Olvasva egy 2014-es Napi.hu oldalait, hatalmas felismerésre jutottam saját vagyonomat illetően, melynek felhalmozódása valamikor 40 évvel ezelőtt, 1977-ben kezdődött az OTP ajándékával. Különleges vagyon ez, s bizonyosan egyedülálló az országban, amely nem Ft-ban számolható, és nem is abban, hogy pénzemért mi minden olyan ingatlant és ingóságot tudtam megvásárolni, melyet mások hoztak létre - mivel ez a vagyon jelenleg műtermemben található: mintegy 1600 saját festmény, műalkotás. Ekkora értékű meglévő saját produktummal - szerintem -  igen kevesen rendelkeznek Magyarországon (is). Pénzben számolva saját műtermem és galériám - a Levy Műterem-Galéria - eme jelentős mennyiségű műtárgykészlete (mellyel a Műcsarnok termeit is meg lehetne tölteni) elérheti.

Miből áll össze ez az érték?

40 éves festészeti pályám során mintegy 8-ezer művet készítettem. Számos külföldi (amerikai, kanadai, angol, német, osztrák, francia, japán, ausztrál) galériának dolgoztam. Ugyanígy több tucat hazai műkereskedőnek. 1990-től 2018-ig több mint 200 kiállításom volt. Ezer fölött van azoknak a gyűjtőknek száma, akiknél festményem találhatók, köztük több 10-40 képből álló gyűjtemény. Több tucat közintézmény falát díszítik festményeim. Festészeti felkészültségem az egyetemes festészet élvonalában van. Mindezekből következik, hogy elhelyezve magam a kortárs festészeti palettán tisztában vagyok festményeim értékével.

Hogyan kerül ebbe az egészbe az OTP?

Tulajdonképp minden ott kezdődött.

Már kicsiny gyermekkoromban érdekelt a festészet, szinte állandóan rajzoltam.

A sajnálatos közfelfogás áldozataként - miszerint a festészet egy bohém szakma, abból nem lehet megélni - az én művészeti kiteljesedésemet sem segítette senki, legfőképp szüleim nem, akik tisztességes szakmát szerettek volna kezembe adni. Így aztán két tűz között vetett a sors, vagy inkább magam útkeresése ide-oda: jártam elektronikai szakmunkásképzőbe, olajipari szakközépbe, míg végül a siófoki Perczel Mór gimiben szereztem érettségit. A rajzolás mellett a természettudományok érdekeltek, valamint a földrajz. A gimnázium elvégzése után kezdődött ám csak igaziból a kálvária. Munkahelyek hada, hol 2 hétig, hol 1-2 hónapig tudtam csak megmaradni. Sehol sem találtam helyem. A háttérből nagyapám - aki világéletében hivatalnok volt - figyelte sorsomat, és próbált segíteni, különféle irodákba protezsált be, merthogy Siófok és a környéke összes hivatalának főnökével jóban volt. De sajnos a papával is szégyent vallottam, mindenhonnan sorra leléptem. Végül 1977. január elsején protekciósi közreműködése folytán a siófoki OTP fiókban kezdtem az évet, de ez is mindössze egyetlen hónapig tartott.

Építésügyi előadónak kellett volna kiképeződnöm, de a tananyag helyett talán épp Rembrandt életét olvastam. Piszkosul unalmas volt nekem a számok és paragrafusok birodalma. Közvetlen kollégám-főnököm egy karakteres, izgő-mozgó ember volt, bírtuk egymást, s ő meg is értett engem. Valami januári influenza döntötte le, s így pár napra betegszabadságra került. Unalmamban emlékezetből lerajzoltam orcáját, majd a fiókjába dugtam. Pár nap múlva jött dolgozni, s megtalálta a rajzot. Revelációként hatott rá, és azonnal nekem szegezte a kérdést: „Miért nem mész el festőnek?"

Másnap kikértem a munkakönyvem, és elmentem festőnek.

A történet persze nem ilyen rövid és egyszerű, de a lényeg az OTP-nél meghozott masszív döntésemben rejlett.

Az OTP azonban nem csak ezt adta, hanem a befektetés különös vetületét: ami saját, meglévő alkotásaimba történő befektetést jelentette a mai időkre. Saját műtermem és galériám csupán a védőburok, mely ezt a hatalmas anyagot rejti.

A Magyar Értékek ábrázolása sorozatokban: Magyar Táj, Magyar Vár, Magyar Borvidékek teljességre törekvő kollekciói. Pusztulófélben lévő archaikus, rusztikus népi, ill. romokban fellelhető szakrális építészetünk bemutatása 18. sz-i tetőcserepeken, valamint saját egyedi retroavantgard, analizáló-szintetizáló-asszociatív alkotásaim, melyeket csak rám jellemző egyediségük miatt levyntgard-nak nevezek, dr. Szilárdfy Zoltán művészettörténész az ezredforduló hiteles szövettani lenyomatát fedezte fel benne. Ezek jelentik művészetem 3 fő vonalát, de portrék, csendéletek, és a kortárs-nonfiguratív kifejezésmódok számtalan alkotáson. Ezen kívül szürrealista kompozíciók, szobrok, kisplasztikák, installációk, művészi ajándéktárgyak, vadász- és horgász-témák. Mindezek különféle, egyedi anyagokon (fa, bőr, fém, kő, porcelán, vászon, stb.) a fotórealista festésmodortól az applikációig, minden megtalálható munkásságomban és műtermemben.

Vasvári Zoltán művelődéstörténész 2011-ben kezdett foglalkozni művészetemmel, és az elmúlt években három kötetben is kiadásra került mindez, életrajzi bemutatóval, számtalan reprodukcióval.

Prezentálni is igen nehéz feladat lenne ekkora anyagot, így csak pár képpel illusztrálom a lényegesebb témákat, stílusokat.

Magyar Táj sorozatból:

TÉLI HATÁR - Ötvös - (olaj-vászon, 50 x 70 cm)

Magyar Vár sorozatból:

DÖBRÖKÖZ - (olaj-kerámia, 30 x 30 cm)

Magyar Borvidékek sorozatból:

MÓRI EZERJÓ-ASZÚ - (olaj-dolomit, 28 x 40,5 cm)

Archaikus építészetünk 18. sz-i tetőcserepeken, deszkákon:

BARNAGI HÁZAK 2. - (olaj-18. sz-i tetőcserép, 18,4 x 36,2 cm)

FALVAK - Nágocs - (olaj- 18. sz-i deszka, 23 x 70 cm)

Portrék:

ÁGI - (olaj-kerámia, 46 x 46 cm)

Kortárs-nonfiguratív alkotások:

TESCO - (olaj-vászon, 50 x 70 cm)

LOVE BEACH - (olaj-vászon, 40 x 50 cm)

LEVYNTGARD alkotások:

MŰVÉSZETEK VHÖLGYE DEK OLTÁSSAL - (vegyes technika, 143 x 114 cm)

Emberi civilizációnk felemelkedése óta a kultúra az egyedüli, amely évezredeken átívelve öröklődő értéket képvisel. Cseke Zsuzsanna, Németországban élő magyar képzőművész szavaival: „Minden, amit előző civilizációkból ismerünk, a művészeten keresztül tudjuk." Nem véletlen tehát, hogy a műtárgy ma is a legdrágább és legmegbecsültebb értékek között van, ha épp nem a legértékesebb ember alkotta letétemény. Elég, ha a Vatikán, vagy a legnagyobb képtárak, ill. milliárdosok műgyűjteményeire gondolunk. A legdrágább autók közül is csak egyes muzeális példányok közelítenek a műtárgyak értékéhez.

Egy saját, 1600 festményből álló kollekció bizonyosan egyedülállóan hatalmas értéket képvisel.