Keresgélem a szavakat. Az utolsó autó már három napja kigördült a házunk elől, mégis, még mindig kavarog bennem az együtt töltött napok emléke. Ikerfiaim születése után voltam hasonlóan - rettenetesen kimerülve fizikailag, s egy másik, csodálatos szférába repülve lelkileg.

Régóta dédelgettem ezt az álmot -  csináljunk egy komolyzenei tábort, koncerteket Kissomlyón. Először is adott hozzá egy család, a Kostyákok, s valójában talán innen indul a történet.

Bizonyára kevés olyan család van, amelybe hat fiú születik s még kevesebb, ahol mind a hatan zenészek lesznek, majd gyermekeik és unokáik közül is sokan választják ezt a hivatást - a mi családunk ilyen.

Talán Kodály mondta, hogy a gyermekek zenei nevelését megszületésük előtt kilenc hónappal kell elkezdeni. Nos, zenetanár szülőkkel ez nálunk adott volt. Zsóka mama és Imre tata tudatosan a muzsika világába szánták fiaikat. A vonós hangszerek mellett a következő generációkban már zongoristák, orgonisták és fúvósok is cseperednek a családon belül és közös igényünk a találkozás, közös zenélés, így minden évben összegyűlik valahol a népes és hangos Kostyák klán.

Kostyák Bori a Zene Házában

Tavaly egy rádióinterjúban öltött testet a gondolat, mikor megemlítettem, hogy szeretnék a már meglévő könnyűzenei programok mellé, komolyzenét is a bányába. (Kissomlyó Bányaszínpad) Édesapám kisvártatva felhívott, s kérdezte, hogy kik fognak ott muzsikálni? Hát, ti -  mondtam a legnagyobb természetességgel, s mivel a szavaink teremtenek, így is lett.

Igaz, a szavaknál kicsit többre volt szükség ahhoz, hogy a hátunk mögött lévő négy nap gördülékenyen menjen le....

Január óta folyt a szervezés. Sűrű hónapok, hetek, járvánnyal tűzdelt bizonytalanság. Májusban már láttam, hogy nagyobb, komplexebb lesz ez az egész, túlnő rajtam és bevallom akkor megijedtem. Gyerekkori rossz berögződés, hogy szeretek mindent egyedül megoldani. Segítséget kérni, vagy rábízni magam másokra, nos, ez számomra nehéz küldetés, most ebből is leckét adott az élet.

S itt jön be a fesztivál következő pillére, Kissomlyó közössége és a barátaink. Szent meggyőződésem, hogy kevés olyan csapat van, akikkel ezt a lélekemelő néhány napot így végig tudtuk volna csinálni.

Önzetlenség, barátság, segítő szándék, vidámság, a közösségi lét öröme és óriási adag hála jut eszembe, ha visszagondolok a Hangköz önkéntes csapatára, akik minden nap megfeszítve dolgoztak azért, hogy a résztvevők, tanárok és diákok egyaránt jól érezzék magukat. Látom magam előtt, Gábort, Margitot, Ancsát, Julit és Jancsikát, Lillát, Júliát, Zsigit, Anzsit, Krisztiánt, Adélt, Árpit, Hajnit, Pepét és persze a férjemet, s egyben állandó segítőmet Hurkát is, ahogy fertőtlenítenek, terítenek, cipelnek, pakolnak, szaladgálnak, fuvaroznak, oklevelet írnak, koordinálnak és jelen vannak minden pillanatban, ott és úgy ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Köszönet érte, ezúton is!

Kezdjük hát az elején. Hétfő-kedden befutott a család apraja-nagyja, megtelt a ház jó emberekkel, hangszerekkel, kottatartókkal, bőröndökkel, a galériát gyerekzsivaj árasztotta el és együtt izgultunk a másnapi kezdés miatt. Az utolsó simítások persze éjszakába nyúltak, majd hajnalban folytatódtak az előkészületek, hogy a szerda délelőtti regisztráció fennakadásmentesen alakuljon.

Szerda:

Délben hivatalosan is megnyílt a fesztivál, majd az első közös ebéd előtt a képzőművészet is helyet kapott a Hangköz palettáján. Kedves barátaink, Bősze Anzsi fotóművész, Kapy Ancsa képzőművész és Kovács Dorottya grafikusművész állították ki alkotásaikat a kissomlyói közösségi színtérben.

Délután elkezdődött a tanítás. Az oktatók hét helyszínen várták nebulóikat, a kultúrház színpadán, a templomban, a fodrászhelyiségben, könyvtárban, vagy épp a szőlőlugas alatt. Órák után gyakorlás következett, ehhez másik hét helyszín állt a növendékek rendelkezésére aprócska falunk különféle szegleteiben.  A foglalkozások után vacsora, majd az első koncert szerepelt a programban.

A néhány évvel ezelőtti negyven köbméternyi szemét helyett egy lampionokkal, egyedi dekorációval kicsinosított tér fogadta a bányaszínpad közönségét a Kissomlyó hegy tetején. Bányatársulásunk által megvásárolt, kitakarított és rendben tartott helyen színpad, pult és budi épült, s idén már saját áramunk is lesz, ha minden igaz. Táborok, születésnapok, baráti szalonnasütések helyszíne is a bánya, melynek színpadán szerda este többek között Beethoven és Rossini dallamai csendültek fel.

Külön öröm volt hallani a fúvósokat is, Bettermann Jákobot fagotton, Ódor Kristófot klarinéton játszani, és szeretettel mesélni a hangszerbemutatók alkalmával. A különleges természeti környezetben, a három kőfallal határolt egykori bányában, szalmabálákon ült a közönség és hallgatta a felcsendülő nyáresti muzsikát.

Fotó: Kostyák Bori

Csütörtök:

Nyolctól kilencig lehetett reggelizni a kultúrházban, majd délig oktatás, gyakorlás következett. Aki épp nem fújta, pengette, húzta hangszerét, az játszóterezett, focizott, medencézett, biliárdozott, kézműveskedett, lovagolt, vagy beszélgetett a település különböző pontjain, zömében az önkormányzat tereiben, illetve patinás házunk, az egykori evangélikus iskola udvarán.

Ebéd után egy újabb tanítási egység következett, majd irány a borgátai termálfürdő. Harminc gyerek és húsz felnőtt tódult be a forgóajtón, majd keresett helyet a pokrócának a hátsó medence mellett, aztán persze irány a víz!

A gyakorlás fáradalmait kiáztatva magukból, éhesen rohamozták meg diákjaink Manci néni lángos standját, ahol az előre megbeszéltek szerint a vacsoránkat költöttük el.

Kissomlyóra visszatérve az evangélikus templomba vezetett az utunk, ahol az aznap esti fellépők, -  azaz a fürdésről a próba miatt lemaradt muzsikusok  - várták már a közönséget.

Beethoven, Bartók és Kummer után David Popper: Requiem-je szólalt meg Kostyák Imre hangszerelésében. A több mint kétszáz éves evangélikus templom falai közt felcsendülő muzsikát hallgatva sokakat megérintett a túlvilág misztikuma, majd Chopin muzsikája Jákob felemelő fagottszólójával tarkítva még tovább vitt minket a lelket bizsergető zenei élmények útján. Az est zárásaként Piazzollát hallgattunk, Németh Kornélt (szaxofon), Kostyák Márta kísérte zongorán.

Fotó: Kostyák Bori

Péntek:

A harmadik együtt töltött nap délutánján Sárvárra érkezett a Hangköz csapat. Míg a fellépők próbáltak a Zene Háza színpadán, a táborozókkal bejártuk a Nádasdy várat s egy közös uzsonnázás és fagyizás után érkeztünk meg az esti koncert helyszínére. A nemrég felépült sárvári koncertterem, a Zene Háza kiváló akusztikájával, modern tereivel hamar a résztvevők szívébe lopta magát.

A koncert első felében a vonósoké volt a főszerep. Elsőként a nagybőgő mutatkozott be, Guettler: Greensleves variációit, édesapám, Kostyák Botond szólaltatta meg, míg magát a hangszert unokaöcsém Kostyák Márton-Ákos mutatta be a közönségnek. Ezután Beethoven D-dúr vonóstriójában a cselló mögött a legidősebb Kostyák fiú, Imre ült. Felesége Emilie Haudenschild hegedült, s barátunk Gurán Endre brácsán játszott. Ezt követően Mozart Kegelstatt trióját hallhattuk Rabiné Pék Marianna, Gurán Endre és Németh Kornél előadásában. A koncert szünetében fúvós tanáraink, fellépőink tartottak hangszerbemutatót a Zene Háza előterében, majd két könnyedebb darabbal indult a második felvonás. Gershwin után Debussy dallamai csendültek fel, ismét Kostyák Imre hangszerelésében. Zárószámként Vivaldi fagottversenye következett. Ekkor találtam fel a fagottos nélküli fagottversenyt, ugyanis lányos zavaromban a konferáláskor kifelejtettem a szólistát.... Még szerencse, hogy Előd nagybátyám a cselló mögül figyelmeztetett, így a zenekar bemutatása után ( Szövérdi Csilla, Kostyák Rodica, Emilie Haudenschild, Kostyák Attila - hegedű, Gurán Endre- brácsa, Kostyák Előd - cselló, Kostyák Márton-Ákos - nagybőgő, Csengeri-Kostyák Zsuzsa - csembaló) végül a szólista neve is elhangzott.

Kostyák Márton-Ákos

Szombat:

A Hangköz zárónapján a növendékeké volt a főszerep. A bányába tervezett koncertet a szemerkélő esőre és a haragosan gyülekező felhőkre való tekintettel leköltöztettük az evangélikus templomba, ahol kedves szomszédainknak, Kendeh-Kirchknopf László lelkésznek és feleségének Anitának köszönhetően ismét befogadásra találtunk.

Harminc izguló tekintetű, kezet tördelő, ajkat harapdáló diák várta izgalommal telve a fesztivált lezáró növendékkoncert kezdetét. A legifjabbaktól kezdve jutottunk el a zeneakadémista nagybőgős fiúkig, akik egy duóval zárták a programot. Közben hegedűsök, furulyások, csellisták, zongoristák, gitárosok, klarinétosok váltották egymást a színpadon és mutatták be fejlődésüket. A koncert után önkéntes szakácsaink, Denis, Barnus, és Feri keze munkáját dicsérve langallósütésre invitáltuk a Hangköz csapatát állandó helyszínünk, a kultúrház udvarára. A kemencés finomságokat majszolva, beszélgetve, ölelkezve búcsúztak egymástól tanárok, diákok, a fesztivál alatt barátokká kovácsolódott résztvevők.

Kezdeti hasonlatomhoz, az ikrekhez visszakanyarodva mondhatom, hogy sem a fiúkat sem a Hangközt megszülni nem volt egyszerű, és élek a gyanúperrel, hogy a folytatás sem lesz sétagalopp, de megérte minden ráfordított apró gondolat, igyekezet, tervezés, és munka.

A célunk élményt adni a muzsika által, s a búcsúzáskor az integető, vidám arcokat látva úgy érzem sikerült!

Lezárásként valami frappáns, hangzatos mondatot kellene írni, de én egyszerűen csak végtelenül boldog, és hálás vagyok. Hálás vagyok egyrészt, hogy a Kostyák családba születtem, másrészt hogy Kissomlyón, olyan inspiráló környezetben élhetek, ahol valódi közösségi élet van, igazi nagybetűs Emberekkel.

Köszönjük a támogatást mindenkinek, aki ingatlanával, ízes borával, áramával, fotóival, főztjével, munkájával hozzájárult a rendezvény sikeréhez, és külön köszönet illeti Kissomlyó Község Önkormányzatát, valamint a  Vas Megyei Közgyűlést a támogatásért, illetve médiapartnerünket a Vaskarikát!

Találkozzunk jövőre a II. Hangköz Fesztiválon!

I. Hangköz Fesztivál: hangverseny A Zene Házában

2021.07.17. - 10:30 | Büki László 'Harlequin'

Július 16-án a sárvári Zene Háza volt az I. Hangköz Fesztivál ingyenes koncertjének helyszíne, amin többek közt elhangzott Beethoven D-dúr vonóstriója, Mozart "Kegelstatt" Triója, Vivaldi E-moll fagottversenye és Gershwin Someone to Watch Over Me című műve.