Bár a péntek 13-hoz sokan negatív tartalmakat és élményeket kapcsolnak, én azt hiszem, ezek a teóriák abszolút nem tudták éreztetni a hatásukat ezen a délutánon. Ugyanis szép kis csapat verődött össze a Művészetiben, egészen a kis apróságoktól a már két diplomát szerzetteken át, a kétgyermekes felnőttekig.

Furcsa érzés volt úgy átlépni a küszöböt, mintha én is kívülről szemlélném az iskolát, és talán - ha lehet így mondani -, elfogott a nosztalgia, és gondolatban végigfutottam egy időszalagon, ami visszavitt a két évvel ezelőtti önmagamhoz, mikor még én is nyolcadikos szemmel, sugárzó érdeklődéssel és csillogó szemekkel néztem végig az épület minden egyes szegletén, magamba szívva minden színt és formát. Elöntött az akkor érzett kíváncsiság és érdeklődés, mintha ismét érezném az idegen varázsát.

A mostanra már ismert arcok helyett pillanatok töredéke alatt újak töltötték meg a szaktermeket, és láttam a szemükben az igencsak biztató és semmihez sem fogható érzést és örömöt. Sokat kérdeztek, egy pillanatig sem kérették magukat, hanem rögvest belemerültek a munkába. Sokan kérdésemre azt felelték, hogy szívesen lennének az iskola diákjai. Néhányuknak már konkrét elképzelése is volt a szakmaválasztást illetően. Volt, aki a szobrász szak iránt érezte magát teljes mértékben elkötelezettnek, más pedig a grafika vagy a festő irányába kacsintgatott.

Megkérdezett alanyaim között akadt olyan is, aki elmerült a múlt egyes szegmenseiben, és elmesélte nekem, hogy annak idején ő is megpróbálta a felvételit, ami akkor nem sikerült. Ma már van két diplomája. A rajz iránt táplált szenvedélyéről azóta sem mondott le, azt mondta, ha lenne az iskolában felnőttképzés, nem lenne kérdés számára, hogy az elsők között jelentkezzen. De nem szabad megfeledkeznünk a felnőttekről sem, hiszen - igaz, többnyire csak kísérőként -, de ők is jelen voltak a rendezvényen. Volt szerencsém találkozni egy mosolygós anyukával is, aki mindkét fiát magával hozta.

Az estébe nyúló délutánról elmondható, hogy aki nem is igazán ezen a pályán mozgott, az is megtalálta kicsit önmagát az egyes feladatok, szakmai projektek során. S talán sokaknak kedve is támad majd ahhoz, hogy egyszer a rajz és a képzőművészet az ő élete részévé is váljon.