A színművész huszonhárom évet töltött a Vígszínház társulatában, a kultúra.hu-nak adott interjúban azt mondta: a váltásnak semmi köze az igazgatói pályázat körül kialakult helyzethez. Márciusban bejelentették: ő lesz a váci színház művészeti vezetője, ám azóta visszalépett, mert „nem megfelelőek a körülmények". Színházi hullámvölgyekről, pálinkafőzésről és a Toldi parasztjáról is beszélgettünk telefonon.

"Egy pillanat, felrakom a headsetem. Közben pálinkát főzök. Őszről maradt cefrém, akkor sokat dolgoztam, nem volt időm lefőzni, így légmentesen lezárva elraktam, és most megcsinálom."

Sok gyümölcsötök van, vagy miért főzöl pálinkát?

Mert a legjobb, ha magam készítem. Négy szilvafánk van, mondhatnám, négy szilvafás nemes vagyok, van két barackfánk, édesapám telkén birskörte terem, ebből a három gyümölcsből főzök külön-külön pálinkát, de összesen mindössze húsz-harminc litert.

Hogy bírod a színház nélküli napokat? A szinkron is leállt?

Az utóbbi három-négy évben már nagyon keveset szinkronizáltam, amik most a televízióban mennek, azok az elmúlt huszonpárév termései. Az elmúlt években inkább mozifilmeket csináltam, az állandó figuráimat: Jake Gyllenhaal, Joaquin Phoenix, Adam Sandler, Michael Pena és Kevin Hart szerepeit. De már korántsem olyan meghatározó a szinkronizálás, mint régen. Fenntartok otthon egy stúdiót, ahol reklámokat, hangalámondásokat meg tudok csinálni. Ne gondolj semmi komolyra, néhány szivacs, mikrofon, headset, amit rákötök a laptopomra.

Miért szorult háttérbe a szinkronizálás? Több volt a színházi feladat, a forgatás?

Egyszerűen nem volt rá időm. Játszottam, forgattam, évek óta kulturális műsorokat vezetek. Már a gyártásvezetők is megjegyezték néha, hogy „minek vállalsz ennyit?" Mondom, mert hívtok. Több mint húszéves színészi pályám alatt megtanultam, hogy mindig érdemes több lábon állni. A pandémiás válság is ezt igazolja: aki csupán a színházba van beágyazva, az most nem tud dolgozni, pénzt keresni. Ha viszont te vagy egy csatorna vagy márka hangja, akkor valahogy a felszínen tudsz maradni. Én nem csaptam rá senkire az ajtót, hogy ilyesmit nem vállalok, éppen ezért sok lehetőségem van.

A kulisszák mögött - Fotó forrása: Győri Szalon

Régen ez komoly fanyalgást váltott ki a szakmabeliekből. Ma már elnézőbbek például a reklámokat illetően?

Dehogy, az Alza reklámért megköveztek. A mai napig levelekkel bombáznak. Szerintem viszont ettől semmivel nem leszek rosszabb színész. Ráadásul a szinkronban Jake Gyllenhaalal és Joaquin Phoenixel dolgoztam, és akárhogy is, de tanultam tőlük. Agárdi Gábor mondta, hogy a színész mindig lop, elles dolgokat, aztán beépíti a saját játékába.

A Thália Színház párkapcsolati társasjátékát, a Patáliát online folytattátok. Elengedhetetlen most az online jelenlét?

Tudjuk, mi lesz ennek a vége? Sejtjük, miként változnak a színházba járási szokások, a média? Fogalmunk sincs. A színházak már jó ideje törekszenek arra, hogy az online térben is közönséget építsenek. Ha csak az én eddigi színházamra, a Vígszínházra gondolok, számos netes közvetítést említhetnék. A kereskedelmi csatornák is online sorozatokat indítanak, ami persze legfeljebb Magyarországon újdonság. A Jóbarátokból ismert Lisa Kudrownak például régen volt hasonló sorozata, amelyben egy pszichológust játszott, akihez online kapcsolódtak be a páciensei.

Miért fogalmaztál úgy, hogy „eddigi színházad", a Vígszínház? Még tagja vagy a társulatnak.

A következő évadtól elszerződőm a Thália Színházba.

Miért?

Már tavaly év végén meghoztam a döntést, ennek semmi köze a Vígszínházzal kapcsolatban nyilvánosságra került történetekhez, az igazgatóváltáshoz. A szakszervezet vezetőjeként benne voltam a pályázatokról döntő szakmai bizottságban, ez eleve különös helyzetet teremtett, mégsem ez az oka a döntésemnek. Kihívásokat, izgalmas feladatokat remélek a Tháliában.

Tévedések vígjátéka - Fotó forrása: Vígszínház

Huszonhárom évet töltöttél a Vígszínházban. Akadt, hogy kiváló szerepeket kaptál, máskor meg alig volt izgalmas feladatod.

Már főiskolás koromban nagyon sokat dolgoztam, főként végzős rendezőkkel. Az én személyes tragédiám is, hogy közülük ma alig néhányan vannak a színházi fősodorban.  Amikor a Vígszínházhoz kerültem, Marton László, az osztályfőnököm mindig azzal nyugtatott, hogy „még fiatal vagy, kölyökképű, majd megismernek a rendezők, légy türelmes". Öt évig kellett várnom az áttörésre, Martin McDonagh Alhangyájára, amit Forgách Peti rendezett. Valóban hullámzó volt. Szerintem A hetvenkedő katona környékén értem férfivá, mármint színpadi értelemben, de attól kezdve sem lett kiegyenlítettebb a pályám a Vígben.  Általában aki velem dolgozott és megszeretett, az hívott a következő munkáiba is. De a Vígben a rendezők jöttek-mentek. Hiába szerettük meg egymást Kamondi Zoltánnal a Mindent anyámról próbáin, a következő terve, az újrafordított Lüszisztráté kútba esett. Szerettem volna forgatni, de az is hol sikerült, hol nem. Több filmbe is beválogattak, majd szakmai vagy finanszírozási problémák miatt végül nem indult el a forgatás...Azokat a munkákat hiszem el, amikről már kiállítottam a számlát.

Az interjú itt folytatódik!