Az összes döntős versenyző egyenként vonul be, időnként pedig zenei betéteket kapunk különböző előadóktól, pl. a Viva la diva egy része is elhangzik (szerintem Dana International látványosan playbackel, de mindegy). Montázs ma is van a korábbi eurovíziókról, rendben. Szerencsére hamar eljutunk a versenyzőkig (így is nagyjából négyórás műsorra számíthatunk).

Málta: Amellett, hogy szimpatikus ez a csapat, a dallal egyáltalán nem tudok mit kezdeni, olyan, mint valami egyveleg, több stílust váltogat, szóval nekem elég zavaros, de döntőnyitónak teljesen jó volt (itt amúgy is mindenki állandóan bulizik, vagy mi, szóval valószínűleg kb. bármi szólhatna).

Albánia: Nagyon reméltem, hogy ez a csodás énekesnő javít a múltkori hibákon, és szerencsére valóban, most teljes pompájában hallhatjuk ezt az érdekes dalt.

Csehország: Cuki cseh fiatalok korukat meghazudtoló magabiztossággal. Bejön.

A magyar zsűri nekik adta a 12 pontot

Németország: Hé, a múltkor arról volt szó, hogy ők testvérek, de nem. Ejnye. Az anyanyelvi éneklést hiányolom itt is, gondolom túl vagyunk azon a kérdésen, hogy lehet-e németül énekelni egy izraeli nemzetközi versenyen. No mindegy. Egyébként a két fiatal hölgy nagyon jól énekel, a duettrészek is jók, a dal is egész slágeres, nekem tetszett (ám azért vegyük figyelembe, hogy egy húszéves, zörgő tévén nézem a műsort bizonyos lakásfelújítási problémák miatt :) )

Oroszország: Hiába, akinek van kisugárzása, annak van. Lehetnek a dalok jobbak vagy rosszabbak, de az előadó karizmája senkinél nem jelent meg számomra, csak és kizárólag Szergejnél.

Dánia: Az egyszerű, mosolygós, őszinte, tiszta dolgok nálam mindig nyerők.

San Marino: Most legalább nem hamis, bár a zenét meg szinte egyáltalán nem hallani, de ezen túllépve azért megkérdezném szívesen a dal íróit, hogy nem gondolják, hogy: 1. énekelni kéne tudni az előadónak egy dalversenyen, 2. ha már csak kicsit tud énekelni, akkor legalább valami olyan dalt írjunk neki, ami abban a hangterjedelemben van, amit le tud fedni (hogy ez 5 hang, az nem baj)? Oké, hogy a vokálosok viszont baromi jók, de hát könyörgöm... Ez már annyira rossz, hogy rossz. Egy másik fogorvosnak ugyan bejött már ez a buli, de ő azt énekelte, hogy Sing Hallelujah, és ennél jobb volt.

Retro zene retro tévén

Észak-Macedónia: A ruha továbbra is jó, a hölgy erőteljes és hatásos éneklése azonban kb. csak az első refrénnél kezd el megérkezni, vagy a dal, vagy a hangosítás (vagy a tv) hibája, de az sokszor merült már fel bennünk kérdésként, hogy ahol van egy ennyire izmos refrén, ott a verzékkel vajon miért nem foglalkoznak ugyanannyit? Erős, énekelhető, markáns, HALLHATÓ, értelmezhető versszakokat az eurovízióra (is)!

Svédország: Ez a dal egyre jobban tetszik, az énekes fiatalember nagyon jó, viszont ez a gospel kórus valami eszméletlen! Komolyan mondom, a legjobb énekes produkció mind között.

Szlovénia: Az intim légkör megteremtése egy ekkora színpadon, ekkora közönség előtt - erény. Viszont most felmerült bennem az is, hogy ez biztosan jó-e így egész végig? A gitáros fiú, úgy tűnt, hogy már a dal felénél nem nagyon bírta, kinézegetett a szemkontaktusból, szóval elég fura volt. Mindenesetre a dal hangulata, egyszerűsége továbbra is tetszik, üdítő.

Ciprus: Sajnálom, ez a seggmutogatással tuningolt semmi nem érdekel. (Pedig a hang érdekes lehetne!)

Hollandia: Tényleg, komolyan: ha "loving you is a loosing game", akkor ezt miért ilyen zavarbaejtő tekintettel kell (egyébként remekül) elénekelni? Kinek szól ez? A kedvesnek? A nézőnek? Fiúnak vagy lánynak? Nagy esélyesnek tartják a dalt, ami abból a szempontból jó, hogy ez is egy tiszta, egyszerű, nem túldrámázott, jól előadott dal, egyedül ez a fura nézés, ami zavar.

Görögország: Csak az az érzés múlna már el, hogy "nyelje le azt, ami a szájában van". Pedig jó hang, jó dal.

Izrael: Nagyon elegáns énekes, nagyon elegáns vokálosokkal, érzelmes balladával; annyira érzelmessel, hogy a végén még sírt is az énekes, akivel semmi más problémám nem volt, csak hogy nem tudta kinyitni a száját ő sem - annyira fura nekem ez a zárt szájú éneklés! (Ettől függetlenül biztosan óriási dolog otthon a saját országodat képviselni.)

Norvégia: Az egyik kedvencem ezzel a fura diszkódallal és a fura hanggal :)

Anglia: Igen, a svéd versenyző írta ezt a dalt is (nyilván azért, hogy ő több pontot kapjon). Van itt hangból jócskán, de a dal vérszegény, az a TIPIKUS verzerefrénkitartotthang, félhangosmoduláció, gospelesvokálosnagyoténeklős-fajta. (Hadd kérdezzem meg a fiú stylistját: egy túlsúlyos, látványosan x-lábú fiatalemberre MIÉRT KELL testheztapadós nadrágot adni? (Ezúton kérem az összes nadrággyártót: NE GYÁRTSATOK TÖBB SKINNY GATYÁT,  mert senkinek nem áll jól, egyben undorító is. Köszönöm.)

Izland: Változatlanul nyertesnek hoznám ki őket! Mekkora médiahekk lenne! Conchita és Netta tuti értékelné a nemtelen, ruhátlan, énektelen, nem is tudom, milyentelen, mégis erős és hatásos produkciót. A fanyalgóknak pedig elárulom: ez egy SZÍNPAD. Nem a valóság történik rajta, itt bizony jelmezbe öltözött előadók szórakoztatnak minket. Az, hogy tetszik-e, már csak ízlés kérdése. (Magyarország közönségszavazatát be is gyűjtötte, itthonról ugyanis a maximum 12 pontot kapta a közönségtől!! "Kedves" kommentelőnk, aki AGYONLÖVETNÉ (...) az együttest, vajon erre a hírre milyen üzemmódba állítja idegrendszerét? - a Szerk.)

Észtország: Húh, Izland után elég erős váltás :) Nincs ezzel a sráccal és a dalával semmi baj azon kívül, hogy pont az a megszokott, kommersz világ, ami ellen az előzőekben kikeltem.

Fehéroroszország: Az ifjú, ám természetesen (?) máris szexi énekesnő érzésem szerint jobban teljesít, mint az elődöntőben, ami az éneklést illeti. Ennyi idősen óriási teher lehet az országát képviselni, elismerés illeti a teljesítményét. Energiában, erőben nincs itt hiány, csak így tovább.

Azerbajdzsán: Az a két robot elég ijesztő, most műtik a szívét, vagy... mi?  (Amúgy jó ötlet.) Továbbra is a dal közepe tetszik legjobban, ahol ÉNEKEL. A többi... az csak valamiféle alibi, amit játszva kiráz a kisujjából ez a remek énekes. Azeri dalt azeri nyelven csak tőle hallanék szívesen!

Franciaország: Bilal Hassani az elfogadásról énekel, nem rosszul. Mindent összevetve ez a színpadi produkció rendkívül erős és sűrű. Férfi, nő, kövér, sovány, rasszok, siketség, ergo testi másság, minden megjelenik, és ez nagyon-nagyon fontos üzenet. Conchita utánérzés, de nem rossz értelemben. Érdekes előadás, nem először bánom, hogy ezek a produkciók nem jelennek meg egyik elődöntőben sem.

Olaszország: Mit is mondhatnék erre a latin macsó előadásra? Dicsérem az anyanyelvűséget, ám a színpadkép, a produkció semmit, de semmit nem mond semmiről - hiába lenne fontos az üzenet. Kár érte. (Mások ilyenkor háttérvetítenek, vagy kiírják a szöveget angolul, vagy akármi.)

Szerbia: Áh, kit érdekel bármi, mekkora hang ez! Továbbra is érdekes. Itt is volt egy bizonyos érzés, amiről Szergejnél tettem említést, egyfajta borzongós kisugárzás-érzés. Jólvan.

Svájc: Tánc oké, a többit már tudjuk. Necc.

Ausztrália: Nekem továbbra is bejön ez a látványosan és érdekesen előadott dal.

Spanyolország: La vida loca? Tök komolyan? Ennyire béna és gagyi előadással? Köszönjük, szegény ember Orlando Bloom-ja.

Az összes versenydalon túl vagyunk, de a műsor nagy része még hátravan. Többek közt pl. Conchita adja elő a korábbi versenydal Heroes-t, illetve abból egy részletet, aztán mindenféle más előadók következnek a legkülönbözőbb műfajokból, egész jó összeállításban ahhoz képest, hogy csak a szavazóidőt töltjük ki. Madonna mikor jön már? Előtte még megnézzük háromszor a versenyzőket (ez elég sok idő). Jellemzően persze pont akkor jelenik meg, amikor már tényleg a végső percben egy pisiszünetre kitérek. Meh. Egy rövid beszélgetésben kikérjük a véleményét arról, hogy mit tanácsol az előadóknak, meg nekünk. Köszi. (Music makes the people come together yeah.)

Hopp, egy "zenei nagykövet", aki még érdekes is? Ja basszus, ez is "csak" a vokalista volt? (Jó, persze, a többiek is jók, de... na.) Sarah Brightman Harem turnéján anno volt egy olyan háttérvokálos, akinek a koncert vége felé egy komplett dalt lehetett szentelni. Ehhez képest itt kaptunk egy szintén zseniális vokálost két átlagos főénekessel. Hm.

A mentalistánk megint nagyot alakít, bár én épp Madonna bal szemével vagyok elfoglalva, keresgetjük neten, hogy vajon mitől sérült meg, és amikor kiderül, hogy valószínűleg csak valami hülye divat, amit ő teremt (vagy legalábbis szeretne teremteni), akkor eléggé megdöbbenünk. Közben sajnos ismét kapunk egy adagot Netta félmeztelen bájaiból, amikre egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak. Hát bocsássa már meg a világ, de a szóban forgó hölgy testi adottságait szerintem másképp kellene megmutatni (a hangival együtt leginkább sehogy - a Szerk.).

Aztán végül (nagy sokára) csak megjelenik Madonna, rögtön az első sorban jó kis hamissággal kezdve sajnos. És jó sok hamissággal folytatva. A szemkötős divat lehet, hogy hatott az éneklésre is? Persze a második szám effektje és az autotune megoldja a hamissági problémákat. Maga a produkció egy nagy szar. Kár volt a nagy beharangozásért, amiben részletezték, hogy hány tonna cuccot, meg mennyi énekest és egyéb stábtagot vitt magával az énekesnő, hogy felépítettek egy komplett színpadot, stb. Aki pedig bármilyen kifogást talál a véleményemen (ami természetesen szubjektív!), annak most elmesélem, hogy Madonna volt az egyik nagy példakép, az egyik nagy ikon az életemben, és itt most írhatnék nagyjából egy doktori disszertációt, de maradjunk annyiban, hogy ez a produkció rohadtul bukó volt, majd biztos egy csomó magyarázkodás lesz, hogy egy ekkora énekesnő miért volt bántóan, iszonyúan, rettenetesen hamis egy világ előtt. Nyilván nem rajta múlt. Nyilván. (Mariah Carey, hol vagy?)

A szavazás közben véget ért, és őszintén mondom, hogy minden évben ez a leghosszabb része a műsornak. Pontozás, pontozás, sokan énekelnek, az orosz bejelentkező zongorázik (atyaisten, de még hogy!), valaki gitározik (metáááál), összességében elég pörgős, ám ezek csak a zsűrik pontjai (de komolyan, ki a nyavalya a magyar zsűri? De tényleg?) Na mindegy, a végén a nézői szavazatokat is összesítik, és a zsűrik szavazatai szerinti sorrendben, hátulról haladva minden ország kap egy pontszámot, ami bizony alaposan megbolygathatja a sorrendet, amit egyébként általában nem szoktunk bánni, mert zsűri ide vagy oda, a nézők bizony nagyon másképp szoktak ítélni - ez néha rossz, többségében jó.

Izgalmas pontozás után, az összesített pontszámok alapján tehát a 2019-es Eurovíziós Dalfesztivál nyertese a 25 éves holland versenyző, Duncan Laurence Arcade című dala. Duncan egyébként nemrég, még a döntő előtt vállalta fel biszexualitását, és a győzelem után nem sokkal az Instagramon írta le nem könnyű útját eddig a győzelemig. "Régóta bántottak azzal, hogy kövér, meleg és csúnya vagyok. (...) De tudtam, hogy a kemény munka mellett a félelmeimet is le kell majd küzdenem, szóval meg is tettem."  Gratulálunk hozzá, és a győzelemhez is.

Jövőre tehát Hollandiában rendezhetik a 2020-as versenyt. Olvassatok minket akkor is!