Várfestészetem egyik fő szegmense - egyfajta magyar értékmentést követve - teljességre törekvő sorozatokban ábrázolni hazánk várait, s talán még Árpádkori, vagy pusztulásra ítélt templomait, keresztény építészetünk archaikus maradványait, művészettörténeti letétemények formájában. Vasvári Zoltán etnográfus, művelődéstörténész több írásában is méltatta ez irányú munkásságomat. Nováki Gyula, ismert régészünk Festői vártúra Magyarországon c. várfestészetemet összefoglaló kötetem ajánlójában is elismerően szólt ez irányú munkásságomról, mely nem csak összes várat bemutató sorozataimról, hanem várakkal kapcsolatos kompozícióimtól egészen a várakat ábrázoló apró művészi ajándéktárgyaimig sorakoztatja fel ezt a témát.

„Levy Vár-témájú képei nemcsak kitűnő képzőművészeti alkotások, de a magyar történelem, művelődés- és építészettörténet dokumentumértékű művei is." (Dr. Nováki Gyula régész)

Gyula bácsit - a földvárak nagy tudorát - egy 18. századi tetőcserépen örökítettem meg, beleapplikálva arcát egy tihanyi földvár sáncába.

EGY FÖLDVÁR TITKA - olaj-18.sz-i tetőcserép, 37 x 18 cm, 2005.

Előzmények

Az egész 1999 márciusának elején kezdődött, amikor festészeti kiállításunkról jöttünk Kisbérről hazafelé, Siófokra néhány festőtársammal. Ráértünk, s utunkat Csesznek felé kanyarítottuk, hogy megnézzük a várat. Napos, de hűvös idő volt, néhol még hófoltok is látszottak. Amint komótosan haladtunk a vár felé vezető kaptatón, egy viharkabátos fickó keveredett elő a domboldalból, 2-3 kecske közül. Megszólítottam, s kiderült, hogy ő a vár kapitánya. Feltűnően kedves és barátkozó emberrel találtuk magunkat szembe, simán beengedett a várba, sőt egy darabig velünk is tartott, miközben jót beszélgettünk. Maga a várkapitány szó is meglepett, mert nálam Dobó Istvánnál beállt ez a tisztség. Nagy Feriről viszont még az év nyarán kiderült, hogy válójában milyen is egy 20. század végi várkapitány, amikor az általa Cseszneki nyárnak nevezett rendezvénysorozat egyik napját végigmulattuk festményárusítás közben - merthogy meghívott egy rögtönzött festménykiállításra. A rá következő években két festménnyel is kifejeztem iránta érzett hálámat, melyet felénk tanúsított igaz barátsága generált bennem, és megköszönve azt az igen fontos ajándékát, hogy első beszélgetésünkkor elindította festészetem egyik jelentős vonulatát, a Vár-festészetet.

CSESZNEK VÁRA - olaj, vegyes - fatábla, 120 x 115 cm, 2000.

AZ ÉN VÁRAM - olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2005. 

Szintén '99-ben kaptam dusnoki festő barátomtól egy 30 x 30 cm-es gránitlapot, hogy fessek rá valamit. Ihletem sem volt, vajon mi kerülhetne erre az izgalmas mintával tarkított kőre, hisz előtte még sohasem festettem vásznon és fatáblán kívül más alapra. Két évig szunnyadt műtermem polcán, míg pakolás közben előkerült egykori tanítványom fotója. Azonnal berobbant a gránitlap, s 2001 májusában már kiállításon függött az első, nem szokványos anyagra készült festményem, melynek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megnyitó alkalmával megvásárolta egy műgyűjtő. Az ecsetet szinte vonzotta magához ez a gránit tábla, és a festék is élvezettel kenődött szét rajta, minden folt és vonal egyből helyére talált.

ELTAKARVA - Vera icon - olaj-gránit, 30,5 x 30,5 cm, 2001.

A cseszneki találkozás és e gránitlap új fejezetet nyitott festészetemben, egyfajta apostoli küldetés kelt életre bennem a Magyar Értékek ábrázolása, kifejezése, bemutatása a festészet értékmentő eszközeivel. A kő természetesen egyből a VÁRAKKAL asszociált, és elhatároztam, hogy komplett sorozaton adom elő Magyarország összes, még meglévő várát, a leglátványosabbaktól a szinte alig láthatókig. Közben a különféle épületkerámia lapokat más kőféleségek is kiegészítették, melyeket alkalmasnak találtam múltunk e nemes emlékeinek ábrázolására: bazalt, dolomit, permi vörös homokkő, különféle kavicsok. 2002-ben jutottam hozzá feleségem jóvoltából egy 18. századi kúria-szerű épülethez, melynek öreg tetőcserepei is kiváló alapanyagot szolgáltattak archaikus építészetünk maradványainak megjelenítésére, így a várak mellett Árpád-kori templomaink, népi építészetünk jellegzetes, pusztuló házai is külön kollekciókban kerültek megfestésre.

A Vár-sorozatok

A Nagy Ferivel történt találkozásom újabb célpontok felkeresésével egészítette ki családi kirándulásainkat, mivel elhatároztam, hogy a megfestendő várakat mind személyesen keresem fel, fotózom, vázlatokat készítek róluk. Mivel  klasszikus alapokon nevelkedett, műtermi festő vagyok, így ezek a dokumentumok elengedhetetlenül fontosak, hogy a várakat hiteles mivoltukban tudjam ábrázolni, abban az állapotukban, amiben jelenleg láthatók. Természetesen itt nem fényképek lemásolására kell gondolni, hanem a várak megjelenítésére a festészet és művészet nyelvén, különösebb absztrakciók nélkül. Mondanom sem kell, hogy gyermekeimnek, de a velünk tartó barátainknak is milyen revelációt jelentett főleg egy elhagyatott, romos vár feltalálása. Ezek az élmények is mind visszatükröződnek az egyes festményeken. Közel sem jutottunk még el az összes hazai várhoz, de már így is több mint 100-ra tehető a megfestett várak mennyisége, amely abból ered, hogy nem egy várat többféle verzióban, anyagra, előadásmódban is megfestettem, sőt kisméretű, művészi ajándéktárgyak sorozatait is elkezdtem festeni, ahol a köveket már különféle faanyagok egészítik ki. A munkába lányom - aki szintén festő - Ynda is betársult.

Az első és második sorozat várait épületkerámia lapokra kezdtem festeni, egyik kollekcióhoz különféle fákból (alma, akác, cseresznye, szilva, dió, stb) készíttettem díszített kereteket. A fa a kőhöz hasonló jelentőséggel bír egy vár történetében, hisz ez is szerves alkotórésze ezeknek az építményeknek. Gyakran erdők vették és veszik körül várainkat.

Két kép az egyedi, fakeretes sorozatból, melyből eddig 12 készült el.

REGÉC KINCSE - olaj-kerámia, 30 x 30 cm, almafa keretben, 2005.

A GYŐZELEM VÁRA - olaj-kerámia, 25 x 25 cm borókafa keretben, 2005.

A második sorozatból - melyben eddig mintegy 50 vár található - hármat mutatok be itt.    

DÖBRÖKÖZ - olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2008.

SIMONTORNYA II. - olaj_kerámia, 42 x 42 cm, 2015.

KISNÁNA - olaj-kerámia, 30 x 30 cm, 2008.

Ezeket a sorozatokat szeretném teljessé tenni az összes magyar várral.

A 18. századi tetőcserepekre a várak mellett inkább régi, elhagyott keresztény szakrális épületeket (templomok, kolostorok, kápolnák, templombejáratok) festek, hisz ezek az archaikus hordozóanyagok szervesen épülnek be a romtemplomok, és egyéb ilyen építmények együttesébe. Ezeket a létesítményeket is személyesen keresem fel, vadászva a legelhagyottabbakat, leglepusztultabbakat, jellemző vagy éppen különleges architektúrákat, motívumokat. A templombejáratok önmagukban is hatásosak ezeken a tetőcserepeken.

RÉGI TEMPLOMOK sorozatból (Hetyei rom Ádándon, Kovácsi rom Tevelen)

RÉGI TEMPLOM ÉS KÁPOLNABEJÁRATOK (Őriszentpéter, Mecseknádasd)

KÁPOLNÁK (Jánosháza, Csopak)

Művészi ajándéktárgyak

Várfestészetem eme része a várak és hasonló épületek iránti kedvcsinálónak, egyfajta népszerűsítőnek indult el, amikor apró kövekre, kavicsokra kezdtem sorozatban, művészi kidolgozottsággal festeni ezeket az építményeket, s ezt a munkát már lányommal közösen végezzük. Vár-rendezvényeken közkedveltek ezek a miniatűr alkotások, gyermekek is hozzájuthatnak, sőt egyéb asszociációkat is indíthatnak, akár reprezentációs célokat szolgálva. Dombóvár, Jánosháza, Simontornya vára már több távoli országba is eljutott ilyen ajándéktárgyakon, önkormányzati közvetítésekkel.

DOMBÓVÁR és JÁNOSHÁZA 18. sz-i tetőcserépdarabokon, riolittufán, bazalton

ESZTERGOM és KÜLÖNFÉLE VÁRAK épületkerámián, kavicson, lapos köveken

KÜLÖNFÉLE MAGYAR VÁRAK és SIMONTORNYAI VÁR épületkerámián, kavicson, 18. sz-i tetőcserépdarabokon

MAGYAR VÁRAK különféle talpas falapokon
(juhar, szil, kőris, bükk, koronaakác, szelídgesztenye, stb.)

Kiállítások, bemutatók

Váras kompozícióimból több alkalommal is mutattam be részleteket egyebek között Cseszneken, Simontornyán, Visegrádon, templomaim pedig az Ars Sacra rendezvénysorozatok egyik érdekessége. Korhű ruhákba öltözött előadók, zenészek, táncosok szívesen szerepelnek ilyen környezetben középkori, reneszánsz dalokkal, műsorokkal. Papp János színművész is örömmel vitte otthonába a művet, melyen arca a visegrádi Fellegvár téglái közé diffundált.

Csesznek 2007.                                                                         Simontornya 2015.

FELLEGVÁRY GYŐZŐ - olaj-kerámia, 33 x 33 cm, bálványfa keretben, 2007.

A jövő

Sokszor gondolkoztam, hogy milyen jól mutatnának Vár-sorozataim, kompozícióim, egy olyan építményben, mely korában, hangulatában, stílusában szervesen kapcsolódik ehhez a témához, s ebben az épületben lehetne berendezni enteriőröket ezekből a festményekből. A Vas-megyei Jánosházán sikerült hozzájutnom a már említett 18. sz-i, kúria-szerű lakóházhoz, több gazdasági épületrésszel együtt, mely már első látásra is szinte hívogatóan hatott egy ilyen, állandó kiállítás megvalósítására. A ház tetőcserepei szolgáltatják jelenleg is a rusztikus alapanyagot e történelmi festészetemhez.

RÉGI HÁZAK - Jánosháza - olaj-18.sz-i tetőcserép, 18 x 38,6 cm, 2008.

Mindezen kívül szívesen bocsátom rendelkezésre váraknak, kastélyoknak, templomoknak, plébániáknak váras és templomos alkotásimat, sorozataimat kiállításokra, hosszabb távú bemutatókra, művészi igényű díszítésre egyaránt.

"Levy műveit melegen ajánlom az építész, műemlékvédelmi, néprajzos szakemberek figyelmébe és a nagyközönségnek, az értékes kortárs képzőművészet barátainak és gyűjtőinek egyaránt" (Vasvári Zoltán művelődéstörténész)

Zoltán előző sorait olvasva arra gondoltam, mi lenne, ha egy-egy igényesebb vár, kastély, magyar értékeket bemutató, nemzeti kultúránknak jelentőséget tulajdonító létesítmény, személy, szervezet megvásárolná vagy megrendelné valamelyik teljes kollekciót? Vagy netán egy külföldön élő, igényes hazánk fia/lánya ráizgulna ezekre a sorozataimra, és magának szépen, óvatosan megkaparintaná...?