A szilvásváradi Szalajka-völgy a Bükk hegység idegenforgalmi szempontból leglátogatottabb része. A Szalajka-patak mentén vezető sétaút (turistaút) állomásai a Bükk természeti és kulturális értékeire hívja fel a figyelmet. A táblák a Bükki Nemzeti Park alapításáról és rendeltetéséről, a karsztvíz-források által táplált vízfolyásokról, a völgy élővilágáról, a Szikla-forrásról, a Fátyol-vízesés mésztufa-gátjainak képződéséről, a befoglalt Szalajka-forrás vízhozamáról és az Istállós-kői-barlang régészeti leleteiről adnak tájékoztatást. Továbbá megismerkedhetünk a Szilvásváradi Állami Erdei Vasút történetével, megtekinthetjük a Szalajka-völgy kiállítást a Bükki Nemzeti Park Információs-házban, az Erdészeti Múzeumot (a hajdani bányagrófsági, majd erdőmérnöki iroda épületében) és az 1974-ben megnyitott Szabadtéri Erdei Múzeumot a Horotna-völgy torkolatánál.

A Szalajka-völgy Észak-Magyarország egyik kiemelt természeti látnivalója, tájképi értéke, természeti gazdagsága, különleges magashegység jellege hazai és külföldi látogatók ezreit csalogatja. A Szalajka-völgy 558 hektáros területét 1957-ben nyilvánították természetvédelmi területté. A nemzeti park 43 200 hektáros területéből 5730,3 hektár fokozottan védett. 1977. január 1. óta a völgy is e területek közé tartozik. A 12 nagyobb és 7 kisebb tömbben található fokozottan védett státuszúak a legértékesebb természeti képződmények, élőhelyek és azok a területek ahol a védett természeti és táji értékek sokfélesége, mennyisége azt indokolta. Ilyen terület a Szalajka-völgy is.

Sétánk a völgyben vezető erdészeti kezelésű úton vezet. Itt már kisebb a gépjárműforgalom, de azért jobb, ha az út szélén, vagy ahol van, a járdán megyünk, mert a Bükk-fennsíkra tartó autók mellett kerékpárosok és lovas sétakocsik is gyakran felbukkanhatnak. Utunk egy hídon vezet át a Szalajka-patak felett, itt kezdődik a nemzeti park határa, amelyet ovális hatósági tábla is jelez figyelmeztetve minket a természeti értékek fokozott óvására.

A sétaúton haladva végigkísér minket a Szalajka-patak. A Szalajka-völgy vízfolyásainak működése szoros összefüggésben van a Bükk hegység vízellátásával. A Bükk vidékén a beszivárgó csapadékvíz főleg réteg- és karsztvízforrásokat táplál. A hegység forráseloszlása egyenetlen. A fennsík csekély hozamú rétegforrásainak vizei rövid felszíni futás után víznyelőkben, visszafolyókban tűnnek el. A Szalajka-patak vizét a völgy felső harmadában eredő két legjelentősebb forrás adja, a Szalajka-forrás és a Szikla-forrás, mely a pisztrángos tavat táplálja.

A völgyfeneket jelentős vastagságú mésztufaréteg kíséri, amely a források magas mész- és szén-dioxid tartalmú vizéből válik ki. A gyakran látványos lépcsőket, máshol dómokat alkotó tufarétegek a Fátyol-vízesésnél, a Szikla-forrás előterében, valamint az Erdei Múzeum épületénél figyelhetők meg. A tufapad vastagsága a vízesésnél eléri a 17 m-t. A völgyben eredő források a Bükk-fennsík mészkövének és az ezzel váltakozó agyagpalának a találkozásánál lépnek a felszínre. Az erősen karsztosodott vízgyűjtő terület hozzávetőlegesen 12-16 km2 nagyságúra becsülhető. A lehulló csapadék és az olvadó hólé a mészkő repedésein, a víznyelőkben azonnal elnyelődik, majd részben még ismeretlen barlangrendszeren keresztül jut el a forrásokhoz. A felszínre hulló csapadék 1-2 napos késéssel jelenik meg a forrásokban. A vízgyűjtő területen hulló csapadék a völgyben időnként árvízszerűen jelentkezik, szárazság esetén a forrásküszöb alá süllyed és a források apadását eredményezi.

Szikla-forrás

A víz szénsavtartalmával oldja a mészkövet, víznyelőket alakít ki benne, illetve apró hasadékain is a mélybe szivárog. Ott hatalmas járatrendszereket, méretes barlangokat alakít ki, és egyre mélyebbre fúrja magát, majd a fennsík tövében (általában vízzáró, agyagos rétegeket elérve) kisebb-nagyobb forrásokban tör a felszínre. Ezek egyik látványos képviselője a Szikla-forrás, melynek vízgyűjtő-területe a kutatások szerint 4-6 km². A csapadékviszonyok nagyobb változásait néhány nappal követi a vízhozam is. A Fekete-sár-réten elnyelődő víz a mérések szerint 7 nap alatt jut el a légvonalban kevesebb, mint 3 kilométerre lévő Szalajka-forrásig, ezt követően a Szikla-forrásig hátralévő 800 métert 11 nap alatt teszi meg. Ennek oka, hogy ezen a szakaszon valószínűleg még mélyebbre vándorol, mielőtt a felszín felé fordul. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy vize 10-12 fokos, tehát 2-5 fokkal melegebb a Szalajka-patak forrásánál - mivel a mélyben felmelegszik. A benövényesült sziklafalból 0-10000 liter víz tör elő percenként, de amikor elapad, a hegyoldal környező forrásaiból egy kevés akkor is szivárog a mélyből. A forrás a Szalajka-patakot táplálja.

Fátyol-vízesés

A Bükk a kárpáti hegységívben elszórtan felszínre kerülő mészkőtakarók egyikéből épül fel. Mészköve jól karsztosodik, ezért Magyarország legszebb, legváltozatosabb karsztegyüttesét találjuk a hegységben. A víz képes oldani a mészkövet, így járatokat alakít ki benne. Az átlagosan kb. 800 méter magas Bükk-fennsíkra hulló csapadék elnyelődik a felszínről, a mélybe jutva pedig szövevényes barlangrendszereket épít, réseken és nagyobb hasadékokon keresztül vándorol a hegyvidék pereme felé. A fennsík tövében ezért számos bővizű forrás működik, melyek hosszabb-rövidebb patakokat táplálnak. A Szalajka-forrás működése is e folyamat eredménye.

Amikor a víz a mészkővel érintkezik, és annak belseje felé hatol, szénsavtartalmával a kőzet egy kis részét feloldja. Amikor a patak kilép a barlangból, a szén-dioxid elillan, és a korábban a vízbe oldódott mésztartalom elkezd kiválni. A mésztufa, vagy ahogy régebben (a lukacsossága okán) nevezték, a darázskő belepi a patakmederbe került akadályokat (pl. a fatörzseket). Az így születő lépcsőkön átbukdácsoló víz zúgói varázsolják különleges szépséggé a Fátyol-vízesést. A moszatok és mohák szintén szén-dioxidot vonnak el a vízből, ezzel gyorsítják a mésztufa képződését és építik a lépcsőket. A név eredetére két magyarázat is szolgál: az egyik szerint a vízpermet, a másik szerint viszont a világos, csipkézett mésztufa után nevezték el.

A vízesést kerítés védi a sérülékeny szépségre kíváncsi turisták hada elől, ezért leginkább csak szemből, de tisztes távolságból nézelődhetünk. Aki természetes környezetben, testközelből vizsgálná meg a jelenséget, annak ajánlott a Bükk keleti részén a Szinva-völgybe csatlakozó Sebes-víz patakját felkeresnie: ott vadabb, természetes körülmények közt jött létre egy magasabb mésztufalépcsőkből álló, meredekebb vízesés. (És találunk még ilyeneket a Mecsekben is, legismertebb közülük a szintén természetes állapotában szemlélhető Meleg-Mányi-völgy mésztufagátja.)

Ha ellátogatunk a Fátyol-vízeséshez, a legjobban a tavaszi, hóolvadás utáni időszakkal járunk; ekkor a patak festői látványt nyújtva, igen nagy vízhozammal zubog alá. Nyáron viszont sokszor alig csordogál, olykor el is apadhat - a csapadékviszonyok függvényében. Készüljünk arra, hogy jó időben, hétvégén hatalmas tömegek keresik fel a helyszínt.