Kriszta ezt a darabot egy 26 éve az utcán élő hölgy, Lakatosné Jutka élettörténetéből írta. Ebben a monodrámában a '60-as évektől kezdve beszél az intézetbe tett gyermekek sorsáról illetve a rendszerváltás eredményezte szegénység, hajléktalanság terjedéséről és egy csodálatosan erős asszonyról. A monodrámába persze beleírta az általa megtapasztalt ötnapos hajléktalansága, utcán töltött ideje történeteit. Ezekről az utcán töltött napokról is felvételek láthatóak a fenti dokumentumfilmben. Az előadással célja erőt adni mindazoknak, akik a hétköznapokban, bár meleg otthonban élnek, mégis panaszkodnak, s nem találják az élet örömeit. Az előadás képességet ad az életigenlésre.

Kriszta évek óta kitartó és áldozatos munkájának köszönhetően 2018 decemberében elnyerte a legbátrabb nőknek járó SzuperWMN-díjat, közéleti kategóriában. A SzuperWMN-díj az alapítói szerint a bátorságról szól. Arról, hogy az ember a tetteivel, a mondataival, az életével képvisel valamit, ami az embertársai létét, körülményeit jobbá teszi - adott esetben akár a saját jólléte, kényelme, félelmei, vagy épp az aktuális fősodor ellenében is.

A díjra az alábbi méltatással jelölték:

„Az ember, aki nem csak a fotelból beszél. Talán nincs is nála állhatatosabb képviselője az elesettek, különösképpen a hajlék nélküliek ügyének a magyar művészvilágban. Második éve játsszák az általa írt és rendezett Maradjunk annyiban című darabot, amelyet egy 27 éve egy hajléktalan nő, Lakatos Jutka sorsa ihletett. De Szalai Kriszta társadalmi szerepvállalása nem áll meg a színpadon. Sokkal inkább életforma ez, mint szerepvállalás. Tíz éve indította Kapcsolda nevű programját, amely a sérült gyerekek családjának segít, rendszeresen szervez gyűjtőakciókat hátrányos helyzetű családoknak, az említett darab színpadra vitele előtt pedig maga is az utcára költözött. Az előadás hatására sok-sok egyéni kezdeményezés is született: egy néző jóvoltából például munkalehetőséget kapott Jutka, vagy épp egy fogorvos segítségével új fogsort (Jutka korábban azért nem kapott munkát egy konyhán, mert nem volt foga).

Az Utcáról lakásba mozgalomnak is segített Kriszta az egyik előadás bevételével a mobilházakra való gyűjtésben. A színésznő nem valamiféle romantikus szemüvegen keresztül szemléli a hajléktalanság helyzetét. Azt vallja, hogy az elesettek ügyében mindkét felet edukálni kellene; a többséget valódi empátiára tanítani, a hajlék nélkülieket pedig arra, hogy higgyék el: nem ezt érdemlik, képesek rá, hogy visszakerüljenek a munka világába."

Kriszta ebben az évadban a Weöres Sándor Színházban az Acélmagnóliák című előadásban szerepel, amelyet április 19-én és 20-án újra műsorra tűznek, így a művésznő ismét Szombathelyre érkezik.