A Koronaőrző Emlékhely bejáratnál emléktábla található azzal az információval, hogy a korona december 6-án érkezett Kőszegre, akkor az Árpádházi Szent Margit kolostorban volt, majd december végén Velembe került, és március 18-27-e között volt a legismertebbnek tartott helyén, a mai Koronaőrző Emlékhelyen. A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket őrizték itt, majd innen szállították tovább Ausztria felé. Schlögl Krisztián vezetésével lehetőségünk volt bepillantani a szerkezetileg már megújult Koronaőrző Emlékhely járataiba. A bunker kanyargós folyosóin táblák elevenítik fel a Szent Korona történetét. Vezetőnktől megtudtuk, hogy legalább két kijárat volt, amelyet most ismét megnyitottak a közönség előtt. Sötét és megvilágított helyek váltogatták egymást, szűk folyosók és lépcsők tették izgalmassá a sétát, amely igazi hideg, párás pincehangulatot idézett.

Történelmi sétánk innen a Kálvária-hegyre vezetett, csodálatos szőlőskertek mellett. Az enyhe kaptató mentén 14 stációt helyeztek el. A stációk Ludwig Shöne alkotásai. Az 1763-ban állított kőstációkat, amelyek Georg Schweitez munkája, 1890-ben a templomkerítésbe falazták be. Ezt már Győrffy Gábortól, az Írottkő Natúrpark turisztikai menedzserétől, sétánk vezetőjétől tudtuk meg a hegytetőn, a különleges szépségű Kálvária templom előtt.

Sétánk vezetője további érdekességeket is elmesélt a gyönyörű épületről, például, hogy a templom építéséhez 70.000 téglát használtak fel, amelyet a város lakóinak és a zarándokoknak kézben kellett felvinni a dombtetőre. A templomhomlokzat előtt kőfal emelkedik, amely a jezsuita rend szerzeteseinek lakhelyét és a hozzátartozó kertet védte. Emléktáblán olvashatjuk, hogy itt van eltemetve gróf Wels Henrik, aki remeteként élt a templom falai között. A nemesi család sarja szépreményű karrierjét és bárói életét cserélte fel a lócár, amely itt fekhelyéül szolgált. Győrffy Gábor egy idézettel zárta a remete történetét: „Báró ugyan, de abbahagyta régen."

A templom, a hozzátartozó épületek és kert a jezsuiták tulajdonában volt. De hogyan kerültek a jezsuiták Kőszegre? Erre a kérdésre az alábbi választ kaptuk: a történelemkönyvből Wesselényi-összeesküvésként ismert, a 17. században szerveződött főnemesi konspiráció szálai Kőszegre, a Strucc Szállodába vezetnek. Itt találkozott egymással a szerveződés négy főszereplője: Wesselényi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc. A találkozás bizonyítéka egy szövetséglevél, amelyben a Magyar Királyság legtekintélyesebb katolikus családjainak tagjai kinyilatkozták, hogy kiábrándultak a Habsburg-kormányzat központosító törekvéseiből és gyengekezű törökellenes politikájából. A szövetséglevél megtalálható Bécsben, a Habsburg irattárban. A szövetséget leleplezték, résztvevőit megbüntették. Kőszeg városára, mint az összeesküvés egyik helyszínére 32.000 rajnai aranyforint büntetést róttak ki. Abban az időben ez az összeg a város 10 évi adójának felelt meg. A másik lehetőség a jezsuita rendház befogadása volt, Kőszeg városa érthetően ezt választotta. Így kerültek a jezsuiták Kőszegre, így került a jezsuiták tulajdonába a Kálvária templom....

E kis kitérő után visszatért sétavezetőnk az épület külsejének ismertetéséhez, megtudtuk, hogy a templom bejáratához széles, szobordíszes lépcső vezet, amely 1775-ben épült. A teljesen szimmetrikus templomépület két oldalsó -kerek- tornya fazsindelyes borítású, míg a középső, négyzetes tornyot rézlemezzel borított hagymakupola fedi.

A Kálvária templom jelenleg nem látogatható. Eredeti barokk oltára egy 1947-ben keletkezett tűzvészben elpusztult, pótlására a jáki temetőkápolna oltárát hozták ide, és Magyarország több templomából is kaptak kegytárgyakat az elpusztult értékek helyére.

Rácsos kapun keresztül bepillanthatunk a templom mellett látható kis kápolnába, amelyet Szent Donátnak, a szőlők védőszentjének tiszteletére 1715-ben emeltek.

A Kálvária templom mellett elhaladva folytattuk utunkat a Trianoni kereszthez és kilátóhoz. A hely csodálatos panorámájára először Chernel Kálmán hívta fel a természetet kedvelők figyelmét, 1882-ben ugyanis itt egy kőpadot helyezett el. Ezt a kereszt mellett található táblán olvashatjuk, amely így folytatódik: „Nem sokkal később az akkori polgármester további padok elhelyezését rendelte el, így több kirándulót tudott fogadni a hely. Az első világháborút követően Kőszeg elveszítette vonzáskörzetének több, mint kétharmadát. A hegyoldal 1936-ban politikai szerepet kapott, amikor a trianoni békeszerződés mementójaként vasbeton keresztet építettek rá. A hármas halomra illesztett, mintegy 8 méteres emlékmű terve már 1932-ben elkészült. Gyöngyös Endre, Kőszeg város aljegyzője, későbbi polgármestere szemelte ki helyszínnek, tekintettel arra, hogy innen az emlékmű az elcsatolt területekre néz, illetve onnan is jól látható."

A második világháború után fokozottan védett határrészhez tartozott a hely, épp ezért furcsának tartjuk azokat a találgatásokat, hogy a kereszten található golyó ütötte nyomok ezen időszakra emlékeztetnek minket. Vajon kik lőttek a keresztre és miért? - tette fel a kérdést túravezetőnk.

A kereszt mögé egy kisebb fakilátót építettek a sziklafal tetejére, ahonnan látszik Rőtfalva - vagy ahogy az igazi kőszegiek nevezik, Rőt -, a távolban pedig a soproni hegyek és az Alpok hóval borított sziklameredélyei is láthatók. Egy másik települést is említett sétavezetőnk, ami jelentős szerepet játszott a kőszegi kultúrtáj kialakulásában, ez pedig a Kőszegtől 10 km-re lévő Borsmonostor. A Babaduri-hegyet 1195-ben a heiligenkreuzi ciszterciták a Miskolc nembeli Domonkos szlavón bán adományaként kapták meg, hogy oda kolostort építsenek. A ciszterci rendnek a Dunántúlon Zircen és Szentgotthárdon voltak templomai és kolostorai. A rend az érintetlen, vad természetet foglalta el, hogy virágzó kultúrtájjá varázsolja. Ezeken a területeken a gyümölcs- és zöldségtermesztés mellett ezek feldolgozására (pl. borászat, sörfőzés, gyümölcsök tartósítása: aszalás, lekvárkészítés, ecetkészítés) is gondot fordítottak. Borsmonostor a trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott, 1921-ben pedig Ausztria Burgenland tartományának része lett.

Itt elérkeztünk több történelmi személyiség és esemény felidézése után mai sétánk legfontosabb részéhez, a Trianoni szerződéshez, illetve annak a nyugat-dunántúli településekre gyakorolt hatására.
A kereszt melletti táblán megtekinthető a Trianon előtti Vas vármegye térképe, illetve külön jelölve van rajta a jelenlegi magyar határ. A térkép mellett fel vannak sorolva a Trianoni szerződés alapján elcsatolt Vas megyei települések nevei. Ennek történelmi háttere sétánk vezetője szerint az volt, hogy az osztrák politikai és kulturális körök a magyar-osztrák határ mentén lévő német nemzetiségi területeket egy új osztrák tartomány létrehozásával kívánták egyesíteni. Az eredeti elnevezés Vierburgenland lett volna, utalva a négy vármegyére: Komitat Pressburg (Pozsony vármegye), Komitat Wieselburg (Moson vármegye), Komitat Ödenburg (Sopron vármegye) Komitat Eisenburg (Vas vármegye). Mivel azonban a véglegesen megállapított határok közé nem került Pozsony megyéből semmi, ezért a szám a név elejéről elmaradt, így 1922-ben az új tartomány neve Burgenland lett.

A Trianoni békeszerződéssel elcsatolt nyugat-dunántúli területek a magyar főnemesi családok birtokainak elcsatolását jelentették. Kismarton, amely az új tartomány székhelye lett, 300 évig az Esterházy család birtokában volt. A város ferences kolostorának sírboltjában nyugszanak a család tagjai. Németújvár vára és a környező területek 1524-től volt a Batthyány család birtokában voltak. A város ferences Sarlós Boldogasszony temploma alatt található a Batthyány család sírboltja. Itt nyugszik a 2003-ban boldoggá avatott Batthyány-Strattman László herceg is. Maga a sírbolt monumentálisabb, mint a bécsi Habsburg-kripta... Léka vára 1535-től 1676-ig a Nádasdy család birtokában volt, de a korábban már említett Wesselényi-féle összeesküvésben résztvevő Nádasdy Ferenc kivégzése után Esterházy Pál tulajdonába került. A vár kápolnája alatt a Nádasdyak családi sírboltot alakítottak ki, de később mégis a plébániatemplom sírboltjába temetkeztek. Azt a következtetést is levonhatjuk, hogy nemcsak a birtokok elcsatolását jelentette a Trianoni szerződés, hanem a nemesi családok központjainak elcsatolását is.

Ezek a főnemesi birtokok ma is élnek, és Burgenland gazdaságának (pl. erdőgazdaságának) meghatározó tényezői. Magyarországon maradásuk esetén - a történelem furcsa játékaként a kommunista uralomnak köszönhetően - mára írmagjuk sem maradt volna.

A Trianoni keresztet magunk mögött hagyva sétánkat szőlőskertek mellett folytattuk, következő állomásunk a Gesztenyeliget volt. Itt Schlögl Krisztián elmondta, hogy a város egy tulajdonostól megvásárolta az elhagyatott területet, melyen aztán a szelídgesztenyést kialakították. Magyarországon őshonos fajtákat telepítettek ide: Mecsek környéki, Zalai, Iharosberényi, Nagymarosi és Kőszegszerdahelyi fajtákat. Megtudtuk azt is, hogy a szelídgesztenye fák a Kőszegi-hegységben az ún. „Hidegvölgyben", az északi, hűvös hegyoldalakon telepedtek meg. A Dél-Dunántúlon és a Dunakanyarban viszont a déli kitettségű, meleg, napos domboldalakat kedvelik a fák. Jelenleg érdekes kísérlet zajlik, hogy a napos hegyoldal melyik gesztenyefajta fejlődésének kedvez.

A szelídgesztenye fontos élelmiszer, ahogy a Gesztenyeliget mellett kihelyezett táblán olvashatjuk, hiszen magas a keményítő, cukor és ásványianyag tartalma. Sétavezetőnk elmondta, hogy a gesztenyéből lisztet, majd abból kenyeret, süteményt is készítenek. A Gesztenyeligettől 200 méterre érdemes megtekinteni a városi szőlőültetvényt is. Amíg a GesztenyBor tanösvényen sétáltunk, megtudtuk, hogy a városnak ezek az új projektjei a magyar kormány, a MOL és a Tesco támogatásával valósultak meg.

Kőszegen a szőlőtermesztésnek nagy múltja van. Hagyományos szőlőműveléssel foglalkoznak, amelynek a szakmai elnevezése Bakművelés. Ezt azért alkalmazzák, mert egyrészt a magas fekvésű, nagyon meredek területeken történik a szőlőtermesztés, másrészt pedig a karótámasz melletti művelés hatására a talaj közelében lévő tőkék a hőtöbbletet jobban tudják hasznosítani. A szőlőfajták közül a furmintra esett a választás a telepítéskor, mivel száraz borként a neutrális (semleges) fajták közé tartozik. Emiatt képes a termőhelyet jól közvetíteni, talajtípustól és klimatikus viszonyoktól függően különböző ízvilágot lehet elérni a borkészítésnél.

Történelmi és helytörténeti kalandozásunkat a Napostetőn zártuk, ahol a Borteraszon egy pohár bor mellett Uwe Scheer hegedűművész játékát élvezhettük.