A könyvről összefoglaló ismertetőt adott Majthényi László közgyűlési elnök. Elmondta, hogy a kötet elkészültével egy közel négyéves történetnek érkeztek a végére, ami amellett, hogy művészi munka, dokumentatív, leltárszerű album is egyben. Ehhez elengedhetetlen volt egy olyan tudós-levéltárosnak a bevonása, mint Feiszt György. "Nagyon remélem, hogy a könyvvel sikerül egy mozgalmat elindítani, azt, hogy minden megye vegye számba első világháborús emlékeit."

Dr. Németh Sándor polgármester a könyv történelmi hátterét foglalta össze beszédében. Kiemelte, hogy a háború sorsát a gazdasági erőfölény döntötte el az USA hadba lépésével. A hatalmas veszteségeket generáló háború volt az első olyan fegyveres konfliktus, aminek lezárását egy Európán kívüli hatalom, az Egyesült Államok döntötte el. 1917-ben a belügyminiszer írásba foglalta, hogy minden város és község - saját erejéhez mérten - állítson emléket a hazáért hősi halált halt katonáknak. A világháború után országos mozgalommá terebélyesedett az emlékhelylétesítési hajlandóság, központi támogatással és helyi gyűjtésekkel emeltek hősi emlékműveket, amik nagy része nagyon szép művészi alkotás. 

Feiszt György levéltáros a kutatómunka eredményeiről és érdekességeiről beszélt. Az I. világháború kitörése után száz évvel újra feléledt az érdeklődés a katonatemetők iránt, egyre többen akartak adózni az elesett magyar hősök emlékének. A könyvben a megye 216 településén található emlékhelyek kerültek összegyűjtésre. A képanyag birtokában - ami kiindulásként 212 fotó volt - igazi levéltárosi kihívás volt kideríteni, hogy adott emlékmű mikor készült és ki készítette. Ez közel egy esztendős kutatómunkát jelentett! Arra azonban ő sem számított, hogy amire a könyv elkészül, addigra 285-re nő a fotográfiák száma, azaz közel egyharmaddal növekszik az első világháborús emlékhelyek száma az alaphelyzethez képest. A könyv ezt a 285 emléket mutatja be, amiből csak Szombathelyen 19 található. Érdekességként elmondta, hogy a büki emlékmű megépítéséhez 60 millió koronát gyűjtöttek össze, és megrendelték a szobrot Mechle Béla soproni kőfaragótól. A szobor 1926-ban került jelenlegi helyére, a templomparkba, ekkor volt a hivatalos avatója. Fél év múlva Bük és környékének evangélikus hitközsége is világháborús emléktáblát avatott, ami a templom belső falán található. A nemrég megjelent könyv egyfajta teljességre törekvő emlékmű-történelem, különlegessége, hogy nincs még egy ilyen az országban. Hogy mindez végleges-e? Aligha, hiszen naponta kerülnek elő emlékek, főként ott, ahol még nem volt első világháborús emlékműállítás (a könyv több mint 100 olyan emlékművet tartalmaz, ami a rendszerváltás után lett állítva). Van még egy nagy hozadéka a könyvnek, mégpedig az, hogy rávilágít arra: országos hírű szobrászművészek által alkotott emlékművek állnak kis falvakban, gondoljunk csak Kallós Edére, akinek Ölbőn, Apátistvánfalván és Rábatótfalun is áll munkája, ugyanakkor ő készítette a budapesti Vörösmarty téren található szobrot is.

Az I. Világháború centenáriumán a Sárvári Fotóklub Egyesület tagjai több éves munkával végigfotózták a megye világháborús emlékhelyeit az összes vasi településen, emléktábláktól a szobrokig. Ennek a fotóanyagnak a felhasználásával készült a Kőbe vésett emlékezet című impozáns kiadvány. Az alkotómunkáról az egyesület elnöke, Benkő Sándor beszélt. Elmondta, a képanyag elkészítésében a klub teljes létszámmal részt vett, ami anno az ostffyasszonyfai hadifogolytemető parcelláinak megörökítésével kezdődött. A munkát ezt követően a megyei közgyűlés által készített felmérés tette hatékonnyá, ami tartalmazta, hol vannak a megyében első és második világháborús emlékművek, emléktáblák. Ez egyfajta sorvezetőként használt a fotózáshoz, jelentősen lerövidítve a felkutatásukra fordított időt. Így is 2-2,5 éves munka fekszik abban, míg az összes település emlékét sikerült megörökíteni a klub tagjainak. Benkő Sándor kiemelte, a képanyag nem képeslapszerűen ábrázolja az emlékeket, hanem a fotósok egyedi látásmódja kap teret a kiadványban.

Farkas Csaba, a könyvet kiadó Szülőföld Kiadó ügyvezetője zárszóként elmondta, szeretné, ha a megjelenő kötet által az olvasó megállna egy picit és megnézné jobban a hozzá közel eső, vagy akár távoli emlékműveket. Ebben a formában is emlékezzünk meg a hősökről, akik életüket adták a Nagy Háborúban. Akik hazajöttek, hogy szembenézzenek az élettel, ugyanúgy hősökké váltak, mint ahogy azok is, akik itthon maradtak helyt állni a hátországban, akik később ezeket az emlékműveket emelték. Tették ezt azért, hogy ne feledjük el a múltunknak ezt a darabját, ami meghatározza a jelenünket és jövőnket is. Hiszen a magyar katona egy eszménykép a világon - a hazaszeretet, bátorság és odaadás a jellemzője korokon keresztül. A Hazáért haltak esküjükhöz híven, vitézül, megérdemlik azt a legnagyobb megbecsülést, hogy az utókor valamennyiüket egy könyvben láthassa. Az emlékmű így megkerülhetetlen módon szólítja meg az olvasót és hívja meg az első világháborúban hősi halált halt katonákra való megemlékezésre. A megjelenő könyv legyen dicsőség a Hősöknek, tisztelet az elesetteknek.