„ A többieknél is jobban tomboltak: ha megöltek egy magyart, ezt ordítozták: Vedd ezt a döfést Kötönyért!... Lerombolták Szombathelyet, az isteni Márton hazáját, egy tanyát sem hagytak érintetlenül!"

Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei (2.8.200)
Kulcsár Péter (ford.)

A XV. századi olasz humanista, Bonfini, az 1480-as években Mátyás király (1458-1490) udvari történetírójaként írta meg a középkori magyar historiográfia egyik jelentős szegmensét képező művét, amelyben - ugyan tévesen - de megemlíti Szombathely/Sabaria városát. A Kr.e. 50-ben Claudius római császár (Kr.u. 41-54) által alapított - akkor még - kis colonia az évszázadok során növekvő kereskedelmi és politikai jelentősége révén helyet kapott a korszak forrásaiban, történeti munkáiban.

Az ismeretlen mester, Anonymus, a jeles humanista, Bonfini, a tatár dúlás viharait elszenvedő Rogerius, Aventinus bajor humanista feljegyzései, valamint a korszak számos oklevele információkkal szolgál Savaria, a középkorban immár civitas/városi rangot is elnyerő - a későbbiekben - püspöki mezőváros történetéről. (A történeti tévedések elkerülése végett azonban meg kell jegyeznem, hogy amikor Szombathely neve a XIII. században sűrűbben kezd feltűnni a forrásokban, püspöki falunak (1276: villa episcopalis Sabaria) vagy egyszerűen csak falunak nevezik. Az elsősorban városias települések jelölésére használt civitas jelzőt csak a XIII. század legvégén kezdik alkalmazni, amely szélesebb körben csak a XIV. század első felében terjed el).

Milyen típusú forrásokban maradt meg Savaria és miként írtak róla a korszak történetírói, nem utolsósorban pedig a későbbi korok számára milyen forrásértékkel bírt az adott történeti munka? A következőkben Savaria helynév előfordulását vizsgálom a XII-XIV. század közötti, Árpád-kori elbeszélő források alapján.

Sorban az első a XIII. században kibontakozó gesztairodalom legismertebb képviselője, Anonymus: Gesta Hungarorum/A magyarok cselekedetei c. műve, amely a XIII. században kibontakozó regényes geszta műfaján belül őrzött meg információkat Savaria múltjáról:

„Azonban Árpád fejedelem seregével, Szent Márton hegye mellett ütöttek tábort és ittak Sabaria forrásából..."

Anonymus: A magyarok cselekedetei 

A Sabaria megnevezés azonban itt téves, mivel a névtelen magister nem Szombathelyt, hanem egy Pannonhalma melletti települést nevez meg. Veszprémy László szerint a Pánzsa-patak középkori nevét kell értenünk alatta. Ám nemcsak a gesztaíró mester azonosította tévesen Sabaria települést. Az első keresztes had vezére Bouillon-i Gottfried, egykori lotharingiai herceg feljegyzéseiben is felbukkan a Sabaria helynév. I. Kálmán (1095-1116) király Sopronban fogadta a keresztes vezért, majd Pannonhalmán folytattak tárgyalásokat. Mivel a sereg további tartózkodási helyéről az országban nem maradtak ránk források így valószínűsíthető, hogy itt is egy a mons sacer (Szent Hegy - itt Pannonhalma) közeli település nevét kell értenünk Sabaria megnevezés alatt.

A tatár dúlást elszenvedő Rogerius Siralmas ének/Carmen miserabile c. művében is megjelenik Szent Márton városa:

„És miután elpusztították a nevezetesebb falvakat, mint a tanáccsal bíró Nagyolaszit, Szentmártont és másokat, és miután sok pénzt, lovat és barmot szedtek össze, elpusztítva a földet, átmentek Bulgáriába."

Rogerius: Siralmas ének (26.)
Horváth János (ford.) 

Rogerius fentebbi sorai azonban újabb kétkedésre adhatnak okot. A kunok ugyanis déli irányban keltek át a Duna-Tisza közén így Valkó váránál (Vukovár) mentek át a Szerémségbe. Horváth János véleménye szerint ezt nevezi a forrásunk Marchiának, Szentmárton pedig (Martinci) a - mai Horvátország - Duna és Száva közti területen van. Mivel Rogerius művét, a Mátyás-kor humanistái közül - többek között - felhasználták, ők is beleestek hibájába.

Így volt ezzel az 1488-ban Mátyás udvari történetírójaként tevékenykedő Antonio Bonfini is, aki - a már említett - A magyar történelem tizedeiben használta fel Rogerius művét is. Véleményem szerint Bonfini forrásainak feltárása további kutatásokat igényel, mivel művét később szerkesztették csak egybe, illetve a cseh Eneo Silvio Piccolominitől kezdve, Einhard: Nagy Károly élete/Vita Karoli Magni című művén át körülbelül 50 további szerzőt használt fel művéhez.

A humanisták között Aventinus bajor szerző feljegyzéseiben jelenik meg legkorábban - az elbeszélő források sorai között - az első, egyértelműen Szombathelyre vonatkozó Sabaria elnevezés:

„„II. Henrik császár (e néven III. mint bajor herceg), István királynak, az ő Gizella nevű nővérének férje, hogy minél könnyebben fogadja be az igen vad nép a mi hitünket, a bajorok néhány városát, amelyek a Duna alatt vannak, mintegy nászajándékként, a hagyomány szerint átadta: nevezetesen Pozsonyt, Sopront és Sabariát és más városokat."

Aventinus: Bajor évkönyvek 

A 860-as években Német Lajos király (840-876) Adalwin salzburgi érseknek ajándékozza Savaria városát. Pannónia nyugati része azonban a 907-es pozsonyi csata után végleg visszakerül a honfoglaló magyarok birtokába. A XI. század közepén azonban a salzburgi érsekség elérkezettnek látta az időt régi birtokai visszaszerzésére, amelyet Gizella jegyajándékaként meg is valósított. Így került Szombathely városa a győri püspökök fennhatósága alá, akik a következő évszázad folyamán a királyi hatalom mellett, sajátos szerepet játszottak a térség történetének alakulásában.

Források:

Gombos F. Albin: Catalogus fontium historiae Hungariae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCXI. III. 1937. 2075.

Scriptores rerum Hungaricum. I. 1937. 100. [Anonymus: Pannónia pusztításáról. 50.]

S. Fógel - B. Iványi - L. Juhász: Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades II. 1934. 175.

Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. ford.: Kulcsár Péter. Bp. 1995. 409. [2.8.200]

Aventinus: Annalium Boiorum -> [lásd: https://reader.digitale-sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb11083861_00005.html]

Szakirodalom:

Anonymus: A magyarok cselekedetei. ford.: Veszprémy László. Bp. 1999. 42; 67.

Kiss G. - Tóth E. - Zágorhidi Cz. B.: Savaria: Szombathely története a város alapításától 1526-ig. 1998.