Valami Amerika Szombathelyen - Hollywood Movie Music Classics 2018 a Bartók Teremben (videóval)
Képgaléria megtekintése2018.10.05. - 13:15 | Bangó Mária - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Október 4-én ismét felcsendültek a Bartók Teremben a legszebb filmzenék Pejtsik Péter vezényletében, a Savaria Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában. A jubiláló előadás osztatlan sikeréhez két sztárvendég is hozzájárult: Radics Gigi és Király Viktor. A lélekfürdetően gyönyörű filmzenék közötti „4’33”-at”, vagyis a csendet ismételten Kolovratnik Krisztián töltötte meg műsorvezetőként.
HIRDETÉS
A tizedik Hollywood Movie Music Classics külsőségeiben követte az előző évit, amely a kevesebb néha több elv alapján szerveződött. A közel háromórányi minőségi zenei tartalmat szolidabb hollywoodi csomagolással prezentálták, ezzel már-már családiasan otthonos hangulatot teremtve, igaz a résztvevők számát nézve, ez egy gigacsaládnak felelt meg, hiszen telt házas rendezvényről tudósíthattunk. Az évek során letisztult külcsínt biztosító kelléktárból idén is szemkápráztató fényeket vehettek magukhoz tűzijáték formájában a Bartók Terem hosszú, vörös szőnyegénél gyülekező koncertlátogatók. A Kopula Tűzijáték hangulatfokozó fényparádéja elérte a célját, az elégedettséget jelző tapsot követően a hosszan kígyózó sor elindult a vörös szőnyegen. A bejáratnál Kiss Barna, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója mindig mosolygós feleségével együtt fogadta a tizedik alkalommal megrendezett filmzenei est nyitónapjának vendégeit.
A telt házas koncerten helyet foglalókat Kolovratnik Krisztián köszöntötte, akiről már tavaly megemlítettük, hogy páratlanul (a szó mindkét értelmében) vezette a több órás zenei varázslatot. Akkor az utóbbi idők legjobb műsorvezetője címet is elnyerte tőlünk, így nagy érdeklődéssel vártuk filmzenei vezetőnk már korán sem idegen vezetését, amelyben ismét nem csalódtunk. Idén is felkészülten, frappánsan, finom humorral kalauzolt időn és téren át a film harmadik dimenziójaként aposztrofált filmzenékben.
A jubileumi koncert tulajdonképpen egy Best of műsor volt, válogatás az elmúlt tíz évből, meglepetésekkel, újdonságokkal és különleges helyzetekkel átszőve. Ilyen különlegesség volt például az a momentum, hogy az a Mérei Tamás, aki az intézmény igazgatójaként anno megálmodta, elindította és az első hat évben gondozta ezt a koncertsorozatot, most a jubileumi előadáson első ízben színpadon is helyet foglalt a cselló szólam vezetőjeként, és akit jól megérdemelt, hatalmas tapssal köszöntött a közönség.
Tavaly azt tudhattuk meg az est házigazdájától, hogyan született a zene, idén azt boncolgatta, hogy mi is az, ami megszületett, vagyis mi is a zene. A zene az önkifejezés és a kommunikáció egy fontos formája, a hangok és a csend elrendezése az időben. Na de melyik irányban és mekkora időintervallumban elhelyezve? Vissza a múltba, vagy ugrás a jövőbe, sőt az „időlebegtetés" is lehetséges volt akár már a múltban? Zenei kalauzunk briliáns interpretálásában John Cage 4'33" -as művéből rögtön egy részletet is megismerhettünk.
A két részletben megtartott zenei esten olyan kiváló filmzeneszerzők művei csendültek fel, mint Ennio Morricone, Danny Elfman, John Williams, Hans Zimmer, Alan Silvestri és Thomas Newman.
A kezdést nem aprózták el, azonnal ugorhattunk vissza a jövőbe Alan Silvestri zenéjével. Szerencsénkre az utolérhetetlenül zseniális Pejtsik Péter vezényletével tehettük meg ezt, így borítékolható volt a siker.
Miután visszatértünk a jelenbe, kézbe vehettük az érkezéskor kapott bonbont, hogy kicsit felpörögjünk. A mondás szerint az élet olyan, mint egy doboz bonbon, sosem tudhatjuk, mit húzunk ki belőle. Most azonban megtudtuk, hogy a futást húztuk ki belőle Forrest Gumppal, amelyhez nem árt a finom szénhidrát tuning ebben a mennyiségben. Hamarosan megtudtuk, hogy amikor a lélekemelő zenén és filmkockákon végigfutottunk, sem árt az energia, hiszen repülni fogunk a következő zenével Batman kíséretében. Miután a Batmobillal megjártuk Danny Elfman zenéjének útját, az est két lenyűgöző hangú (melyet szokásos rögtönzött közvéleménykutatásunk is megerősített) sztárvendége, Radics Gigi és Király Viktor előadása emelte a lelkeket mind magasabbra és magasabbra.
Schindler listájának zenéjével, melyet John Williams neve fémjelez, olyan lelki magasságba érkeztünk, ahol elcsattant az est első vastapsa, amely Bozsodi Lóránt hegedűszólóját is jutalmazta. Ha lehetséges még ennél feljebbre szállnia a lelkünknek, akkor már csak az űr jöhet szóba, ahova a Hollywood Classics tíz éves fennállása során többször is eljuthattunk, kvázi, mondhatnánk kis túlzással, hogy olyan, mintha hazajárnánk. Világűr, haza - mi más is következhetett volna, mint a fantasztikus filmrendező-zeneszerző páros Spielberg és Williams közös alkotása, az ET, amelyben olyan ritkaság történt, hogy a film alkotásának végén a zenéhez vágták a filmet.
Utazhattunk még időben, térben és érzelmi hangulatokban ugrálva a végtelen szerelem csodálatos akkordjai között, majd találkozhattunk „a spagetti westernnel" akár a csúffal, a jóval és a rosszal is egyszerre. Egy ilyen csatatér után már meg sem lepődik az ember, ha egy ügynökbe botlik, pláne, ha annak neve Bond, James Bond, vagyis inkább Király Viktor, akinek lefegyverző hangjába futottunk, amelytől az est első felének utolsó számánál megadta magát a közönség és vastaps után indult röviden felfrissülni egy-egy koktéllal.
Az audiovizuális kényeztetés második fordulójában is úgy ült minden hang a helyén, ahogy a közönség. Bár maga a film a Hollywood Classics esetében ugyan "csak" másodhegedűs, olykor mégis annyira magával ragadó képkockák sorjáztak, hogy ember legyen a talpán, akit nem tudott elcsábítani a látvány a hallványtól.
A szünet utáni második rész még pazarabb élményt nyújtott, mint az első. Átutaztunk a csöppet sem veszélytelen Jurassic Parkon, meglátogattuk a Gyűrűk Urát, majd átkeltünk az Armageddonnal tűzön-zenén ismét a világűrbe, hogy aztán hirtelen Amerikába cseppenjünk, hogy visszatérhessünk az Eredethez, ami után egy igazi meglepetés várt bennünket, amely ajándék volt a zenekarnak, a vendégeknek is Pejtsik Pétertől. A szimfonikusok karmestere, aki immár hagyományosan ragadott mikrofont, izgalmas játékra invitálta a vendégeket, majd a zeneszerzés szövevényes labirintusába is elkalauzolt bennünket, megmutatva, hogyan született a Hollywood Classics új szignálja.
A vége mi más is lehetne ennek a csillagos estének, mint a Csillagok háborújának közismert betétdala, és alatta a stáblista, akik ezért a nagyszerű, közel háromórás estért rengeteget tettek: karmestertől zenészeken át a közönségszolgálati munkatársaktól a műszaki dolgozókig és természetesen a szimfonikusok igazgatójáig, aki feleségével a kijáratnál köszönt el a vendégektől.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás