A gyermekek interaktív tárlatvezetésen vehettek részt, miközben kreatív, logikai és művészi feladatokat kellett megoldaniuk. A felnőttek előadásokat hallgathattak különböző témakörökben, megismerkedhettek a múzeum gyűjteményével, a Homo Ludens zenés színpad és Szabó Tibor pedig igazi csemegéről gondoskodott. Dr. Szállási Árpád orvos-történész előadására pedig annyian voltak kíváncsiak, hogy a szervezőknek még pótszékeket is be kellett szerezniük. Nem véletlenül jelentek meg annyian, hiszen a téma nagyon is aktuális napjainkban, a H1N1 vírus járványszerű terjedése idején. Szállási Árpád ugyanis a járványok történelmi szerepéről beszélt. Az influenza olasz eredetű szó, Velencében találkozhatunk vele először, az „influenza di freddo" azt jelenti, a hideg behatolása. A múltra visszatekintve nehéz egyértelműen megállapítani, hogy egy járványt valóban influenza okozott-e vagy sem, mert a tünetei nem egyértelműek, nincs olyan egységes külső jel, mint például a bubópestis esetében.

1486-ból találunk feljegyzéseket Angliából, ahol az úgynevezett angol izzadás nevű betegség pusztított, ami lázzal, és igen penetráns szaggal járt. A járvány érdekessége, hogy csak az angolokat betegítette meg, az írek és a skótok kimaradtak belőle. Ennek okát máig sem tudjuk. Később a járvány Európára is átterjedt, a hollandokat, németeket, dánokat is érintve, de az írek és a skótok most sem betegedtek meg. Feltételezik, hogy ez a járvány influenza lehetett. 1883-93 között az orosz náthaláz tizedelte a lakosságot. Ázsiából eredt, és onnét haladt Nyugat-Európa felé. Jelentős mérföldkőnek bizonyultak Richard Pfeiffer német bakteriológus kutatásai, melynek alapján feltételezték, hogy az influenzát egy baktérium, a "Haemophilus influenzae" okozza. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van.

Hatalmas pusztítást okozott az 1918-19-es spanyolnátha járvány, ami valójában influenza volt. Neve onnét származik, hogy Spanyolországban írták le először. Már 1918-ban magasabb volt az áldozatok száma, mint az első világháborúban. Az influenza multicentrikus betegség, ami azt jelenti, hogy nem csupán egy gócpontja létezik, hanem több helyről is kiindulhat. Például Oroszországban a hadifoglyok között, karanténban is terjedtek a halálos tünetek. Az állatorvoslás és a humán orvostudomány karöltve járnak egymással, ezért talán nem meglepő, hogy először egy állatorvos, Kutira Ferenc gondolt arra, hogy az influenzát nem baktérium, hanem valami más okozhatja. Kutira kiváló példája annak, hogy az állatorvosi ismeretek néha az emberi orvoslás előtt járnak. Marek József 1912-ben megjelent könyvében például analógiára utal a gerincesek és az ember között. Kutira tehát azt mondta, hogy az influenza valamilyen filtrálható méreg tevékenységének a következménye. Később természetesen kimutatták, hogy influenzát vírus okozza, ettől kezdve a betegség elleni oltás is lehetségessé vált. Az oltás azonban meglehetősen problémás, mivel véglegesen nem tudja megszüntetni a járványt. A fekete himlő kórokozója stabil génkészlettel rendelkezik, ezért a vakcina egy egész életre szóló védelmet nyújt. Az influenzavírus viszont állandóan változik, többszöri mutáción megy keresztül, ezért hatékonyan védekezni sem tudunk ellene, mivel a mutálódott génállomány ellen a régi oltóanyag már nem hat.

Dr. Szállási Árpád beszélt még a pestisről, ami könnyen felismerhető, és már a görögök is megemlítik. Elmondhatjuk, hogy a Peloponnészoszi háborút tulajdonképpen a pestis döntötte el, Periklész is abban hunyt el. A betegséget megismerhetjük Camus: Pestis című regényéből, de Boccacciótól is remek leírást kapunk. A pestises betegek védőszentje Szent Rókus. Villon és Daniel Defoe írásaiban is találkozhatunk a pestissel. Megismerkedhettünk még a szifilisszel, a maláriával és a sárgalázzal is. Előadása végén a Smidt Lajoshoz hasonlóan költői vénával megáldott professzor felolvasta egy költeményét verseskötetéből, amit lelkes taps kísért. Ezután Keppel Csilla történész következett, akinek vetített képes előadását hallhattuk, Első világháborús szombathelyi gyógyulások katonák levelei alapján címmel.

A Smidt Múzeum kezdeményezése érdeklődő és befogadó közönségre talált. Reméljük, ezzel az alkalommal precedenst teremtettek, és jövőre újra találkozhatunk a Múzeumok Őszi Éjszakájával.