásokat cenzúráz, február elején tárgyalta egy párizsi bíróság Frédéric Durand-Baissas francia tanár keresetét, aki beperelte a közösségi oldal működtetőit, mert lezárták oldalát, amikor posztolta Gustave Courbet világhírű alkotását, A világ eredetét, mert az a meztelen női altestet, beleértve a szeméremtestet ábrázolja. Az ügyben várhatóan március 15-én hoznak ítéletet. /MTI/

A willendorfi vénusz egy 11,1 cm-es, női alakot formázó szobrocska, a prehisztorikus művészet egyik ikonja. 1908-ban bukkant rá Szombathy József régész az alsó-ausztriai Willendorf in der Wachau közelében található őskőkori lelőhelyen. Szemcsés mészkőből faragták (mely alapanyag nem jellemző a lelőhely környékén), a mészkő csak a csehországi Brnóhoz közeli Stránská Skala mészkőhegységeiben található meg Willendorftól 136 kilométerre északkeletre. A szobrocskát vörös okker festék fedte, amely szakralizált szín lehetett, s temetkezéseknél használták.

A lelőhely 1990-es újbóli rétegvizsgálata után a szobrot 24 000-22 000 évesre becsülik, a gravetti kultúra jellegzetes kisplasztikáihoz tartozik. Aránylag keveset tudunk a szobor eredetéről, a készítés módszereiről, és eredeti kulturális jelentőségéről.

A szobor készítője nem a reális ábrázolásra törekedett, hanem sokkal inkább idealizált nőalak megformázására. A szeméremajkak, a mellek és a gömbölyű has kifejezetten hangsúlyos, ezek a termékenységgel való erős kapcsolatra utalnak. A figura apró kezeit a melle felett összefonja, nincsenek határozott arcvonásai, a fejét hajfonatok, vagy valamiféle fejfedő borítja.

Egyes modern elemzések tiltakoznak a szobrocska megnevezése ellen, amely önkéntelenül is a kövérkés figura összehasonlítását sugallja a klasszikus Venus elképzelésekkel. Más vélemények szerint a kis figura ironikus megnevezése jól esik egybe azzal, amit mi az akkori nőkről, és ízlésről gondolunk. Ezzel párhuzamosan más hivatalos vélemények a szobor a kőkorszaki Európa földanya istennőként azonosítja a szobrocskát. Más vélemények szerint a szobrocska az előkelő társadalmi pozíciót szimbolizálja a vadászó-gyűjtögető közösségben, még pontosabban a matriarchális közösség vezetőjének szimbóluma is lehet. A hangsúlyozott termékenységben a biztonság és a siker jelképeit látják. A kövérség ugyanis nem feltétlenül a termékenységgel kapcsolatos, hanem az egyén túlélési képességeivel is összefügg az adott korban. Az akkori populáció átlagéletkora nem tette lehetővé, hogy a túltápláltsággal összefüggő keringési betegségek kialakuljanak, ezzel szemben a jóltápláltság a jólétre és az ínséges periódusok eltűrésére utal. Hasonló testalkat mai vadász-gyűjtögető népeknél is előfordul, a steatopygia (zsírfarúság) egyik legfeltűnőbb példája a khoi(szan), más néven busman nőknél fordul elő.

A szobor lábának kialakítása nem teszi lehetővé, hogy megálljon (bár az alja törött, így annak eredeti jellege nem rekonstruálható biztosan). E miatt valószínűsíthető, hogy azt inkább kézben tartották, mintsem csak nézték volna. Néhány archeológus az anya-istenség helyett sokkal inkább szerencsehozó kabalának tartja.

A willendorfi Vénusz jelenleg a Bécsi Természettudományi Múzeumban tekinthető meg.

A szobor felfedezése és elnevezése óta számos hasonló szobrot fedeztek fel (igen sokat Magyarországon is). Ezeket vénuszfiguráknak nevezzük. A többi ilyen jellegű tárgy is az mutatja, hogy a hangsúlyos idomoknak széles körben elterjedt, egységes értelmezése volt abban a korban. /hu.wikipedia.org/