Lovasi Andris szerint, a magányos nőknél mindig tompák a kések. Hát ennél nagyobb igazságot nem is mondhatott volna, iszom is minden szavát, miközben közelebbi ismeretségbe próbálok kerülni Irsai Olivérrel. Amúgy a fazekak meg üresek, mert hát ki a nyüves nyavalyának kotyvasszon az ember lánya, ha egyedülálló? Sőt, egyedülfekvő is. Időnként azért felmerül némi személyes igény valami főttre (nem, nem férfi), az igénnyel pedig megjön az ihlet is, és ilyenkor aztán készítek valamit. Szívesen mondanám azt, hogy még kezdő háziasszony vagyok, főként, ha balul sül el/ki valami, de ki hinné el ennyi év után? Abban a reményben, hogy az ezer év alatt felgyűlt tapasztalat találkozik ma az improvizáció adta szabadsággal, citromos-zöldfűszeres halat sütök.

Ahhoz, hogy a munka szépen haladjon, rá is hangolódok egy olasz operával, és egy üveg jóféle fehérbor biztató társaságában előszedem a hozzávalókat.

Így készítem el:

Bármilyen hal jó hozzá, bár én általában tengerit veszek, és ha lehet kapni, akkor tonhal szeleteket. Előveszek egy hosszúkás, nagyobbacska jénai tálat, amiben majd az egész sül. Az alját kikenem vajjal vagy margarinnal, és beleszórom az első réteget. Egyszóval, megágyazok a halacskának, és vöröshagyma karikákkal borítom be az edény alját. A jó öreg vörös helyett finom a lila is, mert édesebb, de lehet póréhagyma, vagy jelen esetben újhagyma is. Erre jönnek majd a beízesített halszeletek. Megvallom, én só helyett ételízesítővel csinálom, és még fokhagymakrémet, mustárt is kenek rájuk, majd beszórom borssal mindkét oldalukat. Jöhetnek a citromkarikák, és minél többféle zöldfűszer.

Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rendelkezünk kiskerttel, és nevelünk benne mindenfélét ezekből a csodás növényekből, akkor nyert ügyünk van. Jómagam is ebbe a csoportba tartozom, és a nyáron az aprócska üvegházamban ültettem belőlük jó néhányat. Teszek tehát a halfilékre finomra aprított petrezselyemzöldet, kaprot, kakukkfüvet, bazsalikomot.

Amikor már minden a tálban van, vajdarabkákat tördelek a tetejére, és hogy engem senki sem vádolhasson azzal, hogy egyedül iszom, mint az a bizonyos állat, hát a fehér borral lelocsolom az ételt, nehogy száraz legyen szegény hal. Amikor ekként koccintottunk a sütnivalónkkal, és körülnézve már nem látunk semmi olyat, amit a tálba hajíthatnánk, akkor alufóliával szorosan fedjük le és be a sütőbe. Szerintem közepes tűznél kell megsütni, és nagyjából a sütő középső rácsára helyezve. Én szoktam adni neki időt, ami kb. negyed óra, aztán a fóliát levéve elpárologtatom a keletkezett levet, és hagyom szép pirosra sülni.

Köretnek ma zöldséges rizst készítettem hozzá, ami annyit tesz, hogy a megpirított rizsbe, miután megsóztam/vegetáztam, beleszórtam a maradék újhagyma karikákat, pritamin paprikát, petrezselyemzöldet, és készre főztem. Klassz benne a borsó, amit ma kifeledtem, de finom sárga- és fehérrépa kockákkal is. Egyszóval, a jó öreg képzeletünkre van bízva, na meg, ami éppen akad otthon a konyhánkban.

Egy jó tanács: a halat olvasszuk ki sütés előtt, mert fagyasztva is belerakhatjuk ugyan, de akkor sok levet enged, ami a citromlével, borral már kezelhetetlen!