Festői kirándulás Tolnában - A rozsdás megye

2021.02.26. - 07:30 | Levy

Festői kirándulás Tolnában - A rozsdás megye

Tolna megyei látogatásom kálváriás történettel kezdődött egy borongós, hűvös tavaszi napon, 1979. április 7-én. A Szekszárdon magasodó Kálvária-dombon találkoztam ugyanis azzal az akkor még óvónő lánnyal, aki hívásomra feljött oda hozzám, de mivel két hónapig tartó kapcsolatunk után elküldött, öt évre elhagytam, nem csak Szekszárdot, de egész Tolna megyét is.

HIRDETÉS

A hölgy Budapestre került, tanító néninek, én pedig visszahúzódtam a Balaton Las Vegasába, Siófokra, hogy aztán 2018-ban a másik rozsdás megyébe vigyem családom és festészetem. A szekszárdi hölgy időközben facebookos társammá szegődött.

Tolna azonban nem múlt el, és Szekszárd is - amely nevében is erotikát sejteget - új élményeket tartogatott számomra, többek között kiváló boraival. Abban az időben igazából csak a 65-ös úton való buszozás jelentette a megyét, de a Hőgyész utáni emelkedőről távolban felsejlő Mecsek vonulatai kíváncsivá tettek: vajon mit rejt ez a köztünk elhúzódó dombos-völgyes táj?

A 80-as évek közepén ismerkedtünk össze egy závodi családdal, majd a 90-es években felsőnánai barátaink lettek. Szintén a 90-es évek elején kezdem járni pár művésztársammal az ország kiállítótermeit, s így több apropó is akadt Tolna rejtelmeinek megismerésére és feltárására. A másik rozsdás megyében jóval később néztem szét, és így fel is tűnt a két megye közti különbség: míg az egyik tele van völgyek mélyén megbúvó, archaikus falvakkal, addig a másikban még völgyek is alig vannak. Ebben a másikban - melynek nevéből nem nehéz kitalálni, miért rozsdás - egy hölgyben találtam a tolnaiakat is felülmúló völgyeket, aki végül feleségem lett.

Tolna azonban már a 70-es évek elején is megérintett, mivel két fickót is gimnáziumi padtársammá ültetett, az egyiket Mucsiról, a másikat Aparhantról, ki később Siófok első emberévé magasodott. Már akkor kíváncsi voltam, milyen lehet ez a megye, melynek általam ismert egyik küldötte német, a másik székely vezetéknevű volt - nem is sejtve hogy sok-sok év múlva Kakasdon, a faluházban találkozom majd e két náció testvéri együttesével egy esküvőn, majd az utána rendezett pohárhajigálós lakodalmon. A földrajzot mindig is szerettem, s bizonyára ez szülte bennem a vágyat, hogy felfedjem a rozsda alól Tolna titkait.

Hogy miért rozsdás számomra ez a megye? Igazából nem is az egész megye, hanem csak az a rusztikus világát szemérmesen őrző, dimbes-dombos-völgyes vidék, mely talán Tamásinál kezdődik, és a 65-ös út mentén húzódik, a Mecsek felé szélesebben, de mindkét oldalon, egészen a jó kadarkát érlelő, szekszárdi dombhátig. A dombóvári fennsík, vagy a simontornyai keleti rész már egészen más hangulatok és topográfiai látványosságok tárhelye, nem beszélve a Duna-menti Sárközről, mely azért Bátaszék után visszakanyarodik a dombok világába. Tolna dombjai egészen mások, mint az ország többi hasonló képződményei, ez már első látogatásom alkalmával is feltűnt. Ahogy az ember tekintete végignéz a tájon valamelyik magaslatról, szinte egyenesnek tűnik, de alig indulunk el - ismét a 65-ösről - bármelyik irányba, ez a látszólagos fennsík össze-vissza van töredezve, és a meredek löszfalakkal körülvett picinyke völgyekben mindenféle ősi falvak bujkálnak, bennük olyan házakkal, melyek falairól, és oszlopos tornácairól is barnásvörösen rozsdás élményeket áraszt a több száz éves történelem. Annak ellenére, hogy Tolnában is vannak várak, ezek a falvak krumplitermelő, cseresznyeérlelő és rétesillatú békességet árasztanak, ahol rozsdás bajszú papák, és rozsdás szoknyájú mamókák mosolyognak, vagy morcoskodnak ránk, ha éppen az úton kapirgáló, rozsdás tyúkjaikat kergeti autónk. Rozsdás szekerek, rozsdás cseréptetők, rozsdás, öreg téglák, de még a talaj is, ez a sárga lösz is rozsdás lesz ettől az archaikus világtól, aminek színét a rozsdásan lemenő nap fénye még vörösebbre festi.

Nem véletlen, hogy rácsodálkoztam erre a világra, ahol valóban együtt él magyar, székely és német, s ez utóbbiak dolgos keze által még siófoki spájzunkba is jutott mindenféle disznósajt. Tájképfestészetemre is nagy hatást gyakorolt ez a terület, s így történhetett meg az a különös eset egy balatoni festővel, hogy abban az időben kevesebb képet készített a Balatonról, mint Tolnáról. Merthogy itt még a tájból is a rozsdás múlt leletei bukkannak elő, hol egy kőhíd, hol egy letört orrú Mária, hol óriás kagylókat rejtegető tó formájában.


KŐHÍD TOLNÁBAN - olaj-fatábla, 40 x 50 cm, 1999.                   SZÁLKAI TAVAK - olaj-fatábla, 30 x 40 cm, 2003.  


A SZENTEK EMLÉKEI - olaj-kerámia, 40 x40cm, 2008.

Az ezredforduló táján életemben történt változás új, teljesen egyedi és különleges világot hozott festészetembe. Ekkor jutottam ugyanis egy 18. századi, öreg kúriaszerű épülethez a másik rozsdás megyében, melynek rusztikus tetőcserepei nyitották meg ezt az új távlatot, ábrázolási módot. Ezekre a tetőcserepekre szervesen kívánkozott a múlt - főképp - népi, archaikus építészete, s így a két rozsdás megye összefonódott. Az épületben talált, szintén 18. századi égetett deszkák egészítették ki a cserepeket, az előbbiekre falvakat, az utóbbiakra jellegzetes, sokszor omladozó, elhagyott házakat festve, s így építészeti és néprajzi kordokumentumok formájában megőrizve azokat az utókor számára. Műtermemben lévő, közel száz, hasonló tolnai témákat ábrázoló kollekciómból válogattam néhányat.

MURGA - olaj-18. sz-i tölgyfadeszka, 17,1 x 47 cm, 2013.


RÉGI HÁZAK - Ozora                                                                   RÉGI HÁZAK - Szárász
olaj-18. sz-i tetőcserép, 18,6 x 38,5 cm, 2013.                          olaj-18.sz-i tetőcserép, 18,5 x 37,3 cm, 2015.


RÉGI PINCÉK - Mórágy - olaj-18.sz-i tetőcserép, 18 x 36,5 cm, 2013.

A házak mellett egyéb jellegzetes építészeti emlékek is cserépre kerültek.


KEREKES KÚT NÁNÁN 1.  (Felsőnána)                                         NAGYBOLDOGASSZONY KÁPOLNA (Felsőnána)
olaj-18.sz-i tetőcserép, 36,1 x 18 cm, 2017.                              olaj-18.sz-i tetőcserép, 36,1 x 18 cm, 2017.
 

Hagyjuk el most már a löszfalakkal körülvett völgyeket, és induljunk el Baja felé. Egy egeket karcoló neogót katedrális mellett fordulunk keletre, és elérjük a börbölyi határt.


TÉL VÉGI NAPSÜTÉS A PÖRBÖLYI HATÁRBAN - olaj-farost, 40 x 60 cm, 2006.

Mivel Tolnában akarunk maradni, nem utazunk át a Duna-hídon, hanem egy lassú hátraarccal fölkapaszkodunk azokra a zegzugos dombokra, melyek Cikót érintve Bonyhádnál ejtik le az utazót. Cikó közelében romantikus élmény tört rám, amikor megláttam a máriaszéplaki templom romjait.

MERENGÉS - olaj-farost, 60 x 90 cm, 2001.

A merengés egészen Dombóvárig kísért. Ez a vidék, a Kapos folyó völgye fölé emelkedő fennsík más látványokat mutat főleg, ha Iregszemcse felé hagyjuk el a várost. Dombóvár határában ért egészen közel hozzám vármaradványaival a régmúlt idő, távolabb pedig rozsdamentes horizontot mutatva fénylettek egy üzem tartályai.


DOMBÓVÁR - olaj-fatábla, 41,5 x 61 cm, 2017.                          HORIZONT II. - olaj-vaslemez, 54,7 x 80,7 cm, 2017.

Virágillatú mező látványa fogadott Dalmand dombjain, s ezek a pipacsok Tolna ópiumát árasztották rám, arra késztetve, hogy nyugodtan kalandozgassak még ezen a kedvesen hívogató tájon. Merthogy Tolna, bár a legkisebb megyék közé tartozik, mégis gazdag festői kínálatban.

PIPACSOS TÁJ IMPRESSZIÓJA - Dalmand felé - olaj-vászon, 50,5 x 75 cm, 2000.

A dombóvári tető után úgy döntöttem, kelet felé veszem az útirányt, és ismét a löszmeredélyek között bujkáló falvakban találtam magam. A jellegzetes tolnai dombok megint... Mucsi felé vezető út mellet, majd Aparhant. Előbb azonban Döbrököz, ahol egy téglavár alig látható romjaira bukkantam.

DÖBRÖKÖZ - olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2008.

Dúzs előtti területről egy panorámakép készült:

PANORÁMA DÚZS HATÁRÁBAN - olaj-fatábla, 20 x 60 cm, 1999.

FELHŐS TÁJ TOLNÁBAN (Mucsi közelében) - olaj-fatábla, 20 x 67,5, 1997.


TÁJ TOLNÁBAN (Aparhant mellett) - olaj-fatábla, 50 x 70 cm, 2003.

Felsőnánára ismét visszatérve végighaladtam a falun átvezető úton, amely lankás dombokkal övezett, széles völgybe vezetett. Itt már a földes út porzott volna, de előtte napokban eső volt, és az április eleji hűvös szél még fújt. Birkák bégetését kergette szét a környéken.

FELHŐS NÁNAI TÁJ - olaj-vászon, 70 x 100 cm, 1999.

Utunk végén még látogassunk el Simontornyára, ahol kedvenc folyóm, a Sió tükrözi vissza a vár és templom képét.

SIMONTORNYAI LÁTKÉP - olaj-vászon, 50 x 70 cm, 2015.

Búcsúzóul a várról egy kerámia-festmény. Tornyából a távolban már Fejér megye sejlik föl.

SIMONTORNYA II. - olaj-kerámia, 42 x 42 cm, 2015.

Kapcsolódó írásaink:

Festői kirándulás Vas megyében a festészet Kodály Zoltánjával

2021.02.19. - 00:15 | Levy

Festői kirándulás Vas megyében a festészet Kodály Zoltánjával

„Te Levy! Ezek a cserepek kultúrtörténeti dokumentumok! Amikor már eltűnnek ezek a házak, a festményeiden megmaradnak! Ezeket rusztikus étkezők falába is be lehet építeni!" - kiáltott fel a reveláció örömétől csodálkozva szomszédasszonyom Siófokon - mert mielőtt Vas megyébe költöztem volna, ott éltem.

 

 

 

 

Festői kirándulás Veszprém megyében

2021.02.22. - 07:15 | Levy

Festői kirándulás Veszprém megyében

Somogyban töltöttem életem első 60 évét. Vasba költözésem azonban Veszprém megyén át haladt.

 

 

 

 

 

Festői kirándulás Somogyban

2021.02.24. - 00:15 | Levy

Festői kirándulás Somogyban

Kortárs festőnk, Levy alkotásaival barangolunk végig Somogy megyén, bemutatva tájainak változatosságát, archaikus épületeit.

Új hozzászólás