Ki is ez a Tokaji Terminátor? 1996. október elején meghívást kaptunk - amit nyírteleki, országos barátom, Takács Zoltán szervezett - Tokajba, a három napos szüreti rendezvényre, alkotásainkat kiállítani, Rita könyvesboltjában. A megnyitó előtt jó pár órával megjelent egy Vikidál Gyula-szerű figura, talpig bőrszerkóban, bajusszal, hosszú, fekete hajával, amit mindig ellenkező oldali kezével dobált hátra, csapott homlokáról. Először velem próbált szóba elegyedni, de látván, hogy a képek felszerelésével vagyok elfoglalva, Jencihez lépett. Először Jenő szólt pár szót, aztán elkezdett ez a fickó beszélni, beszélni és beszélni, többször hangoztatva, hogy „5 nőből 3 az enyém." Gondolhatjuk, hogy mitől fájdult meg Jenci feje...

A szüreti mulatság Kuncze Gábort is a helyszínre hívta, de volt ott akkora tömeg, hogy az egyik lejtős utcában, fejjel a völgynek hasaló figurából csak az látszott, amint belőle csordogál lefelé az út szélén valami erősen alkoholtartalmú, sárgás folyadék. A több ezer látogató ellenére 1 db festményt nem vásároltak tőlünk azon a hétvégén. Chris Rea egyik dala viszont úgy belém költözött, hogy két napig ezt dúdoltam, régi, műtermi emlékeket idézve föl, amikor Valaki bal kézzel festett e zenét hallgatva.

Tokaj. Az utána következő években számtalanszor elzarándokoltunk oda, a hegy lábához, de több alkalommal föl is kapaszkodtunk a TV-toronyhoz. Pazar kilátás nyílt onnét a kanyargó Tiszára, és oda, ahol a Bodrog siet beléje,  közelebb a zempléni hegyekkel, a messzi távolban pedig a felsejlő Bükk-hegység vonulatával. Főhadiszállásunk természetesen Zoliéknál volt, ahová az évek során egy komoly gyűjteményre való festmény vándorolt siófoki műtermemből. Zoli kedves felesége, Éva vendégszeretete ma is bennünk él: húslevesek, rántott szelet, töltött káposzta, medvetalp nagyságú búrkiflik és túrósszatyrok... A tartalmas, művészeti beszélgetések Zolival, melyben az akkor még igen csendes, de huncut fia is részt vett, akiből aztán másfél évtized múlva az Ország Nőgyógyásza lett, majd, hogy több vért lásson, vadászatra is adta fejét. Gyermekeim, családom és ki tudja hány barátom kísért el hozzájuk, akik szintén élvezhették kedvességüket, s így talán Zoliék is megismerhették a fél Dunántúlt.

A TOKAJI HEGY ALKONYATKOR - olaj-farost, 40 x 50 cm, 2001.

AZ ELSŐ BIKA - olaj-vászon, 55 x 40 cm, 2021

Zolival egyik alkalommal ellátogattunk Erdőbényére, s ez a kirándulás késztetett arra, hogy festészetileg feltárjam Zemplén titkait - merthogy piszkosul belopta magát ez a vidék bensőmbe.  Erdőbényére elkísért a nagy francia eredetű festő is, Jean Charé, aki szintén Nyírteleken, Zoliék utcájában élt Káré Jánosként, szorgalmas feleségével. János mindig is felnézett festészetemre - amit rejtett megnyilvánulásaiból láttam - de szavaival állandóan ócsárolta. Giccsfestők pápájának nevezve, összeráncolt szemöldöke alatti, dohányfüstös, szeszgőzös szájával gyakran mondogatta, hogy lila palástban, lila ködben kéne engem mutogatni, mivelhogy annyira szerettem az alizarinkrapplakk nevezetű, kármin-színű festéket, no meg a mangánibolyát. (Titokban azonban János is használta ezeket a színeket...) Mindezek ellenére igazán kedveltem őt, s egy portréval meg is emlékeztem róla.

„LEVIKÉM, TE A GICCSFESTŐK PÁPÁJA VAGY" - olaj-vászon, 60 x 50 cm, 2000.

Már abban az időben elhatároztam, hogy festménysorozatot készítek a Zemplénről, ami természetesen kiegészült Borsod más részeivel is. A kollekció persze még nem teljes, de egy festői kirándulásra azért elég. Tokajt több alkotásomon is megjelenítettem, de készült a városkával kapcsolatban levyntgard-feldolgozású mű is.

TOKAJI BOREMUS                                                                       TOKAJ
olaj-fatábla, 50 x 70 cm, 2005.                                                   olaj-fatábla, vegyes technika, 112 x 2006 cm, 2012.

A Bodrog Tokaj-környéki folyásáról egy kép, majd belevetjük magunkat Zemplén sűrűjébe: hegyek, erdők, várak, templomok, pirkadat, tavasz, nyár, ősz, tél, s a hegy adta édes nedű utunkon elkísér. Majd ismét egy levyntgard kompozíció.

BODROGI ŐSZ                                                                            ZEMPLÉNI ÉLMÉNYEK
olaj-fatábla, 50 x 70 cm, 2002.                                                  olaj-fatábla, 50 x 70 cm, 2003.

FÜZÉR                                                                                         KÉKED  
olaj-kerámia, 42 x 42 cm, 2008.                                                  olaj-kerámia, 46 x 46 cm, 2008.

REGÉC                                                                                       SÁROSPATAK
olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2008.                                                olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2008.

VIZSOLYI TÉGLA - olaj-tégla, 20 x 22,5 cm, 2006.

NAPKELTE A HEGYEKBEN                                                             ZEMPLÉNI TÁJ
olaj-farost, 40 x 60 cm, 2005.                                                    olaj-fatábla, 30 x 40 cm, 2003.

ZEMPLÉNI TÁJ NYÁRON - olaj-fatábla, 30 x 60 cm, 2003.

ZEMPLÉNI IMPRESSZIÓ - olaj-vászon, 40 x 50 cm, 2000.

HÓOLVADÁS A ZEMPLÉNBEN - olaj-fatábla, 38 x 100 cm, 2008.

ZEMPLÉNI ÉLMÉNYEIM - Tokaji pincében - olaj-fatábla, 40 x 120 cm, 2002.

...ahol ismét megszólal Chris Rea, de a Led Zeppelin rőzsehordó öregembere is.

...és a levyntgard mű

GICCSNÉZŐK 3. - olaj-fatábla, vegyes technika, 67 x 87 cm, 2011.

Archaikus házakat is rejt az Északi Középhegység eme, legkeletibb része. Egy régi emléket kedves megrendelőm számára festettem, ahol a 40-es évek elején élte gyermekkorát.

A RÉGI HÁZ - Sátoraljaújhely - olaj-18. sz-i tetőcserép, 17,8 x 37 cm, 2018.

Zempléni barangolásunk végéhez érve kissé nyugatabbra fordulva jutunk el Putnok környékére, ahonnan a szemesi fogorvos került a Balaton mellé. Gyuri lakását is számos festményem díszíti. Ez az ifjúkori élmény arról szól, amikor a tó tükrében meglátott egy siófoki lányt - és ezen oknál fogva el kellett hagynia hegyekkel körülölelt, egykori pátriáját.

EMLÉKEK - olaj-fatábla, 35 x 50 cm, 2002.

Miskolcra érve Diósgyőr várához látogattam el.

DIÓSGYŐR - olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2008.

Borsod délebbi részein egy kis faluba kellett érkeznem, ahol pár évtizeddel ezelőtt, még a 20. század végén tragikus esemény rázta meg a környéket, amikor egy családi házban az olajkályha felrobbant. A mérgező gázoknak és lángoknak több áldozata is lett, de a 2 éves kisfiú, Robi megmenekült. A fájdalmak nyomát súlyos égési sérülésektől eltorzul arcának varratai, sebhelyei hordozzák. Sály. A festményt kedves felesége rendelte 2016-ban férjének, emlékbe, mivel Robi mindig is vágyott vissza szülőfalujába.

SÁLY - olaj-fatábla, 43 x 60 cm, 2016.

Borsodi utam végén ismét csak Zoliéknál találom magam, Nyírteleken. S, ha már Nyírtelek, akkor következzen a Nyírség.

Kapcsolódó írásaink:

Festői kirándulás Vas megyében a festészet Kodály Zoltánjával

2021.02.19. - 00:15 | Levy

„Te Levy! Ezek a cserepek kultúrtörténeti dokumentumok! Amikor már eltűnnek ezek a házak, a festményeiden megmaradnak! Ezeket rusztikus étkezők falába is be lehet építeni!" - kiáltott fel a reveláció örömétől csodálkozva szomszédasszonyom Siófokon - mert mielőtt Vas megyébe költöztem volna, ott éltem.

 

Festői kirándulás Veszprém megyében

2021.02.22. - 07:15 | Levy

Somogyban töltöttem életem első 60 évét. Vasba költözésem azonban Veszprém megyén át haladt.

 

 

 

Festői kirándulás Somogyban

2021.02.24. - 00:15 | Levy

Kortárs festőnk, Levy alkotásaival barangolunk végig Somogy megyén, bemutatva tájainak változatosságát, archaikus épületeit.

 

 

 

Festői kirándulás Tolnában - A rozsdás megye

2021.02.26. - 07:30 | Levy

Tolna megyei látogatásom kálváriás történettel kezdődött egy borongós, hűvös tavaszi napon, 1979. április 7-én. A Szekszárdon magasodó Kálvária-dombon találkoztam ugyanis azzal az akkor még óvónő lánnyal, aki hívásomra feljött oda hozzám, de mivel két hónapig tartó kapcsolatunk után elküldött, öt évre elhagytam, nem csak Szekszárdot, de egész Tolna megyét is.

 

Festői kirándulás Fejér megyében, ahol Levy született

2021.03.03. - 07:15 | Levy

És miután Levy megszületett Fehérváron... - aszitte', hogy öccse, Csongor takarékra teszi magát, amikor Kislángra költözött, de nem így történt. A természettudományos érdeklődésű Csongi mikroszkópot, vegyszereket vásárolt, majd dobfelszerelést, szintetizátort, kántornak szegődött, ám ami lényegesebb, festőművész lett.

 

 
Alpok vs. Kiskunság - Festői kirándulás Bács-Kiskun megyébe

2021.03.08. - 00:25 | Levy

Anyám és apám részéről bőven csordogál német vér ereimben, ezért nem véletlen, hogy az Alpok hegyei vonzásában élek, ahol mindig kék az ég, zöld a fű, tehenek legelésznek a hegyek oldalán terülő réteken, patakok csordogálnak, és havas magaslatok merednek a felhők fölé - persze csak a képeslapokon, merthogy ott is esik az eső, sár is van, és a teheneket is levágják.