Valójában szüleimmel már korábban is átkeltem a Dunán, Budapestnél, amidőn Szabolcsba, nagyszüleinkhez utaztunk, de fel sem tűnt a nagy folyó - a város forgataga jobban lekötött. Valami furcsa rezonancia folytán a zene hozta közel számomra a Dunát. A későbbi években aztán, amikor felmerészkedtem a Citadellára, vagy az új Erzsébet hídon áthaladva végignéztem a Dunán és a körülötte elterülő városon, meg kellett állapítanom, hogy ez a folyó Budapestnél a legszebb - szebb, mint Bécsnél.

A Duna festészetemben igen későn jelent meg, talán gigantikus méretei miatt, miközben a kicsiny, emberléptékű Sióról már sorozatok készültek. Első dunai festményem is egy másolat volt egy Szigetközt bemutató könyvből. A kép azonban annyira sikeres volt, hogy első kiállításomon meg is vásárolták, s a későbbi évek során több alkalommal is meg kellett festenem.

FOLYÓ AZ ERDŐBEN - olaj-fatábla, 50 x 70 cm, 1991.

Az évek során persze a Duna sem maradhatott ki festészeti barangolásaimból, s így valamelyest sikerült összehoznom egy gyorsléptékű kollekciót a Folyó magyarországi szakaszáról, melyből azért jó néhány részlet még nem került ecsetvégre. Strausz mellett egy másik dal is a Dunát juttatta eszembe, bár ez semmiképp sem szól a Dunáról, de amikor először meghallottam, egyből erre a folyóra gondoltam.

A Dunának talán 5 szakaszát tudnám elkülöníteni egymástól: szigetközi rész, szlovák-magyar határ, Dunakanyar, Budapest, majd a többi, amely a Dunántúlt választja el a Kiskunságtól. Ez utóbbi folyamszakasz egyik oldalán csak a nagy síkság, amely az ártéri erdők fölé emelkedve látszik, míg a másik oldalon, a fűz-nyár-éger erdők fölé már néhány púp is emelkedik. Budapest után minden bizonnyal Dunaföldvárnál keltem át legtöbbször a folyón, amit szorosan követ a bajai híd. Persze, azért voltak kompok is a folyó többi szakaszán, s amíg a komp lassan haladt a vízen, készültek a környező táj lenyomatai, hogy aztán műtermembe vonulva festménnyé álljanak össze. Első saját ihletésű tájképem Nagymarosnál ábrázolja a Dunát, majd a szemközti, visegrádi sziklameredély is táblára került, miután a Naszály cementté váló hegyoldalára pillantottam.

DUNAKANYAR - olaj-farost, 50 x 70 cm, 1998.

VISEGRÁD - olaj-farost, 16 x 27,8 cm, 2006.

DUNAI KÉP - olaj-farost, 20 x 30 cm, 2014.

A fővárosról még a 80-as években kezdtem el egy fotorealista, alkonyi képet, amin a Duna igazán szépen kanyarog a budai és pesti partok között, de erről a félkész műről csak az alább látható kép készült:

Dunaföldvárt Solttal összekötő vashídon átkelve, a folyó árterében festettem néhány alkotást, miközben zenei aláfestést kellett hallgatnom: a hídon áthaladó járművek tömegének ambient koncertjét.

DUNAI KÉP - olaj-fatábla, 18 x 24 cm, 1999.                              FÁK A DUNA PARTJÁN - olaj-fatábla, 30 x 40 cm, 1999.

Kompos átkeléseimből is megörökítésre került néhány látvány (Gerjen, Dombori), s így sikerült olyan képeket festenem, melyek a vízen készültek.

DUNA-PART GERJEN MELLETT                                                      ÁRTÉRI ERDŐ
olaj-fatábla, 30 x 40 cm, 1999.                                                  olaj-farost, 30 x 40 cm, 2006.

FÜST A TÁVOLBAN - olaj-farost, 20 x 60 cm, 2006.

Az M9-es autóút Szekszárd és Dusnok közelében halad kelet-nyugati irányban, és a Dunát is átszeli. 2006-os bajai kiállításomra egy itt készült festményt is bemutattam a folyóról.

DUNAI PANORÁMA - olaj-farost, 30 x 80 cm, 2006.

Bajára érkezve a Duna több alkotásomon is megjelenik, puszta, természetes alakjában ugyanúgy, mint kompozíciókká épülve, különféle festészeti és egyéb technikákat felhasználva. Lányom, Ynda BMW-ajtóra festett bajai naplementéje is a dunai festmények között kapott helyet.

DUNAI FÉNYEK - olaj-farost, 50 x 70 cm, 2006.

A DUNA BAJÁNÁL - olaj-BMW ajtó, 50 x 70 cm, 2008.  Ynda festménye

ÁRTÉR - olaj-farost, 40 x 30 cm, 2006.

A hídról visszatekintve egy nosztalgikus élménnyel köszönünk el Bajától és a Dunától.

BAJA ÉS A PINK FLOYD 1980 TELÉN - The Wall, The Thin Ice - olaj-fatábla, vegyes technika, 70 x 100 cm, 2000.