Paul Newman 1925-ben született. A rikítóan kékszemű sármos színészlegenda fél évszázados karrierje során olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Arthur Penn, Alfred Hitchcock, Sydey Lumet, Robert Altman, Martin Scorsese, George Roy Hill, John Huston, vagy a Coen testvérek. Az utolsó átvitt értelemben vett „filmszerepében" a Pixar stúdió Verdák című animációs film egyik autójának kölcsönözte a hangját, valós értelemben vett filmszerepben pedig utoljára 2002-ben láttuk a mozivásznon, akkor a Sam Mendes rendezte A kárhozat útja című gengszterfilmben szerepelt, mint maffiafőnök.

Első kiemelkedő szerepe a Macska a forró bádogtetőn című film volt. A film egy születésnap körül bonyolódik, ahol Newman, Brick Pollitot alakította, aki szüntelenül iszik és a feleségétől is elhidegült. Az édesapja születésnapján a régi sérelmek, mély érzelmek, és egymásnak feszülő indulatok bukkannak elő és a néző előtt kirajzolódik egy család drámája.

A hatvanas években Hollywood egyik legnagyobb szupersztárja lett. Sorra kapta a megkereséséket, és ezen népszerűségéhez kritikai és szakmai elismerés is járult. Több westenfilmben is játszott. Arthur Penn Balkezes pisztolyhősében, Billy a kölyök, vagyis az egyik leghírhedtebb vadnyugati revolverhőst alakította. A kölyökképű Paul Newman már az egyik első főszerepében is kiforrott alakítást nyújtott. Az 1961-es Svindler hozta meg számára az első Oscar jelölést. Ebben Newman egy született biliárdjátékos.

Aztán következett Hitchcock Szakadt függönye, majd 1964-ben az Erőszak, mely a filmtörténet egyik legnagyobb japán rendezőjének Kurosawa-nak, A vihar kapujában című alkotásának az amerikai western változata. 1967-ben a kiskora óta az indiánok között nevelkedett John Russellt alakítja a kultikus Hallgatag emberben. A Bilincs és mosolyba Luke a fegyenctelepi lázadó karaktere ismét Oscar jelölést eredményezett számára. Rendezőként is többször próbálkozott, első debütálása a Rachel, Rachel című alkotás volt, melyben feleségére, Joanne Woodward-ra osztotta a címszerepet.

1969-ben Robert Redford-dal karöltve eljátszották, a westernfilmek két legszimpatikusabb banditáját. A kritika és a közönség által is szeretett Butch Cassidy és a Sundance kölyök című western, két kései banditáról szól, akik inkább emlékeztetnek idealizált hippikre, és akik gyermeki bájjal vonatot rabolva a szabadság jelképei voltak. A film végi kimerevített képsor, és a hangosan pattogó sortűz a halhatatlanságba emelte mind a két karaktert, és mind a filmet. Négy év múlva újra összeállt a sikeres csapat, és elkészült A nagy balhé, melyben két piti tolvajt alakítanak, akik a maffia főnökén akarnak bosszút állni.

Egy klasszikus katasztrófafilm következett a hetvenes évek közepén a Pokoli torony, melyet két Robert Altman film követett, egy western a Bufallo Bill és az Indiánok, valamint a sötét színekkel festett, "globális" anti-utópia a Kvintett.

Töretlen pályafutása a nyolcvanas években sem állt meg, a két legemlékezetesebb szerepeként általában az 1982-es Az ítélet-et és az 1986-os A pénz színe című filmet szokás említeni. Az első alkotás a legendás rendező Sydney Lumet izgalmas törvényszéki krimije, melyben jó pár üveg whiskey társaságában sínylődő depressziós ügyvédet alakít, akinek egy orvosi hanyagság miatt kómába került fiatalasszony érdekeit kell képviselnie. A második pedig Martin Scorsese filmje, ahol az öreg profi biliárdbajnokot alakítja, aki felajánlja egy tehetséges játékosnak (Tom Cruise), hogy megtanítja minden trükkre. Ezen alakításáért kapta meg a régóta megérdemelt Oscar-díjat, pont egy évvel egy egész életművéért járó szobor után.

Időskorára sem hagyott fel a filmezéssel, 1994-ben a Senki bolondja című nagyon szerethető dráma főszerepéért rengeteg elismerést zsebelt be, ahol Sully-t, egy mogorva fickót alakította, aki sosem akart felnőni, de egyszer csak mint derült égből a villám, megjelenik a nem ismert fia (Bruce Willis), aki egy unokát is hoz magával.

A mára már Oscar díjas Coen fivérek filmjében a Nagy ugrásban a cselszövő alelnök szerepét kapta meg, aki saját érdekében úgy dönt, tönkreteszi azt a céget ahol dolgozik, hogy aztán utána olcsón felvásárolhassa. 2003-ban Sam Mendes gengszterfilmjével, A kárhozat útjával és a maffiavezér karakterével intett búcsút a színészetnek.

Ismét elment egy színészlegenda, akinek nevét klasszikus és kultikus filmek sora kísérte. Emlékezzünk rá úgy, mint egy kimerevített képre, mint a Butch Cassidy és a Sundence kölyök utolsó képsora... Filmjei örökké megmaradnak nekünk, ő pedig nyugodjék békében!