Bükk: a kilátások királya

Akárcsak a vadregényességet nézve, a kilátások alapján is a Bükk alighanem a magyarországi hegységek uralkodója. Persze a magaslatokról is csak a szívével lát jól az ember, így abszolút versenyt nehéz hirdetni, de a Bükk panorámái - a Lillafüred fölött magasodó Fehérkőlápától a Szalajka-völgy fölé emelkedő Millenniumi kilátóig - tízpontosak. Mindez pedig nagyon is összefügg a Bükk vadregényességével, azzal, hogy mély völgyek tagolják és veszik körbe. Ha valaki viszont a Bükkön belül is a panorámák urát keresi, annak a hegység szívébe kell hatolnia, és egy néhány órás túrát rászánnia.

Lehet a kiindulópont Bánkút, innen a terep könnyebb, alig vannak szintkülönbségek odáig, ahová most tartunk. De lehet a kiindulópont a János réti parkoló is, ahonnan kezdésként meredek kaptatót küzdünk le, 150 méteres szintkülönbséget, majd megérkezünk a Bükk-fennsík peremére.

Ha pedig itt vagyunk, a déli peremén, akkor sorakoznak egymás mellett a csábító helyek, egy hosszabb túra keretében az Őr-kőtől a Három-kőig mindet megnézhetjük. Ha Bánkút felől jövünk - két óra alatt egy sétával is ideérünk - választások sorozata vár ránk, hogy melyikkel kezdjük, melyik fér bele. Ha a kéken haladunk, Tar-kő és Három-kő előtt az út ipszilon-szerűen kettéágazik. Van, aki úgy tartja, mindegy, jobbra vagy balra, a kilátás ugyanolyan pompás innen is, onnan is.

Szerintünk nem mindegy, merre megyünk. A Tar-kő tökéletes, a Három-kő több annál. Amikor első utunk előtt miskolci barátaink azt mondták, szeretnék látni a fejünket, amikor szétnézünk innen, azt gondoltuk:

Persze... voltunk mi már Vancouverben is, mi olyat adhat még nekünk a Bükk, mint panoráma?

Aztán kiértünk Három-kőre, amelyet azért választottunk, mert szebb volt a neve, és életünk talán legnagyobb túraélményében lett részünk. Pedig nem is 360 fokos a panoráma, csak a fele.

November volt, a téli időjárási viszonyok a lenyomták a ködöt a völgyekbe, az ország területének 99 százalékán az orrukig sem láttak az emberek (a családtagjainkra ez biztosan igaz volt Miskolcon és Budapesten).

Mi fölötte álltunk mindennek, előttünk völgyek sorakoztak és megszámlálhatatlan mennyiségű hegyvonulat, a távolban a Kékes tündökölt a sűrű, tejfehér köd fölött.

Később kipróbáltuk Tar-kőt is - onnan is látni mindezt - de mindig a Három-kőre térünk vissza, ahol egy tágas, szelíd tisztáson mindenki elfér, aki látni akarja, amit mi.

Mátra: lefelé a panorámához

Annyit mesélni, mint a Három-kőről, egy panorámáról sem tudunk, se itthon, se külföldön. Kilátás és túra ettől még ragyogóan kapcsolódik össze nálunk többek között a Mátrában is.

Miközben a kilátókból adódóan a lehetőségek végtelenek (Galya-tető, Kékestető, stb.), hadd mondjunk egy végtelen plusz egyediket ötletet. Mert a Kékesről felfelé és lefelé is vezet út feledhetetlen kilátáshoz. Az egyik nyilvánvalóan a torony, a másik viszont az erdőn át az országos kéktúra útvonala, kelet felé, a Mátra főgerincén.

A toronnyal a tömeget is választjuk, vagy legalábbis jó esély van rá. Más kérdés, hogy belépővel együtt megéri (nemrég még fejlesztésen is átesett).

A másik út jóval meghittebb, csendesebb. A kéken az Erzsébet sziklán át a Sas-kőre, a Világháborús Turista Emlékműhöz vezet. Itt nem teljes a panoráma, még az erdő ölelésében bámulhatunk északra a tájat.

És megtudjuk, megérte ide jönni.

Börzsöny: északon megérint az érintetlen

„Jártok még túrázni?" - kérdezte egykori tanárunk, a Kárpátok minden zugát ismerő geológus, néhány évvel az egyetem után.

„Persze, sokat járunk a Bükkbe, beleszerettünk" - válaszoltuk.

„Na, az tényleg hegység. Magyarországon még a Börzsöny északi oldala számít annak."

Így aztán elmentünk a Börzsöny északi oldalára. Oda, ahová szinte senki sem jár, mert meg kell kerülni hozzá a hegységet. A Csóványosra innen is számtalan út visz, mi pedig a Nagy-Mána kedvéért - amelyről addig csak hallottunk - a piros jelzést választottuk.

Május volt, hétvége, az úton egyetlen emberrel találkoztunk. És a paradicsomban találtuk magunkat, amikor a hétszáz méteres Nagy-Mánára, a Csóványos egyik „előormára" felkapaszkodtunk. A gerinc keleti oldalán a természet érintetlen szépségében, a sűrű erdővel borított szomszédos hegygerincben gyönyörködhet az ember, a Rózsa-völgy fölött.

Aztán, persze, mehet tovább a Csóványosra. A Börzsöny is számtanal panoráma-útvonalat rejt. Csodaszép, ha a hegység szívéből, Nagyirtáspusztáról keletnek indulunk, majd délnek fordulunk, a Nagy-Sas-hegy felé. Néhány kilométer gyaloglás után már kitárul előttünk a táj a hegy déli oldalán. Tisztáson haladunk, és közben

le sem tudjuk venni a szemünket a Dunakanyarról, a Visegrádi-hegységről és a Börzsöny nyugati vonulatát jelentő Gallákról.

Igazi panorámatúra-lehetőségre lelünk még - többek között - a hegység nyugati peremén, Nagybörzsönyből indulva. Egy szép hétvégi napon itt sincs kevés ember, a többség viszont inkább a kisvonatot választja Nagyirtáspusztára. Alighanem a legszebb alternatíva az észak-keleti irányba induló piros jelzés a Magyar-hegyen át a Salgóvárhoz és a Holló-kőhöz (utóbbi kettő névrokona az egy hegységgel arrébb található, ismertebb várnak, illetve falumúzeumnak.) A gerincen haladó út sziklák és kilátópontok sorozata, kelet felé újra meg újra a Magas-Börzsöny monumentális vonulatát és az alatta húzódó, Fekete-völgyet figyelhetjük. A Fekete-völgy máig az egyik legérintetlenebb része hazánknak - és meg is kellene maradnia annak. (Az egyébként szeretnivaló kemencei kisvasút továbbépítése erősen fenyegette tavaly.)

Visegrádi-hegység: sport, panoráma, Bazilika

A Duna túlpartján találjuk a hazai panorámatúrák egyik legnagyobb slágerét, a Dömös-Prédikálószék-szakaszt. Ismertsége miatt nem hozsannáznánk túl, hiszen ember legyen a talpán, aki egy munkaszüneti napon szabályosan tud parkolni Dömösön, annyian jönnek ide vagy Rám-szakadékba. A Rám-szakadék még népszerűbb, közben a Prédikálószék a fotósok egyik Mekkája, mivel a Duna akkorát sehonnan sem kanyarodik, mint innen nézve, a Börzsöny körül.

Az itt készített képek szinte napi gyakorisággal hódítanak az interneten, mi az idevezető útra hívnánk fel a figyelmet. Egyrészt a Vadálló-kövek körül folyamatos a panoráma a Dobogó-kő felé, másrészt a túraút meredekségénél fogva ez a program átlagos tempóban is kimeríti a sportolás fogalmát. Akár nagyobb, ezerötszáz-kézezres hegyek előtt is alkalmas az aluledzettek felkészülésére.

További kiváló lehetőség a Búbánat-völgyön való felkapaszkodás, egészen a 400 méter magas Vaskapura, hogy aztán Esztergom terüljön el a lábunk alatt. A Hármas-sziklán át akár alá is szállhatunk a fenséges kisvárosba (a helyi Csülök Csárdában könnyebben lecsúszik a csülkös palacsinta) és már csak meg kell oldalunk a visszautat - mondjuk busszal a Duna mentén - a Búbánatvölgyig.

Aki viszont az esztergomi Bazilikát még különlegesebb helyről szeretné látni, annak a következő ajánlatot tartogatjuk.

Gerecse: öt hegység egy helyről

A testi és lelki élmények egyik csúcstalálkozójának helye Péliföldszentkereszt, a gyerekbarát szalézi közösség eldugott - bár sajnos egyre felkapottabb - központja, ami elmélkedésre, túrázásra és a kettő összekapcsolására is nagyon alkalmas.

Némi fizikai igénybevételt és annál több szépséget nyújt, ha innen északnyugati irányban felkapaszkodunk az Öreg-kő gerincére. Még egy szűk lépcső is segít ebben, amely megnyerhetné a tájba legkevesbé belerondító lépcsők versenyét.

A gerincen haladva, kelet kilátással, újra meg újra rabul ejt a táj, a hegy északi csücskéről pedig mindent látunk, amit csak el lehet itt képzelni. A Dunát hosszan, a Börzsönyt, a Visegrádi-hegységet, a Pilist, a Dunakanyar kapuját a Bazilikával, a Budai-hegyeket, a Gerecsét. Kell ennél több?

Balaton-felvidék: nem tudjuk elrontani

Azt sem kell sokat magyaráznunk, hogy Magyarország talán legsajátosabb táján szinte bármelyik hegyre felmehetünk egy világklasszis kilátásért, egy komolyabb túra keretében pedig össze is köthetjük őket. Lesz benne így szintemelkedés bőven, közöttük viszont sok esetben aszfaltozott utakon haladhatunk.

Az viszont már nem országosan ismert, hogy melyik két hegy nyújtja a leggyönyörűbb panorámát. Miközben a legtöbben alighanem a szigligeti Várhegyre esküsznek (és ezt azért meg lehet érteni), nagyon jót teszünk magunknak, ha a Szent György-hegyre és a Tóti-hegyre szavazunk - ha csak két túra fér bele. Mindkettőről 360 fokos a panoráma, de mást és mást látunk.

A Tóti-hegyet a Jóisten a legtökéletesebb helyre alkotta meg: a Tapolca-medence és a Káli-medence közé, a Balatonhoz is közel.

Végtelenül sok panoráma-útvonalat találhatunk ki magunknak a világ legszebb tava körül, de egyet még ki kell emelnünk. Ha a Tihanyi-félsziget csücskéről, az Újlaki templomromtól elindulunk a félsziget nyugati oldalán, igazi élménytúra keretében érhetünk fel a Csúcs-hegyre és a Nyereghegyre. Gyaloglás közben sokáig csak az egyik irányba látunk el messze, de az bőven elég, hiszen a Sajkod melletti öböl fölött járunk. Fekvésénél fogva alattunk terül el a Balaton talán legszebb strandja. De ne várjuk meg a strandszezont!

Nincs rá ideálisabb időpont, mint a koratavasz, amikor még a csend az úr.