A hirtelen beköszöntött ősz és hideg ellenére is bőven akadt érdeklődő a temetői sétán, amit túravezetőnk ezúttal változtatott útvonalon vitt végig. Orbán Róbert azzal kezdte a sétát, hogy elmondta, a temető a 3. századtól 1963-ig működött, így minden sírra nem jut idő, de igyekszik a fontosabb állomásokat érinteni.

Elsőként Csermely Gyula polgármester sírjánál álltunk meg. Ő töltötte be Szombathelyen a legrövidebb ideig a polgármesteri tisztséget, 1945. májusától 1945. augusztus elejéig, amikor betegégben elhunyt.

Tovább haladva dr. Mészáros Hugó sírjánál álltunk meg, aki 1941 - 1944 között volt Szombathely polgármestere. 1946 őszén a nyilas hatalomátvétellel letartóztatták, majd többször elítélték népellenes bűncselekmény vádjával. Megtudtuk azt is, hogy Ősz Iván néven íróként is publikált, több verseskötete, elbeszélés kötete és regénye is megjelent.

Rövid sétát követően dr. Ujváry Ede sírjánál álltunk meg, aki dr. Mészáros Hugó hivatali elődje volt 1931-1941 között. A most látható síremléket az önkormányzat készítette közel 10 éve, előtte csupán egy egyszerű fakereszt jelölte a sírhelyet.

Következő megállónk alkalmával megtekintettük a Gigler család síremlékét, amire felírták a foglalkozásukat is, mely szerint bábosok és viaszöntők voltak.

Épp csak oldalra tekintve találtuk meg dr. Kapossy János művészettörténész sírját - neve szinte teljesen lekopott a sírról - a Szerk. -, aki a barokk kor kutatásában jeleskedett.

Ezt követően a temető legrégebbi részéhez sétáltunk át, ahol dr. Károlyi Antal alispán, Egerváry család és Hudetz család síremlékhármasnál álltunk meg, majd pár lépéssel odébb a Cziczer István sírjánál időztünk egy keveset. Ez utóbbinál túravezetőnk elmondta, hogy Szombathelyen gyakran mondták, mondják, hogy „kimegyek majd a Cziczer-kertbe", vagy, hogy „majd ha kivisznek a Cziczer-kertbe". Ez a kifejezés feltételezések szerint onnan eredhet, hogy állítólag a temető egy részét a Cziczer család adományozta temetkezés céljából, ám ezt még nem sikerült igazolni.

Némi sétát követően megtekintettük az Istóczy család címeres síremlékének egy részét, melyen a címer még tökéletesen látható. Az Istóczy családnak Táplánszentkereszten volt birtoka.

Pár lépéssel odébb Mayer Ede gépgyáros sírjánál álltunk meg, melyet a Szépítő Egyesület segítségével újítottak fel, mely kb. egy hónapja fejeződhetett be.

Következő állomásunk a Jüsztül család sírja volt, melyet Sződi Szilárd szobrász készített az 1930-as évek közepén. Szignóját a síremlék oldalán fel lehet fedezni.

Tovább haladva a temetőnek arra a részére értünk, mely elhanyagoltnak tűnhet. Róbert elmondta, hogy ennek két oka is van: egyrészt ide eredetileg is a szerényebb anyagi helyzetű emberek temetkeztek, másrészt 1945. március 4-én súlyos bombatámadás érte, annak ellenére, hogy természetesen nem a temető volt a cél. Itt a Stránsky - Koroknay család síremlékét tekinthettük meg, a családhoz több könyv is köthető.

Rövid sétával Merkly Ferenc szobrász két gyönyörű sírszobrához értünk. Hidasy Krisztina és a Vései család sírján is Merkly Ferenc munkássága fedezhető fel, aki nem is igazán faragta a szobrokat, inkább építette, hiszen a szobor egy fém vázszerkezettel rendelkezik.

Következő állomásunk Knébel Ferenc fotográfus síremléke volt. Knébel Ferenc pályáját festőként kezdte, ő festette Gutatöttös mellett a Szent Cecília templom oltárképét.

Utunkon haladva megnéztük a Vincés nővérek sírkertjét, majd a Hainzmann család sírkertjét és obeliszkjét. Előbbinél megtudtuk, hogy tanító szerzetes rend volt és viszonylag rövid ideig tartózkodtak Szombathelyen, míg utóbbinál azt árulta el Róbert, hogy a Pannónia vendéglő hosszabb ideig a családé volt és rokoni kapcsolatban álltak a Vasvármegye című lap tulajdonosával, szerkesztőjével.

Újabb rövid séta után Jókay Ihász Miklós sírjához érünk, aki Jókai Mór testvérbátyjának, Jókay Károlynak az unokája. Mivel édesapja korán meghalt, mostohaapja iránti tiszteletből felvette az Ihász vezetéknevet is.

Ahogy haladtunk tovább, Róbert mutatott egy jelöletlen sírhelyet, mely Szombathely másik gépgyáros családjához, a Pohl családhoz tartozott. A feljegyzések szerint a Csáfordi Pottyondy kripta mellett található, így felirat nélkül is beazonosítható.

Tovább haladva Balogh Gyula sírjánál álltunk meg, aki az első Vas megyei hírlapot elindította, majd több Szombathely történetével foglalkozó munkát is írt. Mellette pedig a Hübner család mauzóleumát tekinthettük meg, róluk többek között azt is megtudhattuk, hogy építészcsalád volt.

A séta vége felé haladva megálltunk a temetőben elhelyezett római oszlop indításánál, ami jelképesen utal a temető 2000 éves múltjára is, majd elindultunk megtekinteni Varasdy Károly sírhelyét, aki 1885-ben volt Szombathely polgármestere, valamint a Szépítő Egyesület első elnöke.

A temető bejárata felé haladva ellátogattunk még a Bárdossy család, Szász Béla és Alexi Emil síremlékéhez. Bárdossy István volt Szombathely első polgármestere, Szász Béla a Szombathelyi Elektromos Műveknek volt az igazgatója, Alexi Emil pedig orvosként dolgozott Szombathelyen. Velük szemben Holzheim Károlyné Kéthelyi Franciska síremlékére mutatott túravezetőnek és elmondta, hogy a sírkövet Mechler Ferenc soproni kőfaragó készítette.

Az utolsó lépések közben a Vizmathy család síremlékénél álltunk meg, melyet Merkly Ferenc készített, majd Balthazar Brenner, végül pedig a Premontrei Gimnázium tanárainak sírhelyét mutatta meg, akik közül legismertebbként Kárpáti Kelemen nevét emelte ki.

Róbert a séta alatt elmondta, hogy szinte minden sírról tudna mondani valamit, de akkor nagyon hosszú lenne a séta. Terveznek még sétákat a jövőben is, és a legközelebbi alkalom időpontját is megtudtuk, ami október 6-án lesz.

Kapcsolódó írásunk:

Torjay Valter utolsó sétája a Szent Márton temetőben

2018.06.21. - 01:00 | Greffer Krisztián

Utoljára barangolhattunk a Szent Márton temető sírjai közt Torjay Valter művészettörténész értő és érdekes vezetése mellett június 18-án. Az eseményt a Szombathelyi Szépítő Egyesület és a Berzsenyi Dániel Könyvtár Helytörténeti Klubja szervezte.