Ezúttal a Szily János utcában, a Székesegyház előtt gyülekezett a sétálni vágyok csoportja, és türelmetlenül várta a kezdést, az újabb információk megismerését. Orbán Róbert azzal kezdte a túrát, hogy elmondta: először gondolkozott azon, hogy van-e létjogosultsága csehek nyomába eredni, de rá kellett jönnie, hogy bőven van emlék, ami hozzájuk köthető.

A téren bevezetésként beszélt arról, hogy nem mindegy, hogy csehekről vagy csehországiakról beszélünk. Ha a csehek nyomában akarunk járni, akkor csehekről és morvákról fogunk hallani, ha csehországiak nyomába szegődünk, akkor sziléziai németekről, szudéta-németekről is fogunk hallani. Ilyen például Andráskay Müller Ede, aki szudéta német volt, valamint csehországi németek voltak Pehm József (Mindszenty József) ősei is, így őket is.

A bevezető után elindult a túra, aminek első állomása František Herzan lakóhelyétől indult, ami a Püspöki palotában volt. Ő Szombathely második püspöke volt 1800-1804 között, és bár németül beszélt, Prágában született, így nemzetiségét tekintve csehnek tartják. Viszonylag keveset tartózkodott a városban betegeskedés miatt, Bécsben kezeltette magát, és ott is halt meg, de idehaza temették el. Így elmentünk és megnéztük František Herzan bíboros sírját.

A püspöki kriptában túravezetőnk elmondta, hogy a rövid hivatalai ideje ellenére több mindent köszönhet neki a szombathelyi egyházmegye, például a könyvgyűjteményét, amit Prágából hozott magával, a Szent Placidus római vértanú ereklyéit, amit a jobb oldali első mellékoltáron díszes üvegkoporsóban helyezték el, valamint a templomnak a kialakításához is köze volt. Tagja volt annak a bíborosi testületnek, aki a VII. Pius pápát 1800-ban megválasztotta, és jó barátságban is volt a kalandos pályafutású pápával.

Visszatérve a Székesegyház elé megtudtuk, hogy a homlokzatán található szobrok Philip Jakob Prokopp nevéhez köthetők.

Ezt követően a cseh származású Kmen Ottokárról tudtuk meg, hogy az 1900-as évek körül a mai Kertész utca területén volt „perzsa kertészete". Úgy hirdette magát a korabeli újságokban, mint udvari főkertész. Pár év elteltével ezt a kertészetet átadta Peterka József kertésznek, ami egészen az I. világháborúig megvolt. Szombathelyen élt még egy Peterka József, aki papként indult, majd orvos lett belőle. Több könyvet is írt, végül Kiskunhalason halt meg.

Utunkat folytattuk a Fő térre, ahol előbb egy kapualjnál álltunk meg, és túravezetőnk a Steffek dinasztiáról beszélt. Steffek Miklós 1880 körül érkezett Szombathelyre és díszítőfestőként munkálkodott. Ahol megálltunk, a folyosóra benézve a mennyezeten látható díszítőfestés is feltételezhetően Steffek Miklóshoz köthető, bár ezt tények nem igazolják. Ezen kívül házak, templomok festésére is vállalkozott. Fia, Steffek Albin folytatta édesapja szakmáját és templomfestéssel foglalkozott.

Rövid sétát követően megálltunk a Hangya Háznál, melynek kivitelezése a korábban már említett Andráskay Müller Ede nevéhez köthető. Müller Ede 1860-as években született Hareth nevű kis faluban. Onnét Bécsbe költözött, majd Sopront és Kőszeget követve költözött Szombathelyre. Neve nősüléskor változott meg, mikor felvette felesége nevét és így lett Andráskay Müller Ede. Menő építési vállalkozó lévén rengeteg épület (vasútállomások, lakóépületek, üzletek) fűződik nevéhez.

A séta utolsó állomásaként a Batthyány térre mentünk, ahol Orbán Róbert megmutatta Steffek Albin egykori otthonát, valamint elmondta, hogy a Szombathelyen megtelepedő zsidók között volt olyan is, aki Csehországból származott.

A túra a korábbihoz hasonlóan jó hangulatú és informatív volt. Két hét múlva, május 25-én a Szent Márton templomtól indulva lengyelek nyomába szegődhetünk Orbán Róbert vezetésével.