A Berzsenyi Dániel Könyvtár tisztelettel meghívja Önt, kedves családját, barátait a magyar költészet napja alkalmából a 

Nápolyt látni és aztán Vépet

című verses délutánra                                                                                                                    

2019. április 11-én 17 órára

Köszöntőt mond Dr. Puskás Tivadar SZMJV polgármestere

Balló László írásaiból ad ízelítőt

Szabó Tibor Jászai Mari-díjas színművész, a Weöres Sándor Színház művésze

A költő néhány versét saját megzenésítésében Rozán Eszter író adja elő

A vendégeket Balló László köszönti

Balló László verseiből:

KIKELET 

Nápolyt látni és aztán Vépet,

Hol a kastély fölött a tépett

Felhők sietnek messzi tájra,

Míg a tél húrja halkul fájva.

Nápolyt látni és aztán Pestet,

Hol paloták fölött a fess-lett

Felhők kék égi kűrre kelnek,

S hozzá madárkák énekelnek.

Mert tavasz ül már minden ágon,

Mely rügydús lepleket most rányom

Erdő-mezőre és e dőre

Futni nem habozó időre.

A szerkesztő úr is fut, hisz tavasz van

S megindul benne, mint minden kamaszban

Az érzület. És a Liget iránt

Veszi útját. És zsebéből kiránt

Egy kis lapot, melyen, akár a nyúl

A mélyszántásban, remekmű lapul,

S míg megfövegli Schwarz urat s nejét

- ugrik a nyúl - gond üli meg fejét,

Hagyja peregni mindezt, s most, akár

Cesuranál a dallam, itt megáll,

Papírra vet pár sort, s már integet

A szűzeknek, kik vígan hintenek

Színes szirmokat Szirmay Gibárt

Hintójából, miközben a kitárt

Kapunál, hová ez betérni kész,

Egy inas taftszoknyák alá fürkész...

S mert csalogatja ezer irtás,

Csalogánydalos, pacsirtás,

Tárul szerkesztőnk: Soha szebbet

Ennél. És soha komplexebbet!

A NAGY BIBLIKUS NAP

...és akkor imígy kiálta föl a vak:

-Látok!

S kérdék tőle a meglepettek:

-Mit látsz?

S a vak ezt felelé akkor tompán őnékik:

-Látok, és kész.

Hisz minden idegen,

hát éppen úgy nem tudom,

hogy mit látok, akár

annak előtte, elhihetitek.

Hisz vaknak születtem,

tudjátok ezt jól úgyis énfelőlem.

Ekkor azt kérdék őtőle a szépen egybegyűltek:

-Hát miből gondolod végül tehát

akkor, hogy talán

látsz egyáltalán?

És megfelel, viszontag kérdezvén sok bámulóit:

-S ti honnan tudhatnátok ugyanezt

önmagatokról bizton elmondani?

Tán nem vakon jöttetek-é ti magatok is?

S nem aztán alkottatok-é önkényesen

mindenről képet-fogalmat:

képzetet és nevet?