Festői séta Balatonföldváron
2021.06.03. - 14:50 | Levy
Amikor 2020 őszén felhívott Vasvári Zoli, művelődéstörténész barátom Balassagyarmatról, és felajánlotta, hogy földvári házában Yndával közösen rendezhetjük be művészeti alkotó- és bemutatótermünket, nem is tétováztunk sokáig, hiszen a szórakozás-centrikus Siófok után Földvár talán ígéretesebb lehetőségeket kínál művészetünk megfelelő kibontakoztatására a Balaton déli partján. Zoltán-Ynda –Levy hármas bizonyosan új színfoltot visz a városkába.
Zoltán - aki korábban budapesti lakos volt - földvár-mániáját már évekkel előtte észrevettem, nem csak azért mert régóta járt oda friss levegőben, balatoni hangulatokban, élményekben fürödni, hanem bibliográfiáiban is gyakran szerepelt a Balaton és különösen Földvár iránti vonzalma. Rónay György munkásságát feldolgozó művében is első helyet kapott Balatonföldvár.
ZOLTÁM - Vasvári Zoltán arcképe - olaj-vászon, 30 x 24 cm, 2014.
Földváron talán a 60-as évek vége felé jártam először, amikor anyánk kitalálta, hogy nézzünk körül kicsit a közeli, Balaton-parti településeken, kiránduljunk egyet a földvár fölötti erdőben. Ez az őszi, erdei túra azonban igen rövidre sikeredett, mivel alig pár 100 méter megtétele után kutyák zavarták meg nyugodt sétánkat, s így vissza is fordultunk. Kutyákkal kapcsolatos második kellemetlen élményem volt ez a jelenet, mely évekre beszürkítette Földvárt számomra. A gyermeki agyban mélyebben rögződnek a kellemetlen események, s így sokáig kapcsolódott Földvárhoz ez a kutyás hatás. A földvári erdő, kilátó azonban nem hagyott nyugodni, és előbb-utóbb vissza kellett szivárognom a helyszínre, de az a gyerekkori helyszín mindig valami nyugtalansággal töltött el, és még ma is (60 évem fölött), ha arra a vidékre visz a turistaút, mély emlékeimből hallom a kutyák csaholását. Persze a rossz emlékek is idővel megszépülnek, vagy más színekben jelennek meg, s így ez a régi erdei élmény is hangulatköntöst váltott, melybe szép lassan költözött a derengő nap fénye, és egy alkonyati festményen jelent meg az a bizonyos erdő és dombok több mint 20 év után.
DOMBOK ALKONYATKOR - olaj-fatábla, 28 x 50 cm, 1993.
Az erdő túlsó oldalán - amely Szántódpuszta fölött közelíthető meg - azonban olyan erdei kirándulóhelyet találtam, amely már első látogatásom alkalmával egyértelműen jelentette számomra az Erdőt. Egyik, távoli bugyrában fedeztünk fel kisebb szelídgesztenyést - ahová többször is eljártunk gesztenyét szedni - majd később a Siófok-közeli vidék legnagyobb őzlábgombagyűjtő helyét. Persze adott még ez az erdő számos élményt, amely ecsetemet, műtermemet sem kerülte el, s bármikor, ha erdőről készült kompozíció, szinte minden alkalommal ez a Szántódpusztai került feldolgozásra. Leginkább ősszel szerettem benne járkálni, és napjainkban is, amikor már a helytől távol, Vas megyében élek, ellátogatok oda, s utamra családom tagjai is elkísérnek. Az erdő nyiladékaiból, ha északra nézünk, a Balaton és Tihany látszik, ha viszont nyugatra, akkor a közeli Földvár dombjait, és előtte tarkáló házait láthatjuk.
FÉNYEK AZ ERDŐ SZÉLÉN - olaj-vászon, 24 x 30 cm, 2001.
Ebből az erdőből valahogy más, kellemesebb, hívogatóbb hangok, fények kúsztak gondolataimba, kíváncsivá téve, milyen is ez a település, s így össze-vissza bejártam a városka területeit, utcáit, parkjait - nem csak akkor, amikor Yndát vittem különféle rendezvényekre arcot festeni. E sétákban többször velem tartott legjobb földvári barátom, a transzcendens Gábor, akivel együtt dolgoztam a 80-as évek elején a Siófokon székelő Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál, mint kitűzőléchordozó kisiparos. Már első beszélgetésünk alkalmával feltűnt, hogy Gábor nem hétköznapi gondolkodású ember, misztikus-transzcendens tudása hamar magával ragadott, s amikor 2006-ban, földvári kollekciómhoz gyűjtöttem anyagot, közös sétánk közben is hol a városban, hol a Balaton partján, hol pedig valami átszublimálódott szellemi világban járkáltunk. Nem is hagyhattam ki, hogy róla portrét készítsek, mint akit a Lant csillagkép Vegának nevezett főcsillaga tart ezoterikus révületben: talán megfiatalodott énjét hívogatva ez a szintén fiatal, kék-fehér csillag.
A VEGA IGÉZETÉBEN - olaj-kerámia, 32,6 x 32,6 cm, 2002.
Földváron és határában található a Balaton-parti magas-partok közül az egyik. A mélybe szakad löszfalak tetején szép sétány épült ki, habár - sajnálatosan - ott is ebek 30adjára hányt élménnyel kellett találkoznom a Kelta-sétányon, amint egyik kora-januári nap ott fotózgatva kis híján elcsúsztam egy félig fagyott kutyaizében... Fölemelt tekintetem továbbfuttatva láthattam, hogy alig volt ezen a rövidke útszakaszon egy cipőnyi, kutyaürüléktől mentes hely. Apám már a 80-as években hangoztatta gyakran, hogy „kutyavilág van". E mondása eszembe is jutott földvári élményeim összefoglalásai közepette. Kutyavilág tünetei azonban nem hatottak rám oly mértékű ihlető erővel, hogy festménnyé magasztosuljanak. Helyette inkább a magas-partról elénk táruló látvány került műtermem témái közé.
KILÁTÁS FÖLDVÁRRÓL - olaj-fatábla, 12,7 x 20,5 cm, 2013.
Innét, erről a természetes kilátóhelyről ugyanúgy belátható szinte a teljes Balaton és felvidéke, mint Akarattyáról, vagy a Szépkilátóból, annyi különbséggel, hogy a szemközti hegyek, a Bakony előfutárai, a Káli-medencétől Kab-hegyig, az almádi lankáktól Csobáncig, minden elénk tárul.
FÖLDVÁRI MAGASPART - olaj-farost, 50 x 70 cm, 2014.
FÖLDVÁRI PANORÁMA KORATAVASSZAL - olaj-farost, 30 x 80 cm, 2006.
KILÁTÁS A FÖLDVÁRI MAGASPARTRÓL - olaj-farost, 50 x 70 cm, 1998.
Leereszkedve a tavaszra már megtisztult sétányon, a Balaton partjára érünk, ahonnét szintén készítettem néhány festményt, hol napsütéses, hol borongós időben. A Balaton mindig élményekben gazdag, függetlenül attól, hogy éppen milyen idő van. A hullámokat korbácsoló, vitorlákat feszítő balatoni szél zúgása is egészen más, mint bárhol az országban.
FÁK KÖZÖTT - olaj-farost, 40 x 50 cm, 2006.
VIHAROS KIKÖTŐ - olaj-farost, 40 x 60 cm, 2006.
A parton láttam eddig a legnagyobb balatoni csukát is, egy fehérvári pecás fiú kezében, merthogy a földvári Balatonban halak is vannak.
A CSUKA FOGÁS - olaj-farost, 40 x 30 cm, 2006.
A kikötőhöz közeli parkban, és az utcákon néhány jellegzetes földvári épület, templom is újra elkészült - festékekből ecsettel táblákra, kő- ill. kerámialapokra. Az egyik, különleges architektúrákat mutató, eklektikus ház nem messze található Przudzik József, Földvár egyetlen klasszikus és tradicionális festőművésze műtermétől.
FÖLDVÁRI PARKRÉSZLET - olaj-farost, 60 x 80 cm, 2006.
FÖLDVÁRI KŐTEMPLOM - olaj-kerámia, 33,5 x 33,5 cm, 2006.
TEMPLOMRÉSZLET - olaj-kerámia, 27,5 x 25,5 cm, 2006.
EGY FÖLDVÁRI KASTÉLY - olaj-farost, 30 x 40 cm, 2006.
Az országban rengeteg földvár található, melyek közül nem egy kölcsönzött nevet településnek. Igaz, mindegyikben nem jártam, de az eddigiek közül búcsúzzunk egy kikötői töredékkel a Balaton-partját ékesítőtől, Balaton földvártól.
KIKÖTŐ-TÖREDÉK - olaj-kerámia, 28,3 x 33 cm, 2006.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás