Alumíniumlábak a Balatonban - Útjára indult a Balaton-Staféta: az óriás Balatoni Futár
2021.04.14. - 07:15 | Levy
Az egész történet a Facebookon kezdődött 2014 augusztusának elején, amikor megláttam egy Balaton-parti köveken dülöngélő fickót, „Balaton Rajongó” névvel.
Hamar barátságba keveredünk egymással, s kiderült, hogy az év augusztus 20-án, fenyvesi nyaralójában Balaton Rajongó találkozót rendez. Elmentünk, ott voltunk, nagyon jól éreztük magunkat, ahol Kasza Béla kortárs bajai költőnk balatoni novelláját olvasta föl, Vasvári Zoltán művelődéstörténész balatoni festményeimből rögtönzött kiállításomat méltatta, a lezárt utcácskában népviseletbe öltözött táncosok adtak elő balatoni dalokat, előbb azonban a kertben főtt bográcsgulyásból jól belakmároztunk, s aki tehette, balatoni borokkal kísérte le, majd elkészültek a csoportképek. E fotókat látva ért az a felismerés: vajon miből látszik egy kívülálló számára, hogy itt Balaton-kedvelők jöttek össze?
Ekkor fogant meg bennem, hogy lányommal - Yndával - közösen elkészítünk egy Óriási Balaton Tablót, amelyet minden csoportkép fotózásakor magunk elé helyezünk, láttatva vele, hogy a Balaton jegyében jöttünk össze. Az első instrukciók közepette alakult ki a tabló végleges terve, mely által két igen jelentős funkciót tud és tölt majd be: 1., bármi, ami elé helyezzük ezt a tablót, minden a Balatonban látszik (legyen ez akár Párizs látképe, vagy a fonyódi kikötőben elhelyezett szoborpár alumínium lábai)
2., Másik funkciója pedig egy fontos küldetés lett - legalábbis mi, készítők ennek szántuk - mind STAFÉTA, körbejárja a Balatont, és ahol megáll, az adott helyen élő ügyes grafikus, festő rápingálja a település jellegzetességét, ami Siófokkal kezdődően, Ynda műveként a Víztorony képében került rá.
Mindezek után rendeztük meg a második Balaton Rajongó találkozót siófoki galériánkban, illetve az előtte elterülő udvaron, 2014. október 11-én, egy gyönyörű, verőfényes, estébe hajló, meleg délután, ahol több mint félszázan jöttünk össze, és szinte mindenki beállt az óriás Balaton kivágott sziluettjébe. Budapestről Vasvári Zoltán művelődéstörténész, etnográfus érkezett, Pécsről a Balaton Rajongó közgazdász, Bánki Karcsi, Ábrahámhegyről Somogyi György művészettörténész, aki „Magyar tenger magyar ecsettel" c. impozáns könyvét mutatta be, melyben olyan híres balatoni festők között, mint Mészöly Géza, Egry József, lányom két festményének reprodukciója is - nagy büszkeségemre - helyet kapott. Barnagról Leisen Antal színművész, Balatonmáriáról pedig Benczik Ildikó, az ottani Művelődési Ház igazgatónője tisztelt meg bennünket jelenlétével, Siess Zsuzsa fonyódi ikonfestő-nűvész, és Sas Lothár siófoki szobrászművész társaságában. Az asztalra fonyódi cukrászdából érkezett Balaton-torta került, az óriás Balatont pedig Bánki Karesz hosszában úszta át.
Somogyi György könyve
Balaton Rajongók a Balatonban
Balaton-torta sok finomság között
Bánki Karcsi hosszában ússza át a Balatont
E rendezvénnyel elindult útjára az óriás Balaton. Balatonszemes volt a következő állomása, ahol Barta Rózsa festette rá a katolikus templom épületét.
Rózsa kislányával és férjével, 2014. november 8-án
Alig telt el egy hónap, s a staféta már Balatonmáriafürdőn állt meg, Benczik Ildi kedves fogadtatásával, ahol kiváló fényképész barátunk, Osvald Gábor bújtatott bennünket a Balatonba, néhány fotó erejéig.
Balatonmáriafürdő, művelődési ház udvarán, 2014. november 22-én
Két hónapos alvás után a fonyódi kolbászfesztiválon találta magát Balaton Stafétánk. Addigra már Balatonmária és Balatonberény motívumai is a tablóra kerültek.
Fonyód, 2015. február 8-án - Vasvári Zoltán természetesen mindig jelen van...
Aztán megjött a tavasz, és az óriás Balaton - sok-sok Balaton rajongóval együtt - alig várta, hogy szülőanyja, a BALATON közelébe kerüljön. 2015 gyönyörű áprilisi napján meg is történt, ahol az említett alumíniumlábak is a tabló Balatonjába kerültek. Siess Zsuzsa festette rá a lábak többi részét, a fonyódi parton álló emberpárt, Kasza Béla pedig mesélt a szobor történetéről.
Fonyód, 2015. április 26.
Aztán a Staféta beállt - először Karcsi fenyvesi nyaralójában szunnyadt, majd visszakerült alkotóihoz, szellemi szüleihez, Siófokra a Levy Műterem-Galériába. Itt még ráapplikáltuk Kasza Béla: „Szeretlek Tapolcai-medence" című versét, és megjött a 13. tündér átka: az érdektelenség rokkatűje megbökte a Balaton Stafétát, s így az mély álomba merült. Udvarunk diófájára akasztva hirdette még, hogy nem halt meg, csak alszik, és ébredésre vár.
Kasza Béla verse a felragasztott mini-könyvecskében
A fellógatott Tabló
Hogy az óriás Balaton ne legyen túl nehéz, a dugót is megkerestük a víz mélyén, ami a tihanyi-kútban rejtezett, kihúztuk, és leengedtük a Balaton vízét. A homokos fenéken néhány hal között egy kiszáradt búvárt is találtunk.
kihúztuk a dugót...
Stafétánk álmában visszaemlékezett arra a szép napra, amikor először látogatta meg anyját, a Magyar Tengert, a kora őszi Balatont 2014. szeptember 30-án, és a parton számtalan festmény társaságában ült le, süttette magát az aranyló napfényben.
Balaton Staféta első útja a Balatonhoz - Levy és Ynda balatoni festményeivel
Mecénási csókra várva
Mély álmából egy rövidke esemény rázta fel csupán, amikor Örvényesen, az ArtBalaton kiállításán kellett részt vennie, mivel Levy úgy döntött, talán a 71-es út mellett elhelyezkedve magára vonzza az arra járó autós-bicajos-gyalogos turisták tekintetét, s szívüknek dobbanását. Ott még jót mulattunk Balaton Stavétánk társaságában, volt fotózkodás is - Vasvári Zoltán nélkül. Itt már az óceán felé is kitekintett, s örömmel engedte, hogy a nagy tengerek jellegzetes balaToni hala is ússzon felső részén.
Örvényes, 2017. július 20.
És eljött a vég, a kálvária, az elsötétülő ég, a siralomház - amikor a július 26-án érkező vihar megtépázva földre döntötte. A dagály nem imsert határokat, felgyűrte a fatáblából készült Balatont, Béla verseskönyvét is lemállasztotta - így találtunk rá másnap: esőkönnyekben ázott Balaton, fű, festmény, ton és az előző nap még homokos földje. A Staféta utolsó előtti állomása egy pajta lett, a 71-es mentén, ez a siralomház, ahol mindenféle kacatok között elvetett szegletkőként várt valamire, valakire.
A siralomházban, 2017. július végén
A Balaton Staféta persze nem halt meg teljesen, hanem tetszhalottként vár - most már Vas megyében, Jánosházán, Levy leendő művészeti bázisán. Feltámadásra, újult erőre, indulásra készen, hogy megkapja azt a lendítő csókot, melyet Valaki, egy Mecénás, egy Szponzor képes türkizkék orcájára cuppantani, hogy körbejárva igazi Balatonunkat, még sok-sok Balaton-parti és környéki település művészének alkotása kerülhessen rá.
Kapcsolódó írásaink:
Balaton-tél-korizás - Balatoni mozaik
2021.04.12. - 00:15 | Levy
Felhős, hideg, téli nap volt, de a szél az súgta Yndának, hogy ynduljon el a Balatonra. Korcsolyáját kezébe vette, és kipirult arccal meg is érkezett a befagyott tóhoz, majd koriját lábára húzva a jégre merészkedett.
Festői kirándulás a Balaton körül - Válogatás Levy balatoni festményeiből
2021.04.09. - 11:45 | Levy
Ezen a területen van talán a legtöbb különlegesség, mind természeti, mind mesterséges megközelítésben. Maga a Víz, ez a langyos, bársonyos, ízletes halakban gazdag medence, talán az egész világon egyedülálló, legalábbis én annak tartom!
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás