Egész életedet végigkíséri az emberekről való gondoskodás, a segítés, mások szenvedésének enyhítése. A Gyámügyi Hivatalban sok-sok éven át tetted könnyebbé a rászorulók életét, és ezt a tevékenységet ma is folytatod a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szombathelyi Csoportjának vezetőjeként.

Mikor és hogyan született meg benned a gondolat, hogy emberekkel kell foglalkoznod?

Mikor született a gondolat, hogy „emberekkel kell foglalkoznom"? Valószínű, ezzel a" szoftverrel" születtem és a környezet előhozta belőlem. Anyai nagyanyám tanítónő volt és árvaszéki ülnök is, aki jómódú polgári család tagjaként sokat segített anyagilag és lelkiekben is a rászoruló tanítványainak és szüleinek. Anyukám és a közvetlen környezetem továbbvitte ezt a vonalat.  Emlékszem a szocializmus éveire, mikor nekünk már egyre nehezebbé vált a megélhetés, mindig csöngettek hozzánk szegények, akik kaptak ételt - amiből akkor már nekünk is kevés volt -, néha csak egy levest az asztalunknál és jó szót is. A keresztény hit nemcsak külső máz volt a családunkban, hanem élő valóság. Nagyanyám mesélte, hogy a II. világháború alatt néhány menekültet - teljesen idegent - is befogadott a családunk hosszabb, rövidebb időre az otthonába, megosztotta velük, amije volt.  Ma ez szinte elképzelhetetlen.

A gyámhivatal, ahol 30 éven át dolgoztam, nemcsak a rászorulókon való segítésről- segélyezésről stb. szólt, hanem komoly, fájdalmas döntésekről is. Ezeket nem a HATÓSÁG arroganciájával hoztuk meg, hanem egy kis irgalmat is csepegtettünk bele. Nem a jogszabályok mindenek felettisége vezérelt bennünket, hanem az az alapigazság, hogy a szombat van az emberért és nem fordítva. Vagyis az adott emberre kell találni passzust és nem az embert beleerőszakolni egy jogi státusba. (Az utóbbi mindig könnyebb.) Az emberi méltóságot pedig tiszteletben kell tartani, akkor is, ha a konkrét helyzet ezt meg is kérdőjelezte. De voltak durva esetek is, pl. egy vak 3 éves kislányt kellett elvinni a családból, akit vertek a szülők. Mikor megérkeztem, az apa húsvágó bárddal várt és csak az ifjúságvédelmis rendőr gyors lélekjelenlétének köszönhetem, hogy nem hiányzik a jobb kézfejem. Ezt is sikerült később emberi módon feloldani.

Fotó: maltai.hu

Mutasd be légy szíves a Máltai Szeretetszolgálat Szombathelyi Csoportját! Mikor alakult, mi a fő tevékenysége?

A MMSZ Szombathelyi Csoportja 1991 márciusában alakult, éppen 30 éve. Harangozó Bertalan(/kormánymegbízott) akkori alpolgármester kapott megbízást Kozma Imre atyától, hogy szervezze meg II. János Pál pápa augusztusi látogatására a helyi máltai csoportot. Rajta kívül a többi alapító tag: dr. Giczy Sarolta, aki 2005.ig elkötelezett vezetője is volt a csoportnak, (az elmúlt évben az örök hazába költözött), dr. Hargitay József, dr. Prugberger Emil, Takóné Hoós Ildikó és jómagam. Hozzánk az első - hőskorszakban sokan csatlakoztak.   Nagy lendülettel és támogatási háttérrel indultunk. Fejlesztő foglalkozások, gyógytorna, vasárnapi iskola, szülők iskolája, napközis foglalkozások ebéddel, uzsonnával a rászoruló gyerekeknek, kreatív klub, idősek klubja, ifjúsági- és mozgássérült táborok szervezése, kórházlátogatás, börtönmisszió, mentális, jogi tanácsadás, adománygyűjtés, lelkiségi programok, a horvát menekült gyermekeknek és más gyermekotthoni karácsonyi ünnepségek szervezése - a legfontosabbakat kiemelve.

Kik a csoport tagjai?

A tevékenységi körünk leszűkült ugyan, de szociális és egészségügyi területen, gyermekvédelemben továbbra is a szakma mögött, mint háttér ott vagyunk. A kórház, a szociális otthonok, a beteglátogatások a járvány miatt ellehetetlenültek intézményi szinten, de apró kis figyelemmel tudtuk pótolni, mert a szeretet leleményes. Vannak többen, akik csak a „nyissa rám valaki az ajtót" kéréssel keresnek meg.  Ez a „hallgatástól a meghallgatásig projekt" bevált. A börtönmissziót online térben folytatjuk. A napi gondokkal megkeresők száma nem csökkent- akár ingyenes jogi tanács, megélhetési gondok vagy mentális probléma miatt. A hétköznapokon délelőtt tartunk ügyeletet. A karácsonyi nagy tartós élelmiszer, játék, ruha adományozás időszaka véget ért. Bátorítjuk a jobb módban élőket, hogy ne csak a „kötelező szeretet ünnepe" előtt gondoljanak elesett embertársaikra.

Hogyan változtatta meg a COVID-19 járvány az idősek életét?

A járvány alapvetően megváltoztatta nemcsak az idősek, hanem mindnyájunk életét. A fiatalokat, diákokat is megviseli, az időseket meg különösen, akik intézményben élnek. Megfeszített erővel próbálkoznak a bentlakásos otthonokban dolgozók enyhíteni ezen, nagyobb odafigyeléssel, türelemmel, szeretettel. Többükkel beszélgettem erről. De mégsem pótolja a hozzátartozók közvetlen jelenlétét, az érintés mindent felülmúló vitalizáló hatását. Mi a saját otthonaikban élőknek próbálunk apró bevásárlásokkal, ügyintézéssel segíteni, és telefonon beszélgetni velük.

Fotó: Benkő Sándor

Mi miatt kerülnek legfőképpen krízishelyzetbe a családok?

Anyagi és mentális okok miatt. A mindennapi megélhetési gondok és a bezártság együttesen és külön - külön is okoz(hat)feszültséget, elkeseredettséget, szorongást. Sajnos, ha valaki elveszti az állását a rövid, 3 hónapos járadékfolyósítási idő után kicsi az esélye az újabb munkába állásra.  Közmunkából (közfoglalkoztatás) pedig lehetetlen egy családot eltartani. A megelőzés, vagyis a munkahely megtartása mellett a korrekció (a munkahelyvesztés megfelelő kompenzálása) is lényeges lenne.  A családon belüli feszültségek nem ritkán verbálisan és/ vagy tettlegesen robbannak. Kapcsolati erőszakról, bántalmazásról egyre többet hallani, nemcsak híradásokból...Az erőszak és a halál kultuszát éljük. Nemcsak a vírus miatt, megvolt korábban is, most csak felerősödni látszik.

Milyen gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységgel foglalkozik a szervezet?

Másfél évtizeden keresztül - 2000-től preventív gyermekvédelmi - egész nyarat betöltő programokat szerveztünk - a lakótelepeken élő kis és nagyobb gyermekeknek, fiataloknak. Nem táborba gyűjtöttük őket, hanem a máltai fiatalok, középiskolások és főiskolások/egyetemisták mentek a helyükbe. Közösen, velük együtt szerveztek programokat, amit önkormányzati pályázati pénzből finanszíroztunk. Összehangolva munkánkat a gyermekjóléti szolgálattal és a rendőrséggel. Az önkéntes fiatalok (többük az akkori PTE-n tanuló  főiskolai hallgatóim voltak) már dolgozó felnőttek lettek, újabbak pedig nem jöttek helyükre.  Érdektelenséget is tapasztalok. Volt, aki megkérdezte: „miért csináljam, van hasznom ebből?"  Az egyre jobban terjedő önzés, utilitarista szemlélet sokat árt az ügynek. Ugyanakkor vannak üdítő kivételek is. Az elmúlt covidos év példa erre. Jöttek önkéntesnek a Philip Morristól -   velük együtt tavasztól a rászoruló családoknak vittük meleg ebédet.  A múlt karácsony előtt pedig segítettek a 112 hívásfogadóból és a Swiss Post munkatársai - mind fiatalok.

Jelentkezhetnek-e hozzátok önkéntesek?

Továbbra is várjuk az önkéntesek jelentkezését.  Mi is mindnyájan önkéntesek vagyunk - van, aki 30, van, aki kevesebb éve -, de ellenszolgáltatás nélkül próbálunk nehéz sorsba került embertársainknak segíteni. Mindenki tud tenni valamit, nemcsak pénzzel, amire viszont ma nagy szükség van. Minden JÓAKARATÚ ember tud hetente egy órát áldozni a szeretetre. Szent Márton városa ne csak szlogen legyen, hanem a valóságban osszuk meg az időnket (is) azokkal, akiknek erre nagy szükségük van.  Teréz anya szavai mindig aktuálisak „ha nem tudsz segíteni az egész világ nyomorúságán, segíts legalább egy emberén."

Balázsy Péter megyei főjegyzővel - Fotó: Benkő Sándor

Melyik a legkedvesebb emléked a szeretetszolgálattal kapcsolatban?

Sok-sok kedves emlék maradt meg bennem 30 év alatt. A legfrissebb: az elmúlt szenteste előtt egy nappal egy régi gyámügyes ügyfelem jött el a máltaiba, vele volt a 6 éves korú kislánya is.  Nézegette a játékokat és rátalált egy dobozban az álmai Barbie babájára - sok szép ruhával, fésülködő készlettel. Felkiáltott: mindig ilyet szerettem volna és most elküldték az angyalok! - Igen, vannak, akik dúskálnak a játékokban...és vannak, akik megosztják a sajátjukat. De belém égett a" vörösiszap" katasztrófa egyik emlékképe is. Mi máltaiak jártuk a házakat és a devecseri buszmegállóban, a Fő téren együtt készítettünk szendvicseket, főztünk teát egy balassagyarmati középiskolás osztállyal. (Feltűnt, hogy néhányukat testékszerek díszítették, ez volt a látszat!) Hogy miért voltak ott?  A környéküket sújtó árvíz idején szintén összefogott az ország, és ők most ezt jöttek „megköszönni" azzal, hogy segítenek. Fiatalos vidámsággal derűt varázsoltak a megtört, otthonukat vesztett emberek arcára. Egy fiatal budapesti vállalkozó hófehér sportautóján vitte az élelmet, palackos vizet, tisztítószereket a   családoknak.

Állatvédelemmel is foglalkozol, milyen az állatok helyzete ma Magyarországon?

Az állatvédelem a teremtésvédelem egy szelete. Nem lehet az egész teremtett világból kiragadni, amibe az ember és környezete is tartozik. Ferenc pápa szerint minden állatban benne van az „isteni pára", miután teremtett lény. Isten nem teremtett az ember számára ártalmas állatokat, hogy a történelem során azzá lettek, nem az ő hibájuk. Tapasztalatom, aki gonoszul bánik a rá bízott állatával, nem különben az embertársával is. (Sok példám van erre.) Nem tudom megállni, hogy szó nélkül menjek el láncra vert kutyák, utcára dobott, vagy megkínzott, felakasztott, agyonvert állatok mellett. Nagyon helytelenítem a vadállatok cirkuszi szerepeltetését is. A medvebocs megtanulja, hogy a tüzes pallóról kapkodja a mancsát, ezért teszi ezt később a közönség előtt is, mert emlékezik a fájdalomra.  A 27 uniós országból 20 megértette ezt, mi még nem... Sőt, ahogy hírlik, Cirkuszművészeti Központ építését tervezik. A felelős állattartás a nem kívánt szaporulat megelőzésével jár. Ivartalanítás. Lényegesen csökkenne a kóborló, menhelyi kutyák, macskák száma.  A sokak által nem kedvelt városi galamboknak kifejlesztették, és forgalomban van már hazánkban is az OVISTOP szaporulatgátló. Így nem születnek fiókák, lényegesen csökken az állomány, mert közben az öregek elpusztulnak. Bizonyítottan hatásos szer, és más madarakra igazoltan nem veszélyes.  De a teremtésvédelemhez a növények, fák stb. is hozzátartoznak. Csodálkozva látom többször, hogy az üzleti portálok, vendéglátók elé kihelyezett ládákban lévő virágok, növények csak „díszek." Elfelejtik öntözni. Ez sokat elárul a bentiek lelkéről. A „sivatagi" forróságban tikkadó virágokra, fákra, zöldekre „nem az enyém" jelszóval, közöny a válasz. Ha csak a házunk előtt, a közelünkben lévőkre figyelnénk, egy- egy kanna vízzel, máris szebb lenne a környezetünk.

Albert Schweitzer, a feketék orvosaként ismert Nobel-békedíjas gyógyító gondolata vajon hány ember szívét érinti meg? 

„Minden napot kegyelemnek tartottam, amit életek mentésével töltöttem, legyen az ember, állat vagy növény."