A kávé világnapján nem csupán egy trópusi vidékeken őshonos cserjét vagy egy kesernyés ízű, apró, barna színű babot ünneplünk. Sőt, a kávé több mint egy jóízű, gőzölgő ital vagy üzembiztos reggeli ébresztő. Ugyanis számos pozitív élettani hatása mellett jelentős a társadalmi szerepe is. A kávéfogyasztás kultúrája végigkíséri az elmúlt néhány évszázad történelmét, baráti beszélgetések, romantikus randevúk és fontos üzleti tárgyalások szinte nélkülözhetetlen résztvevője. A NESCAFÉ és a Sencor összegyűjtött néhány fontos momentumot a kávé kultúraformáló szerepéről.

A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik. Az egyik változat szerint, Kr. e. 300-ban egy Káldi nevű etióp pásztor egyszer csak észrevette, hogy amikor a kecskéi a piros bogyókból falatoznak, akkor sokkal élénkebbé válnak. Ezt elmondta a szerzeteseknek, akik úgy döntöttek, hogy megpörkölik a szemeket és ízletes italt készítenek belőle. Egy másik elbeszélés szerint Rhazes (852-932) nevű arab orvos a kávét, amit ő „quawa-nak" hívott, élénkítő orvosságként használta pácienseinek gyógyítására. Korabeli feljegyzések szerint a kávét először a XV. században, Jemenben fogyasztották szufi szerzetesek annak élénkítő hatása miatt. Innen indulhatott világhódító útjára, ugyanis a XVI. században már Szíria és Egyiptom lakói is ismerték. A kávé, vagyis a „fekete leves" fogyasztása Magyarországon a török étkezés elmaradhatatlan szokásaként került bele a köztudatba a XVI. században.

Törökországban létesültek az első kávéházak, Nyugat-Európában pedig hamar a társadalmi élet központjaivá váltak. A 17-18. századi Angliában a kávéházak írók, művészek találkozóhelyei lettek, de kereskedelmi megállapodások is köttettek egy csésze feketekávé mellett, sőt a politikai diskurzus fontos színterei lettek. A 16. századi Mekkában éppen az utóbbi miatt tiltották be a kávézókat.

A 19. és a 20. század fordulóján Párizsban volt a legélénkebb a kávéházi élet: itt adtak egymásnak találkozót olyan festők és költők, mint Pablo Picasso vagy Guillaume Apollinaire. Később Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir tették híressé a ma is látogatható Les Deux Magots nevű létesítményt.

A kávé és a beszélgetés annyira összefonódtak, hogy a televíziós talk showkban is állandó tárgy a műsorvezető asztalán megtalálható bögre. De a televízióban, a filmekben és a képregényekben is gyakran kap ikonikus szerepet a kávé, a kávékultúra. A Daily Mail szerint Írországban az amerikai szituációs vígjátéksorozat, a Jóbarátok lendítette fel a kávékultúrát, mert a fiatalok alkohol helyett egy csésze kávé mellett akarták megbeszélni egymással a dolgaikat, ahogy azt Chandler, Monica, Phoebe és a többiek tették a sorozatbeli Central Perkben.

Számos írótól, művésztől maradtak fenn idézetek a kávéval kapcsolatban. David Lynch, a kultikus Twin Peaks sorozat atyja szerint „Egy rossz kávé is jobb, mint ha egyáltalán nincsen kávé". Louisa May Alcott, a Kisasszonyok szerzője pedig szerényen azt hangsúlyozta, hogy „A bókoknál is szívesebben fogadnék egy csésze kávét".

Míg volumenben az Egyesült Államokban fogy a legtöbb kávé, az egy főre jutó kávéfogyasztás Észak-Európában, a skandináv országokban a legmagasabb. Egy finn közel négyszer annyi kávét iszik meg egy évben, mint egy magyar. A Nemzetközi Kávé Szervezet (ICO) összesítése szerint 2016 és 2020 között 2,1 százalékkal több kávé fogyott a Földön és ez az érték idén várhatóan eléri a 168,4 ezer zsákot. Ez félelmetes mennyiség, ha azt vesszük, hogy egy zsák 60 kg kávészemet tartalmaz.

A Worldatlas.com összesítése szerint a világ első 10 legnagyobb kávéfogyasztó országa közül 9 európai. Első számú csúcstartónak Finnország tekinthető, ahol egy lakosra vetítve évente 12 kilogrammnyi kávé jut. A második legnagyobb fogyasztónak ezen a téren Norvégia (9,8 kg) számít, őt pedig Izland (8,9 kg) követi. Mi magyarok nem vagyunk ott a jelentős kávéfogyasztó nemzetek között az évi 2,-2,5 kilogramm/fő értékkel, de fontos trend idehaza, hogy egyre többen cserélik az otthoni kotyogót valamilyen minőségi kávéfőzőre.