A New York-i Tribeca Filmfesztivál versenyprogramjában debütált portréfilm vezérfonalát Jacqueline B. Weld életrajzi bestsellere (Peggy: The Wayward Guggenheim) adja, Peggy Guggenheim neki adta élete utolsó interjúit 1979-ben. A személyes hangvételű beszélgetések sokáig elveszettnek hitt hangfelvételei több évtized után ebben a filmben kerülnek első alkalommal publikálásra. A legendás műgyűjtő saját szavai mellett számos szakértő, egykori pályatárs és híresség is megszólal a filmben, amely az életpálya bemutatásán keresztül egyfajta áttekintést is nyújt a 20. századi modern művészvilágról.

A 1898-ban született Peggy Guggenheim rendkívüli személyiség volt, aki nemcsak megelőzte korát, de sok szempontból meg is határozta azt. A Guggeneheim család vagyonának örökösnője az évek során autodidakta módon vált a modern képzőművészet kulcsfigurájává. Miután szülőhazájából Európába költözött, először Londonban nyitott galériát. Később Párizsban élt, ahol a világháború árnyékában végül nem tudott galériát nyitni, pedig már ekkor a legjelentősebb magángyűjteménnyel rendelkezett a 20. századi művészek alkotásaiból, többek közt Kandinszki, Klee, Picasso, Chagall, Miró, Modigliani, Dalí, Ernst műveiből. A háború zaja elől családjával együtt visszatért Amerikába, de művész barátairól sem feledkezett meg: számos alkotónak segített Európából Amerikába jutni a vészterhes időkben. New Yorkban végre sikerült megnyitnia az Art of this Century nevű galériáját, amely fontos szerepet játszott a modern művészet bemutatásában.

Idővel már nem csak műkincseket, hanem „művészeket is gyűjtött". Samuel Beckett, Max Ernst, Jackson Pollock, Alexander Calder, Marcel Duchamp - hogy csak néhányat említsünk a köré szerveződő, megszámlálhatatlanul sok alkotó közül. 1948-ban bezárta New York-i galériáját, és Velencébe költözött, ahol a Biennélén elsőként mutatott be kortárs műveket. A következő évben megvette az impozáns, bár befejezetlen Palazzo Venier dei Leonit, és 1979. december 23-án bekövetkezett haláláig itt, a Canale Grande partján élt.

Családi tragédiái és viharos kapcsolatai ellenére sikerült megőriznie azt az eltökéltséget, amellyel létrehozta az egyik legmeghatározóbb modern képzőművészeti gyűjteményt. Kollekcióját idővel megnyitotta a nyilvánosság előtt, végrendeletében pedig az épülettel együtt a szintén műgyűjtő nagybátyja által alapított Guggenheim Alapítványra hagyta. A teljesen helyreállított, kibővített velencei palota ma is őrzi Peggy Guggenheim, a modern művészetek és művészek védangyalának nevét és gyűjteményét.

Az október 8-án mozikba kerülő Peggy Guggenheim - A művészet megszállottja a modern művészet leghíresebb műgyűjtője és műpártolója élettörténetén keresztül egyúttal egy áttekintést is nyújt a 20. századi művészettörténetről. „Olyan, mint egy történelemlecke, ami végig szórakoztató" - írta a filmről a Hollywood Reporter kritikusa. A film Budapesten a Művész, Puskin, Toldi moziban és az Uránia Nemzeti Filmszínházban látható, emellett országszerte számos art moziban, többek között Debrecenben, Pécsett, Miskolcon, Szolnokon és Kecskeméten is bemutatják.