A gönci pálos kolostor

Gönc pálos kolostorának romjai a Zempléni-hegységben, Gönc külterületén találhatóak, 336 méterrel a tengerszint felett. Hogy a rom mennyire ismeretlen még a településen is, azt jól mutatja, hogy hét gönci megkérdezettből egy tudott jól használható információval szolgálni arról, hol is találjuk a településen szinte jelzetlen örökséget. A turistaoldalak mindenhol Telkibányától javasolják a megközelítését a piros jelzésű úton (Rákóczi-út), mi, lévén Gönc felől érkeztünk, a városból vágtunk neki, ahonnan - állítólag - a rom megközelíthető a piros kereszt turistajelzésen (5 km). Más kérdés, hogy ilyet a városban sehol nem láttunk, ahogy a kitáblázását sem. Kapaszkodónak maradt az egyetlen iránymutatás, miszerint a várost elhagyva az út menti barackosnál (?) kell majd lefordulnunk jobbra, de ott már tábla fogja jelezni. Így is volt, a település után pár száz méterrel kis sárga turista tábla jelezte jobbra a romot (3.8 km). Bár az út burkolata jónak tűnt, az autót letettük, és gyalog vágtunk neki a közel 4 km-nek. Mint később kiderült, Potácsházáig járható kocsival is az (erdészeti) út, aki kényelmes , az gond nélkül bevállalhatja - gépjármű- és turistabarát tempó mellett.

A gönci pálos kolostorrom

Gyalogosan nagyon kényelmes a túra első 3 kilométere Potácsházáig (ami két turistaház mindössze), onnan viszont elvesztettük a "nyomot", merre haladjunk tovább. A házak után egy rétre értünk, ahonnan két turistaút vitt tovább: ám egyik sem az írt piros jelzésű, Telkibánya felőli út volt. Mindkettőn elvesztegettünk 30-30 percet, és visszafele, Potácsháza felé jövet a ház ( gönci út felől nem látható!!) oldalán tűntek fel a piros turistajelek... innét egyértelmű volt, hogy a házzal szemben, a patakon átkelve vezet tovább az út, és egy belső, vékonytörzsű fán meg is találtuk a jelzést... Majd még beljebb, két faágra rakva magát a táblát is, ami a Gönc felől érkezőknek lett volna tájékoztatás, hogy a háznál jobbra, a kis patakon átkelve folytatódik tovább az út, immár a piros turistajelzésen... Valószínű, eredeti helyéről leesett, és turisták tették ideiglenesen oda, nekünk sikerült mindenesetre nem észrevennünk, majd picit az úthoz közelebb elhelyeznünk... Innét a túra már egyértelmű volt, kb. 1 km intenzív emelkedés után jutottunk fel a romokhoz.

A 14. század közepe táján építtethette Nagy Lajos király a boldogságos Szűz Mária tiszteletére a pálos rendi kolostort és templomot, melynek helyét 1371-ben, 1384-ben, 1407-ben az oklevelek így határozzák meg: a gönci vár alatt fekszik. A monostor valószínűleg 1540 után indult pusztulásnak, amikor Serédi Gáspár a környék kolostorait kifosztotta.

A kolostorból alig látható valami, a templom falai kb. 6-7 méter magasan még állnak. Kis kolostor lehetett, egy hajóval, szentéllyel, toronnyal. Ennek a háromnak főbb falai még ma is állnak. Főbejáratának faragott, csúcsíves ablakát a gönci Huszita-házban csodálhatjuk meg.

Érdemes innen tovább gyalogolni dél felé a piros jelzésen, ahol három kilométer megtétele után az Amadé várrom maradványait tekinthetjük meg.

A gönci pálos kolostorrom

A Megyer-hegyi tengerszem

A Sárospatak közelében, a Megyer-hegyen fekvő Tengerszem hivatalosan is Magyarország legszebb természeti csodája. A 303 m magas Megyer-hegy vulkáni eredetű, kemény kőzete kiválóan alkalmas volt malomkőgyártásra, már a XV. században is működő kőbánya volt a területen. Az 1907-ben leállt malomkőbányában a felgyülemlett víz eltávolítására a vízlevezető vágat mélyítését 1844-ben kezdték meg és évtizedeken át folytatták a középkori bánya szegletében. A felhagyott malomkőbánya fejtési gödrében alakult ki az a tó, melyet később Tengerszemnek neveztek.

A tó legnagyobb mélysége 6,5 m, a tavat körülvevő sziklafalak pedig 70 méterrel magasodnak a víztükör fölé. A lélegzetelállító szépségű tavacskát a Malomkő tanösvényen keresztül közelíthetjük meg Sárospatak felől. A tájékoztató táblák részletes ismertetést adnak a természeti jelenség kialakulásáról, a malomkőbánya történetéről, a bányászatról, a terület élővilágáról.

Jelzett úton...

A Megyer-hegy oldalába magasan felhúzódó szőlők közül negyedóra alatt egy keskeny, néhol kissé meredek ösvényen tudjuk megközelíteni a Tengerszemet. A tanösvény jelzései teljesen körbe vezetnek a tó körül meredeken felkapaszkodva a sziklafalak tetejére. Annak ellenére, hogy nem túl nehéz a túra, érdemes megfelelő lábbelit, legalább egy csúszásgátló talppal felszerelt, lábat jól tartó, strapabíró túracipőt viselni. A tó körüli meredek ösvényen pedig remek szolgálatot tehet egy pár könnyű túrabot.

Érdemes körbejárni a tengerszemet a meredek, keskeny ösvényen, az egykori bánya pereméről lenyűgöző kilátás nyílik a vízzel telt „kráterre". A fenékvíz lecsapolására szánt függőleges falú mély sziklafolyosón keresztül tudjuk megközelíteni a víztükröt.

A malomkőbánya 1997 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, a Tengerszem és a Malomkő tanösvény egész évben szabadon látogatható.

A Tengerszem

Megközelítés: Sárospatakot elhagyva a 37-es főútról balra nyíló köves úton tudjuk megközelíteni a Tengerszemet. A műúttól 200 méterre a Nagy-Bot-kő gejzírkúpnál találunk parkolót, itt megy át a tanösvény is, de száraz időben autóval még legalább 400 métert tudunk menni tovább a földúton, egy sorompóval és Tengerszem feliratú jelzőtáblával jelzett nyílegyenes dűlőútig. Innen mehetünk a fenti dűlőúton a szőlők közt, mely egy romháznál ér véget, ahonnan egy keskeny ösvényen haladva táblák jelzik az utat a Tengerszem felé.

A sorompós dűlőút után még tovább tudunk autózni kb. 300 métert, és onnan gyalogolunk a piros jelzésű, széles földúton. Elmegyünk a régi iskola romos épülete mellett, majd egy Y alakú elágazásnál, a jobb oldali ágon, piros kereszttel jelzett úton megyünk tovább. Az útról kissé feljebb szép kilátás nyílik balra, a Király-hegy felé. Az út bebújik az erdő fái közé és hamarosan a Tengerszemnél bukkan ki.

Felfele a szőlőtőkék közt

A hejcei katonai emlékhely

A hejcei kopjafás temető a Borsó-hegyen található, és 42 szlovák KFOR békefenntartónak állít emléket, akik repülőjükkel hazafele tartva - már láthatóak voltak Kassa fényei! - 2006. január 19-én lezuhantak a hegyen. Hejcéről egyrészt csodálatos túraút visz odáig, másrészt torokszorító, a külső szemlélődőt is megrázó élmény az emlékhely látványa.

Hejcéről ameddig lehet, érdemes kocsival felmenni, így a kb. 7 km-es túra felét és egyben kevésbé izgalmas részét gyorsan le is tudjuk. Az erdészeti sorompóig mehetünk, de ne számítsuk lengéscsillapító-kímélő útra! Számos szlovák rendszámú autó fogja jelezni, hogy autóval itt az út vége, a fennmaradó része viszont gyönyörű természeti környezetben vezet az emlékhelyig. A 42 sírt napjainkig is gondozzák, látogatják a hozzátartozók. Mi magunk is találkoztunk eggyel, aki részletesen beszélt a tragikus napról, arról, hogy mindössze pár másodpercen és néhány száz méteren múlt 42 ember élete... Ha a túrának nekivágunk, inkább lelkileg, mint fizikailag készüljünk fel rá. A túraút szinte végig emelkedik, amelyben vannak meredekebb szakaszok is, de könnyen teljesíthető. A jelzések jól követhetőek. A táv felénél található Fehér-kút (585 m), aminek kristálytiszta vízéből érdemes hűsíteni magunk.

A hejcei katonai emlékhely

A jelentések szerint 2006. január 19-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce közelében lezuhant egy szlovák repülőgép 35 katonával és 8 fős személyzettel, közülük egyetlen katona maradt életben. A település fölé magasodó, csaknem nyolcszáz méteres Borsó-hegyen az esti órákban zuhant le a szlovák légierő An-24-es kétmotoros csapatszállító repülőgépe, amely a koszovói békemisszióból (KFOR) szállította haza a szlovák békefenntartókat, illetve egy hétfős módszertani segédcsoport tagjait. Már hazafelé tartottak, lélekben már otthon voltak, amikor a zempléni hegyek között repülőgép-szerencsétlenségben életüket vesztették. A vizsgálóbizottság jelentése szerint a katasztrófát az okozta, hogy a pilóták vélhetően alábecsülték a repülőgép alatti terepmagasságot, és a gép három kilométerrel letért pályájáról. 

A repülőgép 3-400 méter hosszan és 30 méter szélességben tarolta le a fák koronáját mielőtt a hegyoldalnak csapódott. Hejce lakói egyként mozdultak meg, katonák, mentők, tűzoltók segítettek. A kutatásban 220 fős magyar mentőegység, valamint 80 szlovák tűzoltó, mentő és katona vett részt. A munkát nehezítette a mínusz tíz fok alatti hőmérséklet, és a köd miatti alig tízméteres látótávolság. A gépen utazó 43 fő közül csak egyetlen túlélőt találtak: az akkor 27 esztendős Martin Farkast, aki a gép hátsó részében ült bekötve, pontosan úgy, ahogy a többiek. Később elmondta: a baleset előtti percekben semmi rendkívülit nem észleltek, a gép - harminc kilométernyire kassai célállomásától - lassan ereszkedett lefelé, aztán egyszer csak erősen rázkódni kezdett. "Akkor már tudtuk, hogy nagy baj van, de az egész csak két-három másodpercig tartott."

A hejcei katonai emlékhely

A katona a lélekjelenlétével magyarázta, hogy a gép becsapódása után a mobiltelefonjáról rögtön fel tudta hívni a feleségét és a szlovák rendőrség segélyhívó számát. "Mintegy három órája feküdhettem a roncsok között - emlékezett -, amikor arra eszméltem, hogy körülöttem ég az erdő és egy ember elemlámpával világít a szemembe. Aztán jött a mentő, és csak három nap múlva a kórházban tudtam meg, amikor felébredtem az altatásból, hogy rajtam kívül mindenki halott."

A szerencsétlenség helyszínén, a Borsó-hegyen 2006 nyara óta egy obeliszk emlékeztet a 42 szlovák katonára, egy évvel később emlékparkot alakítottak ki a település belterületén. A galántai szobrászművészek alkotta emlékművön a főalak egy szárnyak nélküli, zuhanó angyal, amelyet letarolt fák vesznek körbe. Az áldozatokról minden évben megemlékeznek Hejcén a családtagok, a katonatársak, a szlovák és a magyar honvédség vezetői, a mentésben résztvevők és a helybéliek. /Forrás: mtva.hu/

A település belterületén levő emlékpark