Fedél nélkül 2. - Tanár úr barátom Szentlőrinc mellől és társai

2021.07.29. - 07:20 | Levy

Fedél nélkül 2. - Tanár úr barátom Szentlőrinc mellől és társai

Tanár uramat 1998 őszén fedeztük fel, amint városunk közepén lévő áruház előtt ült egy kalappal. Sokáig tanakodtunk, hogy megszólítsuk-e, de végül belekezdtünk abba a beszélgetésbe, melyből a folytatás története kikerekedett…

HIRDETÉS

Igen, barátomnak tanári diplomája volt (és van is), meg még más felsőfokú iskolája. Aztán jött a nő, az Asszony, és a diplomás ember megfeküdt. Megfeküdt ő, és még oly a sok társa - mert a női princípium megértése még papoknak sem sikerül...


TANÁRÚR BARÁTOM GYÖNGYFÁRÓL - olaj-vászon, 28 x 21 cm, 2005.

Annak idején, siófoki otthonunkban 1982-től 2018-as elköltözésünkig tán 2 tucat hajléktalan is megfordult, köztük némelyik több hetes-hónapos-éves otthonra is talált hajléktalanhotelünkben, ahol családommal éltem, és műtermem működött. Gyakran éjszakákba merülő beszélgetések tárták föl ezen megfeneklett emberek múltját, s bizony szinte mindegyik esetben kiderült, hogy nem voltak jó katonák. Hiába büszkélkedtek diplomájukkal, magas rangú pozícióikkal, szinte mindenben jártas tudásukkal, a párkapcsolat, a házasság nagy csatájában, mint Sziklaöklű Joe-k 


és  Gedeon bácsik

elbuktak, és segítségükre siető alkohol testvér lett ágyasuk, hol mező füve közé, hol az árok fenekére, hol aluljárók paplanjaira döntve őket. A Női Princípium ismeretének hiánya tette eme erős férfiakat csatavesztetté, bár az ismeret is kevés, ha azt a gyakorlatban nem tudja alkalmazni gazdája. Ezzel a női princípiummal azonban leginkább az a gond, hogy maguk a hölgyek sem ismerik. Ezt fogja igazolni majd az új, felnövekvő generációk sora, mely a feminizmus győzelmeként férfivé vált nőket, nővé vált férfiakat kitermelve létrehozza az új embert, ahol többé már nem lesz szükség ismeretre, mert önmagában hordozza az adott személy mindkét nemet, és ezzel nemet mondhat a házasságra is, hisz idővel még öntermékenyűvé fog válni tán maga az emberiség fele is. Egyelőre azonban itt vagyunk, itt, ebben a mindenben lázadó, született megjelenésében semmit el nem fogadó világunkban, mely valóban megfekteti a hős katonát, ha egykori asszonya letiltja gyermekét tőle. Merthogy mit ér az ajándék, ha az ajándékozó az utálat rákos fészkében ragadt...?


Honnan is tanulná meg bármelyik barátunk, aki fedélnélküli csiráit hordozza magában, hogy milyen a házasság, milyen a gyümölcsöző párkapcsolat, ha szülei sem tudták, vagy nem segítették rá, mert tele voltak a rezsifizetések csekkjeivel, vagy épp a TV és sör álomvilágával? Honnan tudhatták korunk Olvasztó Imréi, akik még saját szüleiket sem ismerték?

Megfeneklett, törött orrú vitézek között időnként fel-felbukkanó huszárkisasszonyok, kipirult arccal, elvékonyodó lábszárakkal húzódnak végig életük lankás vonalán mindaddig, míg el nem jutnak ama csodálatosan varázslatos világba, mely Levy műtermében köszönt rájuk, hogy a művészettörténet panteonjaiban álmodják sorsukat évszázadok kíváncsiskodó szemei elé, hogy arcukról átsugárzó tanítás és jellemrajz töltse be utánuk jövő korok emberismerőit és hazudozóit.

Mert a műterem meleg sarkában elhelyezett királyi trónra, drapériák és illuminált állapotot adó, andalító zene közepette érezhették magukat ezek az Emberek, ezek az önkéntes száműzöttek, miközben még kaja is került asztalunkra, melyet közösen fogyasztottuk velük. Ebben a világban találkozott Ynda-művésznő is az Elesett Emberrel. Azzal az elesett emberrel, aki semmivel sem volt kevesebb, mint el nem bukott társai, csak ez utóbbiak bukása a láthatatlanság önzárkájában honolt. Fedélnélküli bukottjaink őszintesége bizony sok gyóntatófülkét megszégyenített volna. S amíg készültek a portrék, Levy bort vagy épp vodkát, viszkit öntött a zománcozott bádoglavórba, és megmosta lábukat - s óriási nemtetszésük közepette, a lábszagú nedűt az utcára öntötte. Itt, ezen arcképek festése közben a hígító nem csak festőszer formájában segítette a festék és diskurzus oldását. Ezeken az alkalmakon a torkokon nem csúszhatott le szesz, s így az idők rövidek is voltak, ki meddig bírta pia nélkül. Asztalunkra a bor Csopakról, Villányból, Mórról, Tokajból érkezett, amit azonban szűk családi körünkben fogyaszthattunk, hajléktalanjaink ugyanis egy hörpintésre felfalták volna palackkal együtt bármelyiket. Borkultúránkat épp ezért igen gyér sikerrel tudtuk csak prezentálni számukra. A győzelmet azonban az, az információ-hegy jelentette, mely beszédeik által feltárult számunkra, arcuk szemének tiszta tekintete közepette. Nem véletlen volt számomra öröm és felfedezés, amikor 1998-ban meghallottam egy dalt az Omegától:

A véletlen hozta úgy, hogy ráakadtam ott
Elszürkült arcában valami megfogott
Talán a furcsán tiszta szem
Az volt benne idegen

Álltunk a pultnál, mintha száz éve már
Kiürült volna kezében a pálinkás pohár
Lassan hozzám fordult ajkán a kérdés feltolult:
"Micsoda világba küldött minket az Úr?"

Egy tűztestű szárnyas lény a földre költözött
Izzott a lég, ahogy feltűnt a fák között egykor

Néztem az arcot és távoli fénykorát
Hogy mit rejt a vállán ez a szárny-sötét kabát
Magyarázott nekem, nem a terv volt rossz, ó nem
Csak az emberszív lett közben éghetetlen

A tűztestű szárnyas lény küldetéssel jött
Izzott a föld, ahol leszállt a fák között egykor

Állok itt a pultnál, hol annyi fény kihunyt
Valami fölkavart bennem egy réteg hűlt hamut
Mi volt a feladatunk?
Vajon leszáll-e rá tanunk?
Sikerült-e a szíveket meggyújtanunk?

Emberi sorsok Cseppkő utcája, ahol kicsiny cseppkövekként indulnak égig növekedni ismeretlen gyermekek, kiket csalfa égből készítettek és szültek merev sztalaktitok. Ezek a nyílt szemű, esélytelen picinyek isszák a felülről beléjük csöpögő gyűlölettel vegyített hűtlenséget, azt a hűtlenséget, melyet alkotóik egy illuminált mámorban kigyűrtek magukból. Milyen eséllyel indulnak fedélnélkülivé válni?

CSEPPKŐUTCA - olaj-kerámia, 44,3 x 44,3 cm, 2004.

Amíg azonban Levy festette őket, a fedél nem volt más, mint magas ég, és a műtermi szőnyeg közötti, freskókkal telített műtermem mennyezete.


A sok-sok portré közül válogattam a következőket: mint gyermeki őszinteségüket meghazudtoló, ráncoktól barázdált, kérdéshalmokat ömlesztő lélekvetületeket, egy-egy, számukra jellemző, sokatmondó kifejezéssel.

„Ugye nem adsz el anyukám?"


A JÖVŐRE NÉZVE - olaj-fatábla, 40 x 30 cm, 2002. 

„Felháborúltam a kapitalizmuson"


ATEL AIR 1. - olaj-vászon, 70 x 50 cm, 2011.

Nevelőapámmal ástam a gyülekezet bemerítő medencéjét"


MAGYARÁZAT - olaj-farost, 35 x 40,5 cm, 2005.

„Se anyám, se nőm, csak a végzet borkönnyei próbálnak keményíteni"


DOMINIK - olaj-vaslemez, 26 x 34,7 cm, 2005.

„Otthon csak parancs volt, köszönet soha"


JENŐ - olaj-cserép, 30 x 22,5 cm, 2005.

Aszlányi 7 pofonját apám csattantotta Piruló orcácskájára. Az ok: „kizárt dolog, mert nem tudom"


PIROSKA - olaj-vászon, 30 x 24 cm, 2005.

„Bátyám volt a kilakoltatott ember, aki rákos betegen feküdt azokban a hideg, márciusi napokban, bútorai között, rozzant ágyán kint, a forgalmas úttest mellett"


ZUNZY ASSZONY - olaj-vászon, 40 x 30 cm, 2005.

A viharsarki hős, aki Eleken talált pártfogóra Dékány János keresztyén barátom otthonában


CSEREPES ARCOK - AZ ELEKI FÉRFI - olaj-18. sz-i tetőcserép, 24 x 18 cm, 2013.

Mindent átitató cigarettafüsttől áporodott illatozó ruhák közt főtt bableves és pörkölt, anyák dicsősége, kik tudjátok, mi a jó és mi a rossz. Kik megmondjátok a tutit. Csak ti, fránya férfiak, akik mindig a kocsmában ültök, a haverok között költitek el a fizetésetek, csumplis borokban áztatjátok férfiasságotok, ne kerüljetek anyáknak szemei elé. Gyermekeiteknek káromkodás-ömleményeket  hagytok örökül, nézzetek anyátokra, ki kínoknak közepette hozott a világra titeket.

Anyák, anyák, apák helyett is anyák.


ANYA - olaj-vászon, 40 x 30 cm, 2018. - Ynda festménye

Életek és arcképek. Csaták és csataképek. Az elvesztett szüzesség őszinte barázdáival mélyített arcok, kik Levy portréfestészetének legszebb gyümölcsei között foglalnak helyet.

Kapcsolódó írásaink:

Fedél Nélkül - Fénykép 1999. márciusának egyik hideg, szeles napján

2021.07.26. - 00:15 | Levy

Fedél Nélkül - Fénykép 1999. márciusának egyik hideg, szeles napján

„A rókának odúja van, az ég madarának fészke, de az emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét" - olvassuk Jézus szavait az Új szövetségben, Máté evangéliumában.

Új hozzászólás