A film elkalauzol a sportember kaposmérői lovasközpontjába, betekintést enged oktatási módszereibe és követi a lovasíjász-sport világhódító útjának első lépéseit is, Amerikától Kínáig. De ennél többet is ad, megismertet a sport mögött húzódó hagyománytisztelő és természetelvű szellemiséggel. A film új mozielőadásai alkalmából beszélgettünk a főszereplővel, Kassai Lajossal.

Milyen hatása volt a filmnek a lovasíjászsport népszerűsítése szempontjából?

Hasonló, mint a könyvem megjelenésének. Amikor 32 évvel ezelőtt elkezdtem a lovasíjászatot, nem lehetett mindenkivel leülni, elmagyarázni a történeti, szellemi hátterét, viszont a könyv megjelenése után mindenki világos képet kaphatott. A film tizenöt évvel a könyv után jelent meg, és hasonló hatást ért el, mert képileg is betekintést adott az itt folyó munkába. Nagyon sokan megnézték. Hogy miért lett siker? Szerintem azért, mert van egy kulturális vákuum, amiben élünk, ami deheroizál és relativizál.

Nincsenek hősök, nincs egy nyomon követhető értékrend. Ebben a filmben pedig pozitív értékeket lehet látni a maga nagyon egyszerű formájában. Ennek köszönhető az érdeklődés, ami a film első vetítési hullámát kísérte. A siker nyomán a lovasíjász-iskolába jelentkezők száma ugrásszerűen nem nőtt meg. Ma is minden ugyanúgy működik, csak még összeszedettebben. Azóta világszervezetté alakultunk, amelynek Svájcban van a központja.

Miért Svájcban?

Azért, mert most már az egész világot kell összefogni. Úgy építettem fel ezt a sportot, mint leendő olimpiai számot, amelynek Lausanne-ban van a központja is, az olimpiai sportágakéhoz hasonlóan.

Hol tart most azon az úton a lovasíjászat, hogy olimpiai számmá váljon?

A sport maga már alkalmas rá, a tömegbázisnak kell még fejlődnie. Ha ez eléri azt a szintet, ami a követelmény, akkor a lovasíjászat olimpiai sport lesz. Ehhez ötven országban kell, hogy szakági szövetsége működjön. Jelenleg több mint húsz országban található szövetség.

Megfogott, hogy mennyire komplex rendszer, és az egész végül is a harmónián alapul, akár a pedagógiai oldalát nézzük, akár az állattartás, gazdálkodás felől vizsgálódunk vagy a mozgás, a hagyományőrzés felől.

Ezt maga a gyakorlat hozza, hiszen a lovasíjászathoz ló kell, a lótartás pedig egy gazdaságra támaszkodik, amely egy természethez illeszkedő logisztikát igényel, ennek a lüktetésére épül a mindennapi élet. A természettel való együttműködés pedig magával hoz egyfajta komplexitást. Akik ide jönnek oktatásra, bele kell, hogy folyjanak a gazdaságba. A munka közösséget épít. A valódi közösség a munkamegosztással jön létre. Ez a személyiségépítés legjobb területe. Én két dologra fektetek hangsúlyt: a közösségre és a személyiségfejlesztésre. Ezt a két dolgot tartom rendkívüli fontosságúnak. Sajnos egyre nagyobb hiányát érezzük a 21. században a valódi közösségeknek és annak a problémának, amit korunk a személyiségfejlődés hiányának hatásaként él meg. A személyiség nem tudott felnőni ahhoz a technikai civilizációhoz, ami bennünket körülvesz.

Ebben a sportban mit lehet megtanulni az íjtól és mit a lótól?

Ahogy a lóval bánok, ahogy a lovat képzem, az megmutatja a viszonyomat a külvilággal. Az íj viszont abban segít, hogy mélyebben tudjak magamba nézni.

Az íj megfeszítésében benne van a szándék, hogy eltaláljam a célt. De ez még csak gondolat. Ám abban a pillanatban, hogy a lövést leadom, ez a gondolat manifesztálódik, és azonnal visszajelzést kapok, hogy eltaláltam vagy sem. Vagyis, mennyire esik távol a szándékom a cselekvésem eredményétől.

Eszembe jut egy cigány fiú, aki a filmben ott ül önökkel a tábortűznél, és elmondja magáról, hogy őt a rossz vonzza, és nem hiszi, hogy változtatni tud ezen. Ön pedig igyekszik a jó tulajdonságai felé irányítani a figyelmét. Mint néző, abban reménykedem, hogy a fiút végül sikerült megmenteni. Mi lett vele?

Elveszett. Elveszni számomra azt jelenti, hogy nem tudott a képességeinek megfelelően teljesíteni. Ő sajnos vizionalizálta az életét, és ez a negatív vízió nagyon erős volt. Sok cigánygyerekkel foglalkoztam, és tapasztaltam ezt. Pedig ezek jó képességű gyerekek voltak, de valami gátja volt, hogy a képességüket kifussák. Ott a szellemiségben egy egészen rendkívüli visszahúzó erő működik, sajnos. Minden tiszteletem azoké, akik ennek ellenére nagyot tudtak alkotni, s hála Istennek, szép számmal vannak azért ilyenek.

Érdekes volt ugyanakkor megfigyelni azt is, hogy a lovasíjász iskolába, amely alapjában véve egy harcművészeti iskola, lányok is milyen nagy számban be tudnak kapcsolódni.

A lovasíjászat egy nagyon feminin sport, a harcművészetek királynője. Nem a nyers fizikai erőre alapozódik, hanem a harmóniára, és a nők ebben kiválóak. Gondoskodóbbak, ami a lóval való kapcsolatban is megjelenik, s ez rendkívüli módon kamatozik számukra. A magyar őshagyomány szerint egyébként a nők éppúgy kivették a részüket a harcból, mint a férfiak.

Az amazonok az ősszkíta kultúrából valók. Tehát ez a kultúránk részét képezi, és a nők teljes harmóniában vannak ezzel a tevékenységgel. Maguk a lovassportok is rendkívül nőiesednek. Tavaly Windsorban mutatkozhattam be az angol királynő előtt, és ott láthattam az angol királyi gárdát. A huszárok, akik az ünnepségen felvonultak, ötven százalékban nők voltak.

Hollywoodi és más, nagy nyugati produkciókban is dolgozott szakértőként. Kikkel?

Yimou Zhanggal dolgoztam a Nagy Fal című kínai-amerikai történelmi akciófilmben, ahol Matt Damon személyi edzője voltam. Sokat forgattam a BBC-vel, a CNN-nel, Terry Jonesszal például, aki nemcsak humorista volt, hanem kiváló dokumentumfilmes is. Itt nálam is vettünk fel jeleneteket a hunokról szóló filmjéhez.

Az interjú itt folytatódik

A filmről itt írtunk:

Hungarikum a moziban: A Lovasíjász - Díszbemutató és közönségtalálkozó

2016.02.25. - 00:30 | Szokol Gábor

Február 24-én volt a díszbemutatója Kaszás Géza - A Lovasíjász című, főként Kassai Lajos életéről és munkásságáról szóló dokumentumfilmjének. Az életrajzi ihletésű film előtt és alatt a rendezvény társszervezői, a Bulcsú Vezér Hagyományőrző Egyesület a mozi aulájában felállított jurtájában várta fegyver- és ruházatkiállításával az érdeklődőket.