Szindbád harmadik utazása - Csillagközi mese felnőtteknek, zenei kísérettel

2021.02.10. - 07:15 | Levy

Szindbád harmadik utazása - Csillagközi mese felnőtteknek, zenei kísérettel

A kis Szindbád még alig volt 12 éves, amikor kezébe került egy régi-régi könyv a világegyetem rejtelmeiről. Szindbád szinte születésétől fogva szeretett kirándulni, utazni, hol vízen, hol szárazon, de a levegőben is, bár erre akkor még nem volt lehetősége.

HIRDETÉS

Hogy honnan ered ez a kalandozás utáni vágya, nem tudjuk, csak feltételezhető, hisz már megszületni is utaznia kellett anyja méhében, mivel szülővárosában nem volt megfelelően képzett szülész. Szárazföldi utazásai kis hazájának bőséges és fáradhatatlan bejárására késztették, melyeknek élményei képein öltöttek testet, merthogy Szindbád festő lett. Pátriájának tájai, de építményei is gyermekkora óta ivódtak lelkébe, megismerve a legjelentéktelenebb részleteket is, rejtett bozótoktól, fák odvain át, nagymamája padlásáig, ahol kiteregetett ruhák helyett izgő-mozgó sóhajtások bújtak meg egy-egy elvétett sikoly közelében.

Vízi útjait nem távoli tengereken suhanó jachtokon, vagy gályarabok nyögött evezéseitől rotyogó hajókon tette, hanem szülői háza közelében elterülő, türkiz-színekben hullámzó tavon, amely a világ legkellemesebb édesvízi tava. Itt, e tó partján fedezte fel a nyár barnító sugaraiban napozó, tarka pokrócokon mozdulatlanul fekvő lágy lankákat, dombokat, páros hegyeket, a mellettük önfeledten játszadozó, homokvárakat építő, nevetgélő gyermekekkel. Ezek a lankák szép lassan beköltöztek fantáziájába és álmaiba, s kirajzolták számára majdani útjának állomásait.

Sok év telt el, s a kis Szindbád gyakran nézett föl a kék égre, égi utazásokra vágyva, ahol benépesül a felhők közti és fölötti világ, az illatos dombok égig emelkednek, és kellemesen hívogató szavukkal szirének hangját suttogják fülébe. Akkor még mit sem tudott arról, hogy a kék ég fölött micsoda különleges, rejtélyes világ létezik - az a 12 évesen olvasott könyv törte át az égburkot, és Szindbádot elindította harmadik útjára, a bolygók és csillagok közé.


ORION - olaj-fatábla, 30 x 50 cm

Rakétája az évek során kellőképpen feltöltődött üzemanyaggal, és csak arra az Égi jelre várt, amely szintetizátorok hangján zengte a start dallamát, hogy felröpítse Szindbádot abba a titokzatos világba, melyről közben megtudta, hogy minden szögletében meleg erotika rejtőzködik, a Nyári éjek asszonyától, Bíbor ladyn át egészen Holdvirág szirmaiig.

Holdvirág maga a szűz Seherezádé volt, aki Szindbád minden állomásán mesét mondott neki a szerelemről, mindenféle női praktikákról, a zsémbességről ugyanúgy, mint a titkárnői hízelgésről, a gyermekneveléstől egészen a fekete lyuk mindent felfaló és bekebelező étvágyáig.


A SZŰZ SEHEREZÁDÉ - olaj-vászon, 80 x 60 cm

„A napközelben senki nem ismer határt"

Szürke, felhős este volt. Szindbád feje fölött lassan megnyílt egy rés az égen, melyen át egyre több csillag fénye szivárgott szemébe, s mint csillagpor hintette be a még éppen bíborló tájat.


RÉS AZ ÉGEN - Égi vándor - olaj-fatábla, 81,7 x 58 cm

Az ég függönye széttárult, és Szindbád elindult csillagközi útjára. Ő nem a Névtelen utazó, aki távol, egy csillagon született, hanem a Földön, azon a földön melyen éjszaka Holdvirág nyílik, nappal pedig Héliumfi napraforgó-tányérja tündököl az égen, hol felhők mögött, hol ezernyi színre festve a földi tájat, alkonyakor, és pirkadatkor. Merthogy a nap egy nagy varázsló, akinek szívére Holdvirág állította festőecsetjét, mellyel megfestette az egész Naprendszert, a bolygókat, üstökösöket, meteorokat, kisbolygókat, és még mindenféle kreálmányt, többek között megszólaltatva a bolygóközi tér intersztelláris gitárját, melynek hangja végigkíséri majd Szindbádot egész útján, amint Ezüstgépén száguld a csillagközi térben.


HÉLIUMFI - Set the controls for the heart of the sun - olaj-vászon, 75 x 58 cm



HAWKWIND - olaj-kerámia, 25 x 40 cm


„Kilenc bolygó súlyát tartom vállamon"

A napot elhagyva egy tüzesen forró bolygón találta magát, ahol viszont éjszaka kegyetlen hideg van, s ez eszébe juttatott Yeshiva énekéből egy mondatot: „oda vár, aki áldoz, vár, aki átkoz"


MERCUR - olaj-vászon, 50 x 40 cm

Következő bolygón a forróság már meleggé szelídült. Sűrű, parfümillatú ködben, felhők lágy párnáin fogadta az utazás első lendületeitől kissé megfáradt vándort.


VENUS - olaj-vászon, 58 x 58 cm

Szindbádnak azonban tovább kellett mennie, mivel egyik éjjel harcos álmai voltak. A vörös bolygó hangjait hallotta, amely oly nagy vonzással hatott rá, hogy az éjszaka csipáit ki sem törölve szemeiből, már perdült is az új hívogatás felé.


MARS - olaj-vászon, 70 x 50 cm

Nem sok időt töltött itt, mivel a távolból a bolygók királynőjének fénye izgatta fantáziáját. Hosszabb út állt előtte, midőn ezüstgépe suhant vele a kisbolygó-övezeten át a fénybolygó felé, aminek felhő-ruhái között, mint vércsepp, egy vörös folt kavargott.


JUPITER - olaj-vászon, 58 x 58 cm

Az úton azonban nem hagyta békén az álom, amely kizökkentette vénuszi élvezeteiből, mert ez az álom volt talán a legbeszédesebb, amit ember valaha is álmodhat a Fekete lyuk élvezetéről, mely a legnagyobb és legerősebb Marsokat is lenyelni képes.


MAR ÉS VÉNUSZ - olaj-gránit, 42 x 42 cm

Még meg sem értette a Mars és Vénusz dolgainak töredékét, amikor gyűrűvel várta következő állomása, ahol hosszabban időzött, mert a téli hideg ellenére kellemes langymeleg cirógatta minden porcikáját.


SATURNUS - olaj-vászon, 50 x 70 cm

Ebben a régióban várta ugyanis két másik bolygó, ahol a lágyan égető tűz mellett volt bőven tenger és víz is, minden elképzelhető ajándékát felsorakoztatva és felkínálva.


URANUS - olaj-vászon, 50 x 70 cm


NEPTUNUS - olaj-vászon, 50 x 70 cm

Elhagyva a két bolygónővért, a Naprendszer utolsó bolygóján landoltatta gépét. Itt csak kevés ideig maradt, mert a távoli, új világ egyre sürgetőbben hívogatta újabb felfedezésekre, állomásokra.


PLUTO - olaj-vászon, 50 x 40 cm

„Csillagok útján"

Szindbádnak igazán lenyűgöző és kalandos kirándulás volt végigutazni a Naprendszeren, megismerve sok-sok titkot, gyarapítva tudását, aminek az Univerzum távolabbi tájain nagy hasznát veszi majd. Megpihenve még egy utolsót intett elhagyott állomásának, ezüstgépét beizzítva nekilendült a távolból hívogató célok felé, kilenc bolygó súlyát tartom vállamon" mondatot dúdolgatva magában. Csillagok útján haladt tovább.


CSILLAGOK ÚTJÁN - olaj-vászon, 58 x 75 cm


Útközben még egy pillantást vetett a környező tájra, ahol különös dombokat vett észre. Hogy újult erőre kapjon, megállt egy rövidke időre körülnézni. A horizont fölött Holdvirág képe ragyogott fel.


GLIESE 581 - olaj-vászon, 40 x 40 cm

A Kozmosznak ez a területe már egészen más világ, mint megszokott házunk és udvarunk miliője. Itt a távolság és idő is áttranszformálódik, különös szubsztanciák jelennek meg, ahogy haladunk felfelé, vagy egyre beljebb a végtelen Univerzum ember nem látta vidékein. A fények sem a régiek, sokszor teljesen más asszociációkat keltenek bennünk. Az út is, akár mint kvantum-lépcső, az anyag és energia gravitációja által meggörbített térben új, élményekkel dús élvezeteket hoz magával.


LÉPCSŐ A MENNYBE - olaj-fatábla, 69,5 x 41 cm

 

MÉLY ÉG - Dazed and confused - olaj-fatábla, 53 x 50 cm

 

„Nem a Földön születtem, de ez a Föld a végzetem"

Szindbád hosszú utazása még tarthatott volna távoli világok rengetegében, de valami megmagyarázhatatlan hang énekelt gondolatai közt hívogató dallamot, s ahogy keresgélte a hang forrását, egyre inkább azt találta, hogy ez nem máshonnan jön, mint szívének rejtekéből, amely mindvégig a Földön dobogott. Az útirány a csillagközi térben teljesen megváltozik, nincs fent, nincs lent, nincs előre, sem vissza, csak haladás van, ahogy a dal mondja: Nincsen más, csak végtelen út. És nincs határ, és nincsen végállomás. Százezer éve nézek a Földre. Oda vár, aki áldoz, vár, aki átkoz, vár, aki gondol rám."

Így történt végül, hogy Szindbád ismét a Földön találta magát, ahol nappalok és éjszakák élvezetei között egyszer csak megszólalt Valaki: „Anyának érzem, óh, Szindbád, magam."


FÖLDANYA - olaj-fatábla, 81,7 x 62 cm

Új hozzászólás