Üveghuta, lovasíjász-birodalom, magánarborétum hívogat, s itt található a Porta Pacis Lelkigyakorlatos Ház is, melynek megálmodója, Váli Ancilla bencés nővér egykor azért szemelte ki a finnföldi fenyőből épült monostor helyszínéül a kaposszentbenedeki területet, mert tudta, hogy megszentelt föld ez, egykor szerzetesek éltek itt. Igaz, premontreiek.

A megye egyetlen premontrei prépostsága egy részének romjait a közelmúltban tárták fel a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum régészei, s mint megtudtuk: a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert összeg, valamint a bárdudvarnoki önkormányzat által rendelkezésre bocsátott önrész fedezte az ásatás költségeit. Mester Balázs polgármester és a képviselő-testület örömmel szavazta meg a kutatáshoz szükséges önrészt, mert azt remélik, egyszer turisztikai látványosságként egy látogatható romkert fogadhatja majd az érdeklődőket a Barát-dombon. Így hívják a helyiek ezt a településrészt.

A bicikliút mellett vigyázza a tájat a Zselic őre, Szent Benedek fába faragott mása. Európa védőszentjének szobrán túl, az akácos rész előtt apró tábla jelzi, hol állunk. Bár az ásatás után visszatemették a kutatóárkokat, egy QR-kód használatával igazán közel kerülhetünk a régmúlt korok eseményeihez, személyeihez. A középkorban kaposfőiként vagy szentbenedekiként említett monostort 1252-ben alapították, a török korban azonban elpusztult, maradványait pedig a 18-19. században széthordták.

- 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban a monostor templomát és a benne lévő sírokat, 2017-ben a templomhoz csatlakozó sekrestyét és a templom melletti temető egy részletét tártuk fel - ismertette az előzményeket Aradi Csilla, a Pest Megyei Kormányhivatal Örökségvédelmi Osztályának régész felügyelője. - Az eddigi feltárások alapján bizonyítható, hogy 1252-től egy nagyméretű, a támpillérekkel együtt 24×14,5 méter nagyságú, háromhajós, nyugati toronypáros, egyenes záródású, boltozott szentélyű templom épült itt. Egy kisméretű oltáralap és egy ledöngölt padló is ehhez a korai időszakhoz köthető. Az építkezés előtt a domb nyugati felét levágták, és egy nagyobb területet egyenesre alakítottak. A legkorábbi időszakban még egy könnyű szerkezetű építmény állhatott a templom mellett, de valószínűleg hamar megépülhetett a templom szentélyéhez délről csatlakozó sekrestye. Vélhetően a 14. század közepén-végén átépítették a templomot. A hajó nyugati részét egy alapfallal leválasztották, és a nyugati homlokzatát masszív támpillérekkel erősítették meg. Karzatot és feltehetően nagyobb nyugati tornyot alakítottak ki. Kiszélesítették a belső sávalapokat, melyek a templomot három hajóra osztó pilléreket tartották, és beboltozhatták a templomhajót is. A korai templom padlóját valószínűleg a nyugati rész átépítésével egy időben megemelték. Egy nagy, U alakú oltár és egy belső szószék is készült. A legkésőbbi időszakban a templom padlóját ismét megemelték, ekkor a sekrestye újabb padlót kapott, ráadásul belül megvastagították a falait, talán emeletet építettek rá.

Mint megtudtuk: a templom plébániaként működhetett, és temetkeztek is mellé. Lehet, hogy már a kezdetektől, de legkésőbb a 14. század második felétől biztosan. A Barát-dombtól nyugatra futó patakon halastavat alakítottak ki, ennek nyoma máig megtalálható a területen. A katonai felmérések térképein szembetűnő a vizes területek mainál jóval nagyobb kiterjedése. A monostornak helyet adó dombot két oldalról is víz ölelte körül. A Kapos folyóba torkolló patakágakon a középkorban is halastavakat, malmokat létesítettek; a prépostságtól északnyugatra is felfedezhető az egykori halastó nyoma.

Molnár István régész, főmuzeológus arról beszélt, hogy 2019-ben elsősorban a prépostsági épületek megtalálása volt a céljuk.

- Szelvényeinket a korábbi feltárások területétől délre és keletre nyitottuk. Egy másfél méteres védősávot el kellett hagynunk, mert a korábbi, 3 méter mély szelvényekbe visszatemetett laza föld mellett nem lett volna biztonságos munkaterület. A szelvényekben a templom melletti temető sírjain kívül több kemencét és falmaradványt is találtunk. A sekrestye déli végétől 10 méterre bukkantunk rá, 5 méter hosszan volt követhető, északra és délre is kifutott a szelvényből. Egy épület keleti falát is kibontottuk, mely feltehetően a sekrestyével, valamint a templom szentélyével lehetett egy vonalban, de nem csatlakozott hozzá. Sajnos az északi végét, a fal befordulását nem találtuk meg, ez akár a két szelvény közötti feltáratlan területen is lehet.

A szakemberek szerint ez a fal vélhetően a prépostság korai épületének része. Nagyon hamar elpusztulhatott, már a 14. században, esetleg a 15. század elején. Valószínűleg a templom első átépítését megelőző pusztulásnak esett áldozatul. Az épületet nem újították meg, a felmenő falait elhordhatták, és ezen a területen is temetkezni kezdtek. A fal maradványainál magasabban talált, és egy, a falat romboló sírt is felülrétegző két kemence arra utal, hogy a terület egy időre a kolostori udvar részévé vált, majd újra a temető része lett.

A cikk itt folytatódik