A budapesti Pandas of Princess zenekar 2015 óta koptatja az ország színpadainak deszkáit. A zenekar elmondása szerint szeretne ahhoz a közönséghez szólni, aki vevő a minőségi, dallamos, ám igazán komolyan vett, szenvedélyes, elgondolkodtató, valódi, élő rockzenére.

Mi volt a késztetés, az indíttatás, aminek végül a P.O.P lett az eredménye?

Orsó: 16 éves korom óta mindig volt zenekar, ahol énekelhettem, hozzászoktam ahhoz, hogy így teljesítem ki az életem. Vas megyei, majd később győri éveim alatt is szinte folyamatosan zenéltem, énekeltem. Budapestre költözésünk után volt egy kis űr, ezért keresgélni kezdtem, és felkeltette az érdeklődésem egy nagyon kedves, őszinte hangvételű hirdetés. Írtam, válaszoltak, elmentem próbára, és azóta együtt vagyunk. Carlo gitárjátéka rögtön az elején lenyűgözött, Sanyi dobolásának energiája és az énekem, úgy érzem, igazi összhangban van, és Dani basszusa a mai napig meg tud lepni.

Sanyi: mi már hosszú évek óta zenéltünk együtt Carlóval, amikor találkoztunk Danival, és már csak az énekesi front maradt üresen. Sok jelentkező akadt, de Orsó azonnal belopta magát a szívünkbe, és az első közös próbán megalakult a zenekar.

A zenekarok általában nem szívesen veszik a stílusra vonatkozó kérdéseket, mert talán sértőnek érzik, hogy be kell, be lehet őket sorolni valamiféle skatulyába. Ugyanakkor egy fesztivál vagy egy több zenekart érintő fellépés esetén mégis érdekes lehet, hogy a zenei kontextus megfelelő legyen, elsősorban a zenére kíváncsi hallgatóság miatt, tehát valahová pozicionálni kell a „terméket", a zenét. Létezik-e egyértelmű zenei kánon, ahová műfajilag beletartozónak érzitek/gondoljátok magatokat?

Carlo: Nagyon nehéz erre válaszolni, mivel a kérdés, és a közönség elvárja a kategorizálást. Viszont szerintem nem létezik manapság „tiszta műfaj" azok körében, akik keresik saját zenei univerzumukat, hiszen minden stílus gravitál egymáshoz, és ha ezt ízlésesen oldjuk meg, akkor széles rétegnek lehet címeznünk a zenénk üzeneteit. Nem tekintjük a dalainkat termékeknek, bár olyan zenészek vagyunk, akik minden készséggel, képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy zenei „termelővé" váljanak. Mindenki zenei mindenevő a zenekarban, és ez P.O.P. műfaji sajátossága. Ez a hibriditás adja a zenénk esszenciáját.

Hogyan tekintetek a dalszövegekre? Hangsáv vagy hangszer az ének, egy a többi közül, vagy hozzáadott értéket képvisel? Van-e kiemelt szerepe, vagy „csak" dallam, és az együtt énekelhetőség a legfontosabb szerepe?

Carlo: Az énekdallam, a szöveg, és a hangszerelés teljes harmóniája alkotja zenénk egészét. Nincs alárendelt szerep. Orsó hangja, a dalok üzenetei, a ritmus- és hangzásvilágunk ötvözi a rockzenét a mai elektronikus alapokkal. Játékosan és erőteljesen, mint egy panda.

Melyik fontosabb, az önkifejezés, a közös zenélés öröme, vagy muszáj a hallgatóságtól is megkapni a pozitív visszajelzést? Mennyire motivál a lehetőség, hogy idegen emberek elismerik a munkátokat, zenéteket?

Carlo: Abszolút motiváló, ha idegen emberek elégedetten ízlelgetik „munkánk" gyümölcseit. A pandáknak kell az elismerés. Komoly motiváló erő a közönség, de a közös alkotás öröme, a próbák mind-mind nélkülözhetetlen elemek ebben az egyenletben.

Orsó: Annál jobb érzést, mint amikor a közönség énekli velem a szöveget, ezen a pályán valószínűleg nem is lehet elképzelni. Igen, nagyon fontos, hogy ilyenkor látjuk: szólunk valakihez, aki ilyen módon igazolja vissza azt, hogy van értelme az egésznek.

Mennyire fontos feltétel a zenekarban, hogy egymással baráti viszonyban levő tagok csinálják? Mennyire fontos a barátság, kell-e ez a sikeres alkotási folyamathoz?

Mindenki: Kell, nálunk fontos. Mivel nem ebből élünk, és nem termékeket dobunk marketing szemlélettel a piacra, ezért a barátságunk képezi közös munkánk alapját. Ha nem lennénk barátok, akkor nem látnánk az esetleges viták mögé sem, hisz mind jobbat, többet akarunk beletenni a közös munkába. Néha nyúzzuk egymást, de az csak a szeretet jele.

Hogy látjátok, szüksége van-e komoly, profi menedzsmentre egy zenekarnak? Mik ennek az előnyei, hátrányai?

Carlo: Kell a menedzsment. Leveszi a zenészek válláról a „piaci érvényesülés" terheit, valamint a promóció szempontjából szintén fontos szerepet tölt be. Viszont negatív hatással lehet ránk, ha valaki stílusidegen dolgokkal próbálja presszionálni a zenekart.

Van-e a külső megjelenésnek döntő jelentősége? Sikeresebb-e az a banda, aki konzekvensen az egységes megjelenés mellett dönt, vagy érvényes maradhat-e a külsőségeket, a megjelenést érintő „stílustalanság"?

Carlo: Kell valami olyan, ami kifejezi az entitást, de közben fokozza a zenekari kohéziót, ám az egységes megjelenés nem pótolja a zenei egységet. A kettőnek, úgy, mint mindennek egy zenekaron belül, harmonizálnia kell egymással, bár az egységes megjelenés lehet nagyon hatásvadász megoldás is.

Sanyi: mivel mi belülről mindenképpen érezzük az egységet magunkban, sőt, ezt a színpadról is közvetíteni tudjuk, így a megjelenésre eddig kevesebb figyelem jutott, de nem kizárt, hogy a jövőben változtatunk ezen. Egyelőre fontosabb az összhang, az éles helyzetekben egymásra figyelni tudás.

Érdemes lehet-e konkrét közéleti tartalmakat megjeleníteni a zenében, vagy mindenki marad inkább a teljes apolitikusságnál?

Carlo: Egyenlő arányban a legjobb. Nincs az ellen kifogásunk, ha egy-egy dalhoz társadalmi kérdésekről szóló, vagy inkább sejtető szöveg készül, de konkrét politizálás, pláne állásfoglalás nem hangzik el egy dalban sem. Ennek nagyon egyszerű oka van: mi nem ezért zenélünk.

Orsó: Tiszteljük a zenéjükkel véleményt megfogalmazó, alkotó és formáló zenekarok munkásságát, de nekünk más az utunk. Természetesen néhány szövegben óhatatlanul megjelenik néhány kép, hangulat vagy érzés, mert én sem tudok kibújni a mindennapi hatások alól, de törekszem arra, hogy ne konkrét tartalmakat jelenítsek meg, inkább csak valamiféle lázadást, esetleg dühöt, mint pl. a Mindenki senki című dalban: „valamit végre tennünk kéne".

Női énekesként érdekes feszültségekkel szembesülhetsz - alkalmanként a női szempontú témák milyen fogadtatásra találnak ezekben a „marcona" férfiakban mögötted? Koncerten van-e valamiféle plusz jelentősége női mivoltodnak?

Orsó: Bízom benne, hogy a témáim nem kifejezetten női szempontúak, mert a magam részéről úgy próbálom kialakítani a szövegeimet, hogy azt bárki értse, érezze, ha olyan, akár át is élhesse. Nőként talán szenzitívebb vagyok, több a dalokban (és bennem) az érzelem, a szenvedély, de a fiúk ezt szerencsére roppant türelmesen viselik és fogadják, és természetesen egyáltalán nem marconák. Amikor csatlakoztam a csapathoz, azonnal éreztem, hogy ők lesznek a „nagy Ők", és ebben azóta sem bizonytalanodtam el egy pillanatra sem. A közel három és fél év alatt jól összecsiszolódtunk, egy pillantásból megértjük egymást koncert közben is, és bármi van, a lendületünket nem töri meg. Az egyik tehetségkutatón esett meg például, hogy a szám közepén megszűnt az ének - mikrofon-, kábel-, vagy más hiba miatt, nem derült ki, de senki nem állt meg, folytattuk tovább, végigjátszottuk a dalt, és ezt külön kiemelte a zsűri az értékelésnél.

Szerintem nekem egyébként kifejezetten a koncert az erősségem: mindig azt a visszajelzést kapom, hogy nem azt várta a közönség, amit kapott, hanem sokkal többet és jobbat. A színpadon, a zenében teljesen oldott tudok lenni, míg a koncert előtt és után inkább bezárkózom, de ez talán természetes, hiszen egy másfél órás élő bulit végigugrálni és énekelni nem olyan egyszerű, de mindig megéri. Mindig felkínálok a közönségnek magamból mindent az éneklésben, és ha ezt elfogadják, akkor boldog vagyok. A három fiú olyan stabil hátteret ad nekem ehhez, amiben maximális biztonságban érezhetem magam, és ez nagyon ritka összhangot eredményez.

Azt mondják, a pénzkérdés megöli a művészetet, viszont tény, hogy ha nincs pénz, nagyon nehéz indulni, boldogulni, megmutatni. Van arról képetek, hogy milyen anyagi körülmények szolgálnák legjobban a zenekarotok fejlődését? Van-e „pénzálmotok"?

Orsó: Kinek nincs? :) A több pénz értelemszerűen több lehetőséget, jobb körülményeket, infrastruktúrát stb. jelent. Biztos van az a pénz, ami már megölné a művészetet, de egyelőre nem tudjuk elképzelni, mennyi lenne az.

Mi lenne álmaitok eredménye a zenekarral? El tudtok képzelni egy olyan jövőt, amiben minden a terveitek szerint alakult? Hogy nézne ki ez a jövő?

Orsó: Egyszerű: maradjunk barátok, zenéljünk, legyen egy-két állandó helyünk, ahova a szeretett közönségünk eljár a kedvünkért, kölcsönös örömet szerezve egymásnak. Ha minden az álmaink szerint alakulna, akkor talán azt mondhatnánk, hogy az lenne egy komoly változás, ha ebből tudnánk úgy megélni, hogy ne kelljen a hétköznapokon a civil munkahelyeinken dolgozni, így még több minőségi időt fordíthatnánk a zenekari munkára.

A P.O.P ars poeticája:

Zenénkkel örömet szeretnénk szerezni mindazoknak, akik hozzánk hasonlóan hiszik, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan; ez a legjobb kifejezője mondanivalónknak, mégsem egysíkú, hanem a legsokszínűbb zene, ami csak létezik. Így fordulhat elő, hogy dalaink közt nehéz lenne két olyat találni, ami nagyon hasonlít egymáshoz. Sokféle stílusból építkezünk, sok elemet használunk. A legfontosabb, hogy ne csak mi érezzük jól magunkat, hanem a közönség is, ha minket lát és hall.

Honlap: www.pandasofprincess.hu

Facebook: https://www.facebook.com/pandasofprincess/

Instagram: https://www.instagram.com/pandasofprincess/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UC9tsogB7uMFcooaMRwdXmpA

Soundcloud: https://soundcloud.com/banda-panda-613610502