A vihar éppen a könyvbemutató előtt csapott le Szombathelyre, ám ez mit sem zavarta az érdeklődőket, rengetegen látogattak el a Megyeháza Dísztermébe, a Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent, Farkas Géza fényképészeti műterme című fotóalbum bemutatójára. Bár az emlékezet is megőrzi a múltat, a fotók segítenek igazán hozzá ahhoz, hogy egy-egy már nem létező épület, régmúlt esemény, vagy híres személy, de akárcsak egy egyszerű ember fennmaradjon valamilyen formában az utókor számára. Farkas Csaba, a Szülőföld Kiadó igazgatójának üdvözlő sorai után Székely János, szombathelyi megyéspüspök köszöntőjében Farkas Géza munkásságát méltatta, azt a szelektív látásmódot, mellyel a dolgot mögé látott, és képes volt megragadni a valódi lényeget, úgy, hogy közben a szerénységét is megőrizte.

A fotóművész egész életét az istenhit jellemezte, mely a munkáiban is tükröződik. Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke a múlt megragadásának és megőrzésének fontosságáról beszélt. Dr. Puskás Tivadar polgármester a fotóművész erényeit helyezte előtérbe, Benkő Sándor, a Sárvári Fotóklub elnöke a régi fotók digitalizációjának örömeit és nehézségeit ecsetelte. Egy életmű nem maradhat fenn az örökösök múlt iránti tisztelete nélkül. Dr. Asbóth Mária, az unoka tevékeny szerepet játszott a kötet létrejöttében. Szeretettel emlékezett meg a nagyapjáról, apró történeteket tudhattunk meg róla, például, milyen bátran ment oda az orosz katonákhoz, és kérte, hogy ne dohányozzanak, mert felrobbanhat az utca. A megemlékezésekből egy mélyen gondolkodó, hazáját szerető, művelt, több nyelven beszélő művész bontakozott ki előttünk, akit a sikerek nem szédítettek el, a kudarcok nem törtek meg, élete végéig ember tudott maradni.

Farkas Géza élete:

Farkas Géza Görög Mária és Farkas Ferenc negyedik gyermekeként született 1890. szeptember 17-én Felsőőrött./ Oberwart/ Családja Szombathelyre költözését követően iskolai tanulmányait már itt fejezte be. A fotózást választva hivatásul  Knebel  Jenő  császári  és királyi udvari fényképésznél töltött 3 tanulóév után a müncheni fotóakadémián  tökéletesítette elméleti és technikai tudását. Mellette festészetet is tanulva, egész munkásságát meghatározó indítást kapott. Szerencsésen ötvöződött egyéniségében a fotográfus és a művészeti látásmód, az érzékenység, a szép, a harmónia keresése és ösztönös megtalálása.

Fiatalon sikeresen indult életútja.  Újvidéken operatőrként dolgozott, majd a franciaországi Epinalban töltött néhány hónapot.  22 évesen nyerte első aranyérmét Bécsben. A következő év újabb sikert hozott. Az angol Kodak cég által rendezett kiállításon díszoklevél mellé ígéretes asszisztensi meghívást is kapott. Sajnos a közben kitört I. világháború e lehetőségtől megfosztotta. A frontra küldve hadifotósként - és tudósítóként teljesített szolgálatot, de a tényleges harcokban is részt vett. Az orosz fogságból csodával határos módon, sebesülten sikerült megszöknie.

1920.ban nyitotta meg első műtermét (még a Kultúrházban, ma Savaria Múzeum által bérelt helyiségben) Kiss Zoltánnal, mint csendestárssal. A következő évben kötött házasságot Szíjártó Kornélia tanítónővel. Két gyermekük született: Kornélia (1923.) és Géza (1924.) Kornélia a győri Szent Orsolya Rendi Tanítóképzőben tanult , később elsajátította a fotózást  is és édesapja  mesterségét folytatta. Géza a budapesti Műegyetem Gépészmérnöki Karán szerzett oklevelet. 1956-tól 1996-ban bekövetkezett haláláig Bécsben, Montrealban, Torontóban hőerőmű tervezőként tevékenykedett, és címzetes egyetemi tanári címet kapott.

Az 1920-30-as évek alkotó évek Farkas Géza életében. Pályázatokon indult és nyert München, Turin, Oslo, Barcelona, Tallinn, Stockholm és Párizs nemzetközi kiállításain. A korszak közkedvelt német szaklapjai" PhotographiefürAlle"és a"  Photofreund"elismeréssel és díjazva közölték felvételeit.   A „La RevueModerneIllustrie  des Arts et de la Vie „ francia művészeti folyóirat  így méltatja: „témája kedves, tele költészettel, mely Ratisbonne  vagy Rollinot verseit  juttatja eszünkbe. Kompozicíója harmonikus, a megvilágítás és a technika kiválóak." Sikert sikerre halmozott. Mindezeknek is köszönhetően 1928-ban 100 fő befogadására alkalmas önálló műtermet nyitott a Kisfaludy Sándor u. 1. sz. alatt Iparos Székház manzárdjában.  Impozáns, üvegfalú műterme dolgozó, fogadó, laborral együtt európai mértékű volt. Ebben az időben  mára fényképész szakvizsgabizottság elnöke volt.

A „Nemzeti Újság" Szombathelyt ismertető 1928-as melléklete Farkas Géza 13 képből álló fotósorozatával mutatta be a püspöki palotát.

Portréi között megtalálható a magyar köz, szellemi és tudományos élet sok kiemelkedő személye. IV.Károly és felesége, Zita, fiuk, Ottó- e képekért császári- és királyi fotós címmel bírt-, Mindszenty József hercegprímás, gróf Mikes János megyéspüspök, Sigray gróf, aki náciellenes nézetei miatt haláltáborban végezte. Ambrózy, Migazzi gróf, a jeli arborétum alapítója, a tudós botanikus, gróf Almássy László, híres Afrika kutató, a megyei kórházalapító és építtető Pető Ernő dr. - akihez barátság is fűzte- és felesége, Szegedy Gina bárónő, édesanyja, Szegedy Györgyné, dr. Pável Ágoston.  A külföldi sikerek nem szédítették meg.  Szülővárosaként szerette Szombathelyt . Őszinte elkötelezettséggel  örökítette meg a neki otthont nyújtó város lüktető életét.  Tehetős, elismert polgárként funkciókat is vállalt. Sabaria Sportegyesület igazgatósági tagja és mecénása, cserkészszövetség előadója, az Ipartestület- Iparos Kör elöljárója, tevékeny tagja volt a Vasvármegyei Kultúregyesület Képzőművészeti Szakosztályának, mely 1935 novemberétől Szent Márton Céh elnevezés alatt gyűjtötte egybe a régió művészeit.

Az akkori idők legkorszerűbb technikájával felszerelt műtermében kísérletező szenvedéllyel a fényképezés divatos technikáját felhasználva /bróm olaj/ készített olykor festmény élményét keltő képeket. Reflektált fényekkel, tükrök felhasználásával dolgozott. Ő volt, aki formai újításként elsőként „dobta el" a felső világítást a műterméből. Egyformán kedvelt témái a természet, a gyermek, az emberi arc, a munka és ember harmóniájának ellesett pillanata, a régió, a város utcáinak, tereinek, parkjainak, épületeinek, eseményeinek megörökítése. Portréira tekintve egyéniségek tárulnak fel. Művészbarátai közül többen- Rumi Rajki István szobrászművész,- müncheni diákbarátság is fűzte- Kövér Gyula, festőművész vagy Gyügyei Nagy Zsigmond a spanyol király udvar festője- saját művészi alkotásukat adták  köszönetként a róluk készített  felvételekért. 1930.ban megrendezett önálló tárlata már az érett fotóművészt mutatta. Szívesen kérték fel és használták fel képeit szakkönyvek szerkesztői, tudósok. Szombathelyről és a régióról megjelent útikönyvek, képeslapok is sok felvételét őrzik. Dr. Géfin Gyula a szombathelyi egyházmegye történetét feldolgozó három kötetes művében publikált felvételeket.

A Vasvármegye és Szombathely Város Közkórházának történetét feldolgozó könyv fotóillusztrációinak nagy részét is ő készítette. Egyre több polgári lakás falát díszítették „Farkas" szignóval ellátott családfotók és zsánerképek. A megyeháza belső díszterméről egyetlen megmaradt felvétel 1928.ban készült. Máig utolérhetetlen hatású Rumi R. István Szent Márton megkereszteli édesanyját" 1938.ban készült szobor kompozíciójáról barnított tónusú eljárással készített felvétele. A „Rózsák ligetében"a kerekes fagylaltos kocsit körülálló gyermeksereg, vagy a békésen gereblyéző, rózsákat öntöző kerti munkások, a parkok városaként, Nyugat királynőjeként emlegetett várost mutatja be. A Palace szálló rusztikus homlokzatát is csak az ő felvételéről ismerheti meg az utókor. A Vasmegyei  Casino Egyesület Király utcai volt székháza volt   a legelőkelőbb társaságok  találkozóhelye. Egyetlen belső felvétel maradt a nagyteremről, ahol a hatalmas ablakokon betóduló fénynyalábok ölelik körül a szép háttámlájú thonett székeket, és a többkaros csillár üvegburáit. Felvételei dokumentálják a kort: az „Árvaházat", a Belsikátor hangulatos udvarait, a lépcsőzetes beépítésű Kossuth L. utcai házakat, a fából készült tornyos, nyitott tornácos KIOSZK  épületét.

Az 1945 után született nemzedék Farkas Géza felvételeinek is köszönhetően, hogy eredeti pompájában ismerheti meg a székesegyházat.

Életébe másodszor is beleszólt a háború.  Az 1945. március 4-i bombatámadás a műtermét sem kímélte. Berendezésének és pótolhatatlan értékű  üvegnegatívjainak nagy része megsemmisült. Ekkor költözött át a Széll Kálmán u. 7. szám alá. Itt nyitotta meg 3. műtermét. A háború és az 1950- es évek „közösbe kényszerítő" diktátuma  nemcsak egzisztenciálisan delélekben is megroppantotta. Az egyéniséget nem tűrő, a „sematizmust előíró szemléletnek" akorlátokat elfogadni nem tudó személyisége és művészete nem hódolt be.  Életművének egy szeletét kiragadva „az arisztokrácia és a klérus fotósaként, „megbélyegezve, félreállított, mellőzött mesterként tartották számon.

Az 1960-as években műtermi berendezéseinek egy részét sikerült a fotószövetkezettől visszavásárolni.  Megingathatatlan hivatástudattal és mély hittel, súlyos betegen is élete utolsó pillanatáig dolgozott.  81 éves korában, 1971. október 2-án hunyt el Szombathelyen, családja körében.

Kivonatolva Csák Zsófia: „Lefényképezni azt lehet, ami van..." c. munkájából.

Megjelent:  a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közleményekben 2001./3./