A krisztusi korba lépő Noé Inui Brüsszelben látta meg a napvilágot görög anya és japán apa gyermekeként. Négyéves korától hegedül. Tanulmányait - Brüsszel után - Párizsban, Karlsruhéban, Düsseldorfban folytatta.

Húszévesen robbant be a zenei világba, amikor Helsinkiben, a Jean Sibelius Nemzetközi Hegedűversenyen kiérdemelte az Ifjú Tehetségek Különdíját. Utóbb számos úgymond viadalon állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Győzött New York-ban - „2009 Young Concert Artists Series". 2012-ban a kimagaslóan tehetséges muzsikusoknak adható „Prix d'Honneur - Prix Julius Baer" elismerést könyvelhette el a Verbier Fesztiválon (Svájc). 2013-ban Észak-Rajna Vesztfália ösztöndíjasaként folytathatta tanulmányait.

Önállóan koncertezik s kamarazenészként turnézik Németországon kívül Svájcban, Ausztriában, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban. Jeles művésztársakkal - például Martha Argerich-hel, Leonidas Kavakos-szal - lépett fel New York-ban, a Merkin Concert Hall-ban, Washingtonban a Kennedy Centerben, Bostonban az Isabella Stewart Gardner Múzeumban. 2011-től évente kétszer vendégszerepel Japánban a Nagoja Filharmonikusokkal, illetve a Japán Filharmonikus Zenekarral.

„Mesés energiájú, hatalmas tehetségű. Széles spektrumú játéka lenyűgözte, megbabonázta a közönséget", írta róla a New York-i The Strad. „Szenvedély, élvezet, öröm. Káprázatos pirotechnikájú, lobbanású művész." (Washington Times) „Sugárzó intenzitás. Fiatal csillag a hegedűsök égboltján." (Kleine Zeitung, Klagenfurt) Noé Inui a tizennyolcadik század végén Mantuában, Tomasso Balestrieri (1738-1790 - olasz lézernek becézik máig is a mestert) által készített hegedűn játszik.

Fotó: Andrew Chiciak

Schotenröhr-Horváth Piroska Körmenden született, Németországban élő zongoraművésznő. Tanulmányait a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte Bognár Ferencnél. Kitűnőre végezte el pedagógusi diplomáját Pécsen, prof. Bodó Árpádnál. Számos szemináriumon és kurzuson vett részt. Például a Bartók Szemináriumon Rados Ferenc és Sándor György osztályában. Prágában prof. Frau Rauchnál mélyítette tudását.

Művész diplomáját a düsseldorfi Zeneművészeti Főiskolán szerezte prof. David Levine és prof. Christian de Bruyn osztályában. Ugyanott kapta meg a dalkísérői művész diplomáját. A nyolcvanas évek végétől állandó szólistája a bonni Magyar Nagykövetségnek, ahol elismert művészekkel, többek között Simándy Józseffel, Kocsis Alberttel lépett fel. 1988-ban Bartók Béla hamvainak hazatérésénél a németországi határon játszott Bartók fiai jelenlétében. Tanári munkájával egyenértékűek koncert-fellépései. Kamara- és szólókoncertjei váltják egymást. Repertoárján a klasszikus-romantikus és a modern zene egyaránt szerepel.

A két művész április 5-én, csütörtökön 19 órakor, a szombathelyi Bartók Teremben briliáns művekkel, igazi csemegékkel kínál különleges élményt a publikumnak.

Fölcsendül Wolfgang Amadeus Mozart E-moll szonátája hegedűre és zongorára (Mozart 1778-ban Párizsban komponálta, édesanyja halálakor). Megszólaltatják Johannes Brahms G-dúr - Regenlied - szonátáját hegedűre és zongorára (keletkezési éve: 1880; egyébiránt, „eső dal" ide vagy oda, napfényes szonátának is nevezik).

Weiner Leótól (akit elsősorban korszakos zenepedagógusként tartunk számon, ám alkotásait a legnagyobb klasszikusokéval egy szinten „jegyzi" immár a nagyközönség is) a 2. fisz-moll szonáta hegedűre és zongorára szólal meg. A szonáta estet Bartók Béla Román népi táncok-ja zárja. Kroó György zenetörténész így jellemzi: „... a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben".