A zsidók a 17. század elején érkeztek Hegyaljára és azonnal bekapcsolódtak a szőlő- és borkereskedelembe. A 17. század közepén azonban Magyarország három részre szakadt. Hegyalja és maga Mád is három hatalom - a Habsburgok alatti Királyi Magyarország, a török hódoltság és az Erdélyi Fejedelemség - ütközési pontján feküdt, és gyakran cserélt gazdát Habsburg és török kézen; 1667-ben például a település teljesen megsemmisült a török sereg pusztítása során.

Amíg az 1726-os népszámlálás csak egy zsidót említ Mádon, 1736-ban már nyolc letelepült zsidó családról tudunk. Külföldi és magyar nemes urak védelmét élvezték és fő foglalkozásuk a bortermelés és kereskedés volt. Nem lehetett különösen jó a viszony a zsidók és keresztények között a század végén, de ez nem nagyon zavarta a zsidókat mindennapi tevékenységükben. Kereskedtek, termelték a bort, és építették hitközségi életüket.

A zsinagóga építése során a krónikások feljegyezték, hogy a régi zsidó törvények szerint a nők, a gyerekek és férfiak hordták a köveket a környező hegyekből, bányákból az építkezéshez, hogy idegen kéz ne érintse őket... A templom felszentelését a bonyhádi Boskovitz Wolf (1740-1818) rabbi végezte el. A stílus olasz mesterek kezét dicséri, belső harmóniáját a négy tartóoszlop biztosítja. Közepén kupola borul a tóraolvasó asztal fölé. A középső négyszög körül két oszlopban padok 130 ember számára. Bensőséges intimitás jellemzi a belső teret, míg kívülről a barokk és a copf építészeti stílus harmonikus keveredése teszik egyikévé a legszebbeknek a magyarországi zsidó templomok közül.

Szép formája, gazdag s idegenszerű belseje érdekesen képviseli a hajdani magyarországi zsidóság leghagyományosabb csoportját, a Galíciával szomszédos északkeleti megyék ortodoxait.

250 éven keresztül együtt élt Mádon a katolikus, a protestáns, és a izraelita lakosság. Az 1848-49-es szabadságharc során a zsidók itt is, ahogy máshol is, Kossuth Lajost támogatták. Az első világháború hősi halottai között is megtaláljuk a nevüket a település emlékművén. (Az 1920-as népszámlálás adatai szerint a lakosság 75%-a katolikus, 10%-a protestáns, 15%-a zsidó volt.)

1940-44 között a zsidókat deportálták vagy munkaszolgálatra hurcolták. Közülük mindössze 40-en tértek vissza, ám 1950 és 1956 között ők is elhagyták a községet. A zsinagóga ettől kezdve folyamatosan pusztult, bár több terv is született a hasznosítására, ezek végül nem valósultak meg. Sokáig romosan, ledőlt oromfallal állt, mígnem a 2002-2004-es restaurálás visszaadta az épület eredeti pompáját. A zsinagóga szakszerű restaurálását 2005-ben Europa Nostra-diplomával jutalmazták.

A zsinagógával szervesen egybeforrt szomszédos rabbiház és jesiva épületét 2016-ban újíttatta fel teljeskörűen a kormány és az Egységes Magyarországi Izraeilta Hitközség (EMIH) európai uniós forrásokat felhasználva. Az EMIH itt alakította ki a „Csodarabbik útja" nevű zarándokút központot: a rabbiházban szálláshelyet és a Tokaj-hegyaljai zsidó örökséget bemutató interaktív kiállítást rendezett be.

Kapcsolódó írásunk:

Mádot imádni fogja! - Csodarabbik, finom borok, gyönyörű tájak

2017.01.30. - 00:30 | Mészáros Vivien - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Amíg kint továbbra is repkednek a kemény mínuszok, addig egy forró teával kezünkben a képernyő elé telepszünk, és felidézzük korai őszi mádi kirándulásunkat. Itt bizony minden megtalálható, mi szem-szájnak ingere! Máddal való véletlen, de szerencsés találkozásunk reméljük, az Olvasóknak is annyi érdekességet és örömöt fog nyújtani, mint nekünk.