"Bohócnak nem jár aranykalitka" - Hobo koncertje a SIC-ben
Képgaléria megtekintése2010.02.17. - 19:20 | Takács Lilla - Fotók: Csizmazia Ákos
Hobo elkészítette pályafutása eddigi legjobb és egyik legfontosabb lemezét. A Circus Hungaricus Hobo 2009-es szólóalbuma, koncept-lemez és a szerkezetét tekintve keretes: az első dal a Circus Europa, az utolsó a Circus Hungaricus, ez megadja az irányt, honnan merre tartunk. Február 12-én a SIC-ben azt is megtudhattuk, hogy ez mekkora tömeget mozdít meg. Úgy gondoljuk, hogy a tavalyi év legjobb albuma méltatlanul kevés érdeklődőt vonzott - zeneileg szembetűnően kiderült, hogy merre tartunk...
HIRDETÉS
Kilenc után tíz perccel a Savaria Ifjúsági Centrum aulája félig sem telt meg - javarészt a rockzene hőskorát idéző generáció áldozott a blues oltárán, holott a blues honi pápája kortalan, időtálló mondanivalójával szinte minden korosztályhoz szól. Néhány szót váltva a fiatalabb generáció jó hangulatú tagjaival, kiderült, hogy ők bizony nyitottak az effajta zenére is, és immár együtt vártuk tovább a napokban életműdíjjal jutalmazott művészt és zenekarát. Nem váratott sokat magára, fél tíz előtt in medias res felhangzott az új album nyitódala, a Circus Európa.
A dalból kibontakozó látomás elég lehangoló volt - a fényes cirkuszi zenekar tagjai angolok, svédek, rómaiak, és más nemzetek fiai, csak a vécés néni magyar. Ez jutott nekünk? A közönség enyhe fejrázással jelezte, hogy érti a mondanivalót, de mintha senkinek nem nyílott volna ki bicska a zsebében, megalázott sorsunkat hallva, visszafogottan reagálta le a dalt. A magukat is eladó álművészeket gúnyolta ki a Cipolla lovag című számmal. A "cipollaság" örök nyavalyája az emberiségnek. Thomas Mann Mario és a varázsló című művében is találkozhatunk a Cipolla által képviselt eszmeiséggel, ami nem más, mint az előítélet, a felfokozott nacionalista hisztéria, a prüdéria, a természetesség háttérbe szorulása, a ráció helyét átvevő babona.
A közönség üdvözlése csak mindezek után következett egy kis anekdotázással, amely felfedte Hobo gyermekkori szárnypróbálgatását a „Szombathely szép város, hej.." kezdetű dallal. Osztályfőnöke intővel viszonozta a próbálkozást. A Kéne egy világszám és a Sorozatlövő egymás szerves részeiként a magyar valóságot és a tehetetlen emberek kapcsolatát mutatja be, amit kiegészített a tömegbutító tévéműsorok hatásaival. Továbbra is kevés a reakció, a visszacsatolás a közönség részéről, de látva a kiváló zenészek mély átélését hagyjuk, hogy sodorjon minket az élmény.
Az első, elég keményre sikeredett „témakör" lezárását a szökött néger fegyenc balladája (Hey Joe) jelentette, majd a You gotta move-val egy respekt a Rolling Stones felé, s egyben mi is tisztelgünk egy fiatal titán előtt, aki lámpalázát kellő mértékű alkohollal legyűrve, Hobo mellé pattant, s énekelt egy strófát. Az élményt még az sem zavarta meg, hogy egy öblösre sikeredett mozdulattal majdnem leverte a mikrofont is...
Csak ezután következett a zenekar tagjainak bemutatása, akiket a Hobo és bandája címmel illetett: Nemes Zoli billentyűzött, Hoffer Péter dobolt, Madarász Gábor és Sántha Gábor gitározott (akusztikus gitáron is), Kovács Barnabás pedig basszusgitáron játszott.
A Stones-hatás az albumon is (Késő van már), és a koncerten is tettenérhető volt, a Gimme Shadow feldolgozása pozitív fogadtatásra lelt, hangulatilag ezzel állította szembe az album legsötétebb dalát, a Madárijesztőt Hobo. A "semmije sincs, csak a Himnusz" visszatérő refrénje egy újabb tragikus korfestés rólunk.
A koncert követte az album dalainak sorrendiségét, s talán a legerősebb mondanivalójú dal, a Merlin üzenete volt az, ami a fiatalabb generációt is célkeresztbe vette:
„Nem bízik bennem, engem nem tanít,
pedig átvenném súlyos titkait.
Akárcsak ő, én is pogány vagyok.
Nem hordok keresztet, sem csillagot.
Ha meghal, a tudás vele hal.
Nem lesznek istenek, se mítosz, se dal
Merlin csak éjjel táncol
állatokkal, tűzzel, fákkal.
Fogy az ereje, nem bír a világgal."
A 'Vén marhák' tisztelgés a Led Zeppelin előtt, benne a Zep-klasszikus Kashmir egy zenei részletével.
A ráadásokat követően Hobo kézfogással búcsúzott közönségtől a valamivel több, mint másfél órás koncert után. Egész este nyílt volt és szórakoztató, a róla elhíresült képpel ellentétben. Néhol sajnált, másutt sorsközösséget vállalt, megint máshol maga volt a próféta - aki saját bevallása szerint is csak bohóc, akinek nem jár aranykalitka.
| "Kifakult madárijesztő áll a vihar előtti csendben egy kiégett, tönkretett, fejét leszegő napraforgótáblában. A háttérben fakó cirkuszi sátor, az ajtaja nyitva, de azt nem lehet tudni, hogy előadás előtt vagy után vagyunk. Csak sejteni lehet a sátorcsíkok színeit: piros-fehér-zöld. Tehát: ez a Circus Hungaricus társulata. Vagyis mi vagyunk." Hobo elkészítette pályafutása eddigi legjobb és egyik legfontosabb lemezét. A Circus Hungaricus Hobo 2009-es szólóalbuma, koncept-lemez és a szerkezetét tekintve keretes: az első dal a Circus Europa, az utolsó a Circus Hungaricus, ez megadja az irányt, honnan merre tartunk. A lemez szövegei három fő gondolati kör köré csoportosulnak: egyrészt generációs önvizsgálat, másrészt egy mély társadalompolitikai elemzés, harmadrészt a staféta-átadás, tudás és tapasztalat-áthagyományozás problematikája és gondolati köre.
A Circus Hungaricus hosszú idő óta az első hazai lemez, amelyen nincsen töltelékszám: mind a 15 dal egyformán erős, izgalmas, felkavaró, pimasz, brutális, szívszorító és gyönyörködtető. Élvezet hallani, hogy Hobo milyen harmóniában dolgozik együtt zeneszerző-társával, az egyik legtehetségesebb hazai gitár-virtuózzal, Madarász Gáborral. A zene és a szöveg olyan egységes egészet alkot, mint még eddig ritkán a Hobo Blues Band és a Hobo szólólemezek történetében. A lemezen Hobo énekel, Madarász Gábor gitározik és vokálozik, Kovács Barnabás basszusgitározik, Sántha Gábor gitározik és vokálozik, Nemes Zoltán billentyűs hangszereken játszik és Hoffer Péter dobol, egy dalban pedig - pályafutása során első ízben - Hobo duettet énekel. Partnere Rúzsa Magdi, közös előadásuk a lemez egyik legfelkavaróbb produkciója. A Circus Hungaricus az a lemez, amit mindenkinek meg kell hallgatni, aki a Kárpát-medencében él és magyar az anyanyelve, egyaránt szól fiatalnak és idősnek. Ha a kultúrpolitikai döntéshozók végre a műfajt megillető módon kezelik majd a rock-zenét, ez a lemez kötelező tananyag lesz. Súlyos, elgondolkodtató, sok-sok munkát és fejtörést okozó lemez ez. Fájdalmas hallgatni, de a maga kíméletlen módján kényszerít arra, hogy elgondolkodjuk: mi mit szúrtunk el és teszünk-e valamit, hogy jobbá formáljuk magunkat és a környezetünket. Képesek vagyunk-e önvizsgálatra, tudunk-e adni, merünk-e igazán szeretni? Vagy maradunk ingyenjegyért kuncsorgó szánalmas szerencsétlenek a mások cirkuszában? Az előadás megkezdődött, a függöny felgördült, a zenekar már játszik. Kenyeret és cirkuszi játékokat - már az ókori rómaiak is ezt tartották fő követelésüknek.Nekünk már se kenyér, se cirkusz. Csak Circus Hungaricus. |
Ebben a politikai érdekek és gyűlölet mentén kettészakított, kisemmizett, elhülyített, reményvesztett országban mindenki másban keresi a felelőst ám Hobo nem ezen az úton jár: megvizsgálja, ő mit tett és tehetett volna. Nem keres kiutat, csak tenni szeretne valami jót a maga területén: megírta ezt a lemezt, színházakban játszik, könyveket ír, szaval, zenél, teszi a dolgát. Előtte ezen az úton nem járt senki, követője sem akadt még. Nehéz lesz alkalmas és méltó utódot találni, aki viszi tovább a stafétát. Súlyos örökség, amely nem lehúz, hanem felemel, csak fel kell tudni venni.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Ebben mi is a rossz, a mocsok? Respekt érte, vazze, az van leírva!!! Olvasd már ki belőle! :)
A drámai szövegkörnyezet meg felesleges, mert pár percre legalább középpontba kerülhettél, itt meg megemlítettünk. A szituból többet nem is hozhattál volna ki. :) De ha gondolod, ragaszkodj görcsösen ahhoz, mennyi mocsok elhagyja a cikkírók kezét.
Ugyanakkor, ha valaki ennyire "jólnevelt", mint te, és magázódik egy kommentben, az hogy engedhet meg magának ilyen mérvű exhibicionizmust? Már csak a kérem alássan hiányzott a megszólításból ahhoz, hogy elmondhasd: bigott konzervatív vagy! :DDDDD
Bűzlik ez, na. De legalább Hobót szeretjük. Maradjunk ennyiben.