Isten hozott a gépben! – A Gépbeállító becsülete

2021.03.23. - 09:15 | Levy

Isten hozott a gépben! – A Gépbeállító becsülete

Sokszor eltöprengek azon, vajon az egyiptomi piramisok kinek a dicsőségét hirdetik valójában: a fáraóét, vagy a tervezőét, építő munkásokét? Persze lehetne ezt a kérdést feltenni az élet bármely területére, akár egy autó esetében is. Merthogy mit ér, ha valaki elképzel valamit, és nincs, aki megcsinálja azt, az utolsó alkatrészig. Vajon hol, hogyan szerezné a diplomáját az a sok egyetemista, ha nem lennének egyetemi épületek, eszközök, és papír, amire a diplomát nyomtatják…?

HIRDETÉS

A kisfiú, aki alig volt 4 éves, félelmet nem ismerve, kiült a Csobánc romvárának egyik falmaradványára, és onnan nézett szerteszét, rácsodálkozva a táj, a természet pompájára, és, ha szárnyai lettek volna, biztosan tesz egy kört az éppen akkor lebegő sárkányrepülősök között. Képzelete szárnyain azonban átsuhant évek-évtizedeken át, és ma, közel 20 évvel később is ugyanazzal a vággyal csodálja a táj és természet világát: leginkább a magas csúcsokat, ahol fölé emelkedik a hétköznapok mókuskerék-szélmalomharcain, és a Gépből kiszállva új világot teremt magának. Merthogy ez a fiú gépbeállító egy fröccsöntő gyárban.


A Csobánc tetején, 1993.

 Miért kellett gyárba jutnia annak a fiatal srácnak, aki még iskolába sem járt, már olvasott, írt, kitűnően számolt, suliban az osztály első németese volt - nem tudjuk, vagy csak ezoterikusan sejtjük: meg kellett mutatnia, hogy egy kis láncszemnek, a fogaskerék egyik fogának is van olyan fontos szerepe, mint egy kész műnek, továbbá, hogy ez a jelentéktelennek tűnő alkatrész akkor ér a legtöbbet, ha hibátlanul és kiválóan működik. Ja, és természetesen, ha megbízható. Mert ez a fiú, ez a Dolgozó, ez a Munkás ilyen ember! Mai, kapitalista világunkban, amelyben csak a haszon, a pénz és a mindenféle elismerések, papírok jelentik az értéket, ez az ember tükröt tart e romlásra ítélt, hamis értékeket hajszoló felfogásnak.  Megmutatja, hogy eredményt nem csak csalással, hazudozással, hangzatos szavak ömlesztésével lehet elérni, hanem...

TOMI BOY - olaj-kerámia, 20 x 15 cm, 2008.

...A siófoki KAONA gyárban dolgozott mindössze pár évet, aztán úgy döntött, jobb helyet keres magának, és 100 km-rel arrébb helyezkedett el egy, szintén műanyagalkatrészeket gyártó Fabrikban. A KAONÁBÓl azonban nem volt könnyű távoznia - nem azért mert valami hibás munkavégzés miatti büntetést kellett volna ledolgoznia, hanem ő volt az egyetlen, akit külön és személyesen fogadott a cég francia főnöke. Megbeszélésre hívta irodájába a vezér, s ez a beszélgetés közel egy órán át szólt az elismerésről, és a marasztalásról - merthogy a siófoki cégnek ilyen jó, megbízható dolgozója még nem volt. Az eset nem volt kivételes, hisz ahol előtte dolgozott a srác, szintén hasonlóan nem tudtak megválni tőle.

Mi kell egy mozdonynak, hogy a vonat élén tudjon haladni, magával vigye a hosszú szerelvényt? Mindenképpen erő, és azok a tulajdonságok, amik képessé teszik erre a feladatra. Ez a mozdony - egy V63-as Gigant - jelentette azt a képességet, mely a fiúban már születésekor megvolt, és az évek során kibomlott. Ez a Gigant volt az első mozdony is, melyet alig tizenévesen vezetett Siófokról Aliga irányába, a mozdonyvezető éber jelenlétében. Az akkor hatodikba járó gyermekben valami furcsa vonzalom ébredt a vonatok, mozdonyok iránt, melyet ezek a Gigantok - a MÁV akkori legnagyobb és legerősebb, hazai gyártmányú villanymozdonyai - testesítettek meg. Családjában volt némi hagyománya a vasútnak, mivel nagyapjának testvére évtizedeken át volt jegykezelő és vonatkísérő a Budapest-Záhony vonalon. Ez a 12 éves gyermek naponta kisétált az állomásra, és addig ténfergett ott, míg megkedvelték a vasút tisztviselői, és a Gigant mellett felkerült a Bzmot és Szili vezetőállásába is. A badacsonytomaji állomáson e sorok készülésekor még Csörgő zörög, de Levy profetikus festményén már egy elektromos Szili húzza a gyorsvonati szerelvényt. Hogy miért került ez a festmény Tomi Boyhoz - nem tudjuk...


A JÖVŐ - olaj-fatábla, 21 x 40 cm, 2004.

Az ezredforduló után pár évvel a szombathelyi Savaria Szakképzőbe futottak Tamás vágányai, de ez a mozdonyvezetés valami mást, valami többet jelentett, mivel másfél évi suliba járás után visszahúzódott Siófokra, s ekkor adta fejét gyári munkára. Vonatablakából még egy utolsót kitekintett, végignézett az egykor, és azóta is megcsodált tájon, mert új hangokat hallott: a zene közeledett felé, új dallamot, éneket, élményeket súgva a hegyek-völgyek adta horizontba. 

SCOLA SAVARIA - olaj-kerámia, 44,3 x 44,3 cm, 2005.               Részlet a Kybernetikus mozdony c. Levy-alkoásból

A mozdonyt hajtó villamos energia már zenegépeket működtet, és a számítógép monitorán új arc, új profil, új jövő tárul elénk.

Részlet a Kybernetikus mozdony c. alkotásból


KYBERNETIKUS MOZDONY
Wellcome my son, welcome to the machine
olaj-vegyes technika, 189 cm magas, 2011.

Gépek világa vs Táj. Talán itt tartunk most. A gépbeállító még a gépben tartózkodik, ledolgozva a próbaidőt, kipróbálva önmagát, vállalva hétköznapok gyűrődéseit, de már közeleg az Ünnep, a nagy váltás, amikor teljes emberként tevékenykedhet azon a területen, mely magába foglalja a táj, a természet és gépek együttesének zenéjét. Ujjával felfelé mutatva szól hozzánk, hogy az igazi értékek - melyek bennünk vannak - fentről, az Univerzum Nagy Kreátorától erednek, behálózva, átszőve földünket, s rajta mindnyájunkat. Az álmokon túlról üzen, álmokon innét keletkezett világunkba.

Részlet az Üzenet az álmokon túlról c. Levy festményből             ÜZENET AZ ÁLMOKON TÚLRÓL - olaj-fatábla, 80 x 120 cm, 2005.

A Becsület, mely a Gépbeállítót megtartotta a műanyagok között, meg fogja tartani, bárhová is visz útja.

Új hozzászólás