A diák

Általános iskolából mindannyian emlékszünk a copf-húzogatós, pad alatt rugdalós, esetleg csúfolódó megnyilvánulásokra, nem beszélve az óra alatti levelezésekről és a hátunk mögött összesúgó fiúcsapatról.
A későbbi években azonban már komolyodnak az udvarlási módszerek: régebben olvasmány- vagy zenei ajánló, esetleg CD- és egyéb hanghordozó-csere (hogy maradjunk a mai technikai eszközöknél), aztán invitálás a moziba vagy egy koncertre. A lényeg a közös érdeklődés felmérése, no meg a bókhalmaz a reggeli sikeres ruhaválasztás után.
A felsőoktatásban már egyszerű a dolog: egymásnak szimpatikus felnőttek keverednek egymás mellé a padsorokban, átlátszó ürügyek a kollégiumi megkeresésre, közös cigarettaszünet az előadások között, és persze a kihagyhatatlan együtt utazás hazafelé.

A buszsofőr

Kedvesen köszön a felszálláskor, esetleg kacsint vagy bókol (utóbbit főleg a melegebb évszakok idején). Helyközi járaton akár ismerkedik is, a merészebb típus utolsó fuvarként gálánsan hazaszállít a járművel. A helyi járaton dolgozóknak ennél nehezebb a dolga, de a leszállás után a fel-felvillantott reflektor nyilván a tetszés elnyerését mutatja (tetszés-index, pedig nem is akar kanyarodni - a szerk.)

A munkatárs

Útja reggelente a kiszemelt nő irodája előtt vezet el - ki nem hagyná a „hogy telt az estéd?" és az „iszol velem egy kávét?" kérdéseket. A lehető legrosszabb ruhádat is megdicséri, és folyton résen van, hogy mikor jártál utoljára fodrásznál, kozmetikusnál. Ha segítségre van szükséged, csak őt keresheted, mindenben támogat. Kedves és udvarias, invitál, hogy közösen töltsétek el az ebédszünetet, a kötelező meetingen pedig csak olyan helyet választ, ahol kicsit elhúzódhat veled a kollégáktól.

A felszolgáló

Munkahelyi - kötelező - mosolyát még szélesebbre nyitja, amint egy csinos nő belép. Már az első pillanatban flörtöl, és míg - látszólag - a várható asztaltársaságról érdeklődik, valójában a családi állapotot fürkészi. A vendéglátóhelyen töltött idő alatt, még ha nincs is dolga az adott asztalnál, sűrűn cseréli a hamutálat, humoros megjegyzéseket tesz, induláskor pedig - akár a városban - soron következő rendezvényekre is felhívja a figyelmet. Ha visszatérő vendég az ember lánya, a pulthoz vagy ahhoz közel invitálja, hogy így kezdeményezzen valódi beszélgetést.

A művész

Saját alkotását - művészeti ágtól függetlenül - azonnal a hódítandó nőnek ajánlja. Sokat beszél magáról, nem győzi hangsúlyozni nagyságát, vagyis felhívja a figyelmet, hogy őt többen is (esetleg mindenki) akarja. A festő karonfogva vezet végig a kiállításán, a szobrász azonnal bronzba akar önteni, a zenész mindenáron veled beszéli meg az új dal-ötletét. A fotós új sorozatot álmodik veled, míg az író pillanatok alatt ír hozzád egy verset. Kölcsönös szimpátia esetén visszavesznek a tempóból, és követik a hagyományos udvarló-szerepet.

A mérnök

Precíz és pontos. Jól fésült, minden alkalommal tudja, milyen ruha illik a randevúhoz (persze helyszíntől függően - nem áll tőle távol az öltönyös megjelenés, de a hétköznapokon szereti a minőségi, ám laza cuccokat). Moziba, kávézóba hív, esténként hazakísér, virágot (vágott virágot!) vesz. Keveset beszél, de háztartási probléma-megoldás esetén kibújik belőle a szakma ördöge, és pontról-pontra kidolgozott cselekvési tervet eszel ki - csak bírd türelemmel!