Hagyományos karácsonyi étel, bár én a nyár kivételével egész évben készítem. Azon túl, hogy nagyon finom és egy hónapig is megeszem, nagyon kiadós is, mert jómagam pl. belefőzök szinte minden ehetőt.

Rendkívül sok recept létezik az elkészítésére, tájegységenként is változik, családi hagyományok szerint is más és más, ezért én most azt írom le, ahogy én csináltam. Ez sincs kőbe vésve, mert évente és a körülmények függvényében mindig másként jön össze. Hát nem ez a szép a főzésben?

Kezdjük az alapanyagok beszerzésével. Ha igazán finomat szeretnénk enni, ne egy bevásárló központba menjünk megvásárolni őket. Minden faluban vannak még olyanok, akik a hagyományos állattartást, növénytermesztést művelik, és az általuk előállított termékek íze olyan finom, a múltat, a gyermekkort idéző, hogy bőven kárpótol a kicsit magasabb összegért, amiért megkapjuk. Jómagam ilyen alkalmakkor bekukkantok az ólba is, ahol a disznókat nevelik, érdeklődni szoktam a takarmányozásról, a levágás módjáról, mert semmi értelme nem lenne egy "mini állatgyárból" venni valamit. A körülményekből aztán következtethetünk a feldolgozás milyenségére is, hogy nyugodt szívvel térhessünk vissza máskor is.

Miután a húst ilyeténképpen beszereztem, és kaptam igencsak finom véres hurkát is mellé, elindultam a káposzta lelőhelyéhez. A savanyú káposzta házilag is könnyen elkészíthető, jómagam is készítettem már, de most a könnyebb végét fogtam meg a dolognak, és másvalaki hordójából szereztem be. Szóval, némi terefere után indulhattam is haza a sok finomsággal, hogy egy jóféle ételben egyesítsem őket.

Egy nagy edényre lesz szükségünk, amibe minden belefér, de az étel egyes részeit külön készítem el. A rizst például a töltelékhez előfőzöm, a hagyományos módon. A savanyú káposztát váltott vízben ki kell mosni, a savanyúságától függően. Én szeretem a füstölt ízt, ezért vettem egy nagyobbacska csülköt, amit a kuktában megfőzök, babérlevél, vörös- és fokhagyma, egész bors társaságában. Az ételbe is kerül belőle, a levét pedig szintén felhasználom majd. Sót nem teszek a vízbe, mert a csülök elég sós. Ez a csülökfőzés máskor is hasznos, mert nem csak finom, de a levében főzhetünk később babot, lencsét, sárgaborsót.

Amíg fő, nekilátok a hús előkészítésének. Egy kiló combot használok fel, aminek a felét ledarálom - ez megy a töltelékbe - másik feléből pörköltet készítek. Ha van oldalasunk is, nagyon finom, ha lesütjük, és ez a sült oldalas is belekerül az ételbe. Mivel ez most nem volt itthon, de elég nagy volt a hús, hát a pörköltnek szánt részből lecsippentettem pár kis szeletet, és hagymás zsíron, jó fokhagymásan, kisütöttem. Ha még jobban meg akarjuk bolondítani, és van, egy szál házikolbász sem rontja el. Amíg a pörkölt és a csülök készül, összeállíthatjuk a töltelékeket. Hivatalosan káposztalevélbe kellene tölteni, és szép kis tekercsekkel kéne elkápráztatni azt, aki elé kitálaljuk, de én most csak magamnak készítem, és megelégszem a lusta variációval, miszerint gombócok formájában rakom az ételbe. Káposztalevél helyett, ha nem sikerült vennünk, tölthetjük zöldpaprikába is akár, nagyon jó ízű lesz abban is.

A töltelék áll darált húsból, főtt rizsből, tojásból és fűszerekből. Mehet bele egy kis sült vöröshagyma és pici pirospaprika is. Itt megint tér nyílik a saját fantáziánk kiélésére. Max. arra kell figyelni, hogy ne legyen túl lágy a töltelék, mert ha gombócokban rakjuk bele, szétesnek. Ilyenkor egy kis liszttel segíthetünk a dolgon. Ha paprikába töltjük, ne tömjük meg nagyon, mert elrepedhet. Lehet nyers rizzsel is, de akkor hosszabb a főzési ideje, és meg is dagad, szóval....., csak a baj lesz vele.

A káposztának nem kell sok főzési idő. Amikor a fentebb leírt előkészítő munkálatok megvannak, elkezdhetjük összerakni az ételt.  Mehet a fazékba a pörkölt, a sült húst, a füstölt csülökből annyi, amennyit jónak látunk, esetleg kolbász, a káposzta, aztán felöntjük a csülök főzővizével. Ajánlatos megkóstolni, mert lehet, hogy túl sós, a káposztából is kifőhet valamennyi, a pörköltben meg eleve van. A gombócokat akkor szoktam belerakni, amikor kicsit összerottyannak az összetevők. Óvatosan beleengedem szép sorban az összeset, és nem kavargatom, inkább csak kicsit forgatom, megrázogatom néha az edényt.

Fazék helyett jó szolgálatot tehet egy nagyméretű lábas is, amibe szépen, rétegezve rakhatjuk be a hozzávalókat. Innentől aztán nyugodtan hátra is dőlhetünk, mert nincs más dolgunk, mint várni, hogy a töltelék is megfőjön. A legvégén én tejfölös habarást teszek bele, de van, aki a rántásra esküszik. Ebbe én tenni szoktam jó sok zöldet, apróra vágva: petrezselymet, kaprot, friss tárkonyt. Elmaradhat, de nálam ritkán, hogy a káposztába belefőzök pár zöld vagy pritamin paprikát, egy, két szem paradicsomot is.

Ha idáig eljutottunk, és azzal szembesültünk, ahogy én is, hogy az egyszemélyes háztartásunk hirtelen tíz liter étellel lett gazdagabb, akkor vagy vendéget hívunk rá - ami most kihúzva, - vagy rájárunk magunk, és egy egész hónapra megoldottunk az élelmezésünket.

Jó étvágyat hozzá!

Kapcsolód írásunk:

Citromos hal szingli módra, tompa késekkel, Irsaival

2020.12.14. - 00:15 | Misel

Lovasi Andris szerint a magányos nőknél mindig tompák a kések, úgyhogy ezennel megnyitom a Szingli Nő gasztrosorozatot. Ez az első epizód, amivel persze nem azt akarom mondani, hogy biztosan lesz második rész is! Szóval senki ne fogadjon nagy tétekben a folytatásra, ellenben ha nincs sütnivalója, próbálkozzon meg ezzel a kajával.