Az egész történet kamaszkorom küszöbén kezdődött. Lehettem talán 12 éves, amikor kezembe került egy régi-régi csillagászati írás, melyet apám kötött könyvvé a 60-as éve végén. Egy orosz csillagász író munkája volt, s olyan dolgokat tárt fel már az elején, hogy nem bírtam letenni, s még iskolai órákon is ezt a könyvet bújtam. Óriási hatást gyakorolt rám, mellyel szépen lerombolta a templomi hittanórákon belénk sulykolt teremtéselméletet, és még sok mesét a világmindenségről. Persze azóta már bőségesen megfér egymásban a bibliai teremtésmítosz és a modern asztrofizika, és talán még nagyobb élmény számomra ez az egyesülés, amint, és ahogy a Teremtőben létezünk, mozgunk és vagyunk. 

Michelle Thaller

El is határoztam mindössze hatodikos koromban, hogy csillagász leszek, s eme elhatározásom mellet ki is tartottam még akkor is, amikor gimis koromban már szembesültem azzal, hogy matematikai és fizikai felkészültségem, tudásom bőségesen csillagászati mérce alatt található. A csillagászat alappillére pedig ez a két tudomány: a matek és a fizika. Ezek nekem abban az időben túlságosan száraz tantárgyaknak bizonyultak, talán azért is, mert nem tudtam megízlelni a csodát, amit ezek a tudományok rejtenek, holott apám a matematika kiváló szakértője volt, matematikusnak, középiskolai matematika tanárnak készült. Döngölte is a fejemet, hogyan lehetek olyan sötét a matekhoz - holott, ha annak idején valaki bevezet e tantárgyak nagyszerű és érdekes rejtelmeibe, időt, türelmet nem sajnálva rám, biztosan másképp alakul ifjúkori elhatározásom. De, hát nem így történt. Gimnazista éveim alatt Bartha Oszi matekóráin is csak sunnyogtam a hátsó padban, s alig vártam, hogy a repülős Papp tanár úr - aki a földrajzot okította számunkra -  lépjen be tantermünkbe, mivel ő értékelte valójában csillagászati álmodozásaimat, aminek következtében kinevezett az akkor alakuló csillagász szakkörünk vezetőjének. Bartha Pál tanár úr azért csendesen figyelt rám, és egyik alkalommal rám bízott egy előadást, amit addigi csillagászati ismereteim összefoglalásáról tartottam osztályunknak. Ezzel a képekkel illusztrált írásommal tiszteletemet és köszönetemet szeretném kifejezni iránta, és természetesen az azóta már elhunyt Papp tanár úr iránt is.

BARTANGENS OSZINUSZ - Köszönettel emlékezve                      PAPP LÁSZLÓ ARCKÉPE
vegyes technika, 36 x 25 cm, 2011.                                           olaj-vászon, 30 x 22 cm, 2015.

Azokban az időkben valóban mélyen beleástam magam a csillagászatba - persze ez a mélység csak a csillagászat felszínén való turkálódást jelentette - s amiből csak lehetséges volt, távcsöveket építettem. Ezekkel a masináimmal -  melyek nem sokkal voltak különbek Galilei műszerinél - és néhány, a témához tartozó gondolatommal több alakalommal is látható voltam az akkori, csillagászati folyóirat, a Föld és Ég oldalain. Első észlelőállásom 2 szintes, siófoki házunk padlásán volt, ahol a tetőt kibontva dugtam távolbalátómat az ég felé. Különféle PVC- és kályhacsövekből készült teleszkópjaimmal, és tetőkifúrásommal kissé népszerűvé váltam szűkebb pátriámban. Tagja lettem a Csillagászat Baráti Körének, melyet csillagász-mesterem, Kulin György professzor indított útjára. Kedves barátságba kerültünk egymással, ővele, ezzel a szerető szívű, jóságos csillagász-atyával. 2010 után két festményen is megemlékeztem róla.

GYURKA BÁCSI - Kulin György arcképe                                        A TÁVCSŐ VILÁGA
olaj-vászon, 30 x 24 cm, 2015.                                                 olaj-fatábla, 60 x 40 cm, 2015-17.

A csillagászat mezsgyéjén fészkelődve nyugtáznom kellett, hogy valami más irányba kell vetnem jövőm horizontjának keresését, és így a csillagászatot szépen asztalfiókomba dugtam, amit azonban sehogy sem tudtam becsukni, annyira kipúposodott belőle minden, amit belé helyeztem.

Kicsiny gyermekkorom kedves világa, a rajzolás és festés nyomult, készült felszínre törni, s első olajfestményeim is a csillagászat területének fantáziaképei voltak, annál is inkább, mivel abban az időben kezdtem felfedezni a rockzenét, annak is mélyebb tartalmú, elvontabb, progresszívebb vonalát. Csillagászati fantáziáimat így élesztette - nem csak - a Uriah Heep, Return to fantasy zenei anyaga, ami percek alatt a mély ég elvont világába juttatott.

KEN HENSLEY - olaj-fatábla, 40 x 30 cm, 2006.

FANTASZTIKUS TÁJ - olaj-farost, 47 x 70 cm, 1981.

Közben nyomult a Pink Floyd is bőségesen, majd az Omega, a Kraftwerk, jóval később pedig Mike Oldfield. Így festészeti témáimat nem csak az éjszakai ég látványai, hanem ezekhez társuló zenék is inspirálták. 

Én, mint csillagásznak induló szöcskegyerek, szép lassan rájöttem, hogy festésznek kell lennem, amely sokkal változatosabb teret ad csillagászati élményeim kifejezéséhez. A tudomány megmaradt, amit aztán egyre intenzívebben egészített ki a transzcendens világ, ahogy egyik a másikat magába foglalva, vagy éppen felhasználva, megismerve hozta létre bennem a MINDENSÉG szintézisét. Itt már nincs különbség misztika, tudomány, kutatás, relativitáselmélet, kvantummechanika, fekete lyuk, sötét anyag, ősrobbanás, vagy kezdetben termeté..., idegszövetek és a Mindenség galaxis-halmazai, emberarcunk és Jézus arca, az univerzum téridő hálója és a levyntgard pókhálója között. Itt csak egyetlen Mindenség van, mely millió a milliomodikon részecskére bomlik, és festményekké szublimálódva próbál kifejeződni és üzenni.

Ilyenkor érzem azt a szomorúságot, hogy mi lenne, ha az Ember megtelepedne pl. a Marson. Oda is magával vinné infantilis dolgait: irigységet, hatalomvágyat, versengést és társait...?

Egyetemes csendéletem - melyet 1999-ben készítettem - a világmindenség barátságos és szeretetteljes teremtésének gyümölcsérlelő fázisait próbálja elénk tárni, földünkön termett kvantumfizikai gyümölcsökkel-zöldségekkel, amint a Jó Gazda egészségünkre üríti borrá vált vérének poharát.

Festészetem csillagközi utazásában láthatóan ott mozog földi világunk, az ebben rejlő - nem csak - omegás erotika is.

CSILLAGOK ÚTJÁN - olaj-vászon, 58 x 75 cm, 2017.

Az égen rés nyílt, s meghallottam a Mindenség hangját, amely számomra azt énekelte, hogy az Univerzum szimptómája nem a halál, hanem a Szeretet.

RÉS AZ ÉGEN - Égi vándor - olaj-fatábla, 81,7 x 58 cm, 2017.

Szép lassan betöltötte univerzumomat a művészetek másik ága, a zene, s így egyre gyarapodó kedvenceim egészen más világokról meséltek, zengtek nekem, mint amilyen célból, tartalommal azokat komponálták. A Black Sabbath-tal együtt sok más együttes is a csillagok közé, egy teljesebb, élménygazdagabb miliőbe vitt, mint ami LSD-től hallucinált világunkban bugyorog az aluljárók szürke porában. Sokszor az orgona és elektromos gitár valahol fönt, a 3. égben, üstökösök, bolygók és csillagok között szólaltatta meg szimfóniáit...

COMETENMELODIE - olaj, vászon, 50 x 70 cm, 2017.

...és Oldfielddel együtt hallottam amint Bill Anders, az Apollo-8 űrhajósa olvassa fel a Biblia kezdő sorait, miközben a Hold körül kering 1968 karácsonyán 2 űrhajóstársával együtt.

Néhány sci-fisztikus illúzió közbeiktatásával érünk el lassan ahhoz a műhöz, melyben legmélyebben sikerült eddigi festészetem során kifejeznem a csillagászattal, és ez által a Mindenséggel kapcsolatos gondolataimat, felfedezéseimet, megállapításaimat, amint a Háttérsugárzást adó Teremtő arc előtti aszteroidáról víz érkezik a Földre.

UFÓK - olaj-farost, 18 x 24 cm, 1990.

HOLD-TENGER - olaj-fatábla, 50 x 70 cm, 1991.

Előbb azonban Gáborral, a misztikus és transzcendens asztrológussal hosszasan kell beszélgetnem, hogy profetisztikus álmáról elmesélje, miként került a Vega igézetébe, melynek fénye az alagút végének hívását jelentette számára. Hosszas, estékbe nyúló beszélgetésekben, vagy éppen térképészeti barangolásaink közben nyílt ki előttem az a világ, amely az Ember univerzumát, lelkének-szellemének csata-tér-idő élményeit vetíti elénk, beleavatva ezek titkaiba. Ebben a harcban Arjuna szemlélőjeként vágyódik el az álmaiban megjelent, és szívében, tudatalattijában hívogató, fénnyel és békével teli létbe.

A VEGA IGÉZETÉBEN - olaj-kerámia, 32,6 x 32,6 cm, 2002.

------------------------  

HÁTTRÉSUGÁRZÁS 

Az első alkotást még lányom születése idején, a 80-as évek közepén festettem. Egy kisebb kép volt, ahol éjszakai tengerpart csillagos egén tűnik fel Jézus, mint teremtő arca, és az apa kislányának mutatja a jelenést. Ez volt a Háttérsugárzás-téma előzménye. Majd egy évtized múltán került ismét elő a téma, de itt már konkrétabban vázoltam fel a mondanivaló lényegét. Ezt a művemet a készítés évében egy angol gyűjtő meg is vásárolta egy budapesti kiállításon.

HÁTTÉRSUGÁRZÁS I.  - olaj-farost, 70 x 50 cm, 1992.

Egy év elteltével teljesedett ki a kompozíció végleges megfogalmazása, melyen Jézust sikerült úgy ábrázolnom, ahogy leginkább megfelelt a tartalmi összefüggéseknek: mint Világot teremtő Igét, ahogy az Ős bumm háttérsugárzásaként az egész univerzumot átjárja az Ő békés arca, s ez árad mindenfelől, mint teremtő sugárzás.

Víz az űrből

A Biblia azt mondja: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige istennél volt, Ő volt kezdetben Istennél.

Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett." (János evangéliumának kezdő sorai)

Egy aszteroidát helyeztem el rajta egy gyermekkel, akivel az élet születését fejezem ki.

Erről a meteorról folyik a Földre az éltető víz.

Mindössze 3 éve tudok arról, hogy a tudomány egyik feltevése szerint a földre meteoritok hozták a vizet a világűr távoli múltjából és területeiről.

HÁTTÉRSUGÁRZÁS II. - olaj-fatábla, 100 x 70 cm, 1993.

Később, talán 2 évtized múlva foglalkoztatott festészetem profetisztikus aspektusa, amikor több alkotásom jövőbe látó tartalmára rávilágítottak. Mondanom sem kell, ez is óriási revelációval hatott rám. Eddigi munkásságom során több tucat ilyen művet regisztráltam, melyek közül a Háttérsugárzás az egyik legjelentősebb.

Magáról a Mikrohullámú Kozmikus Háttérsugárzásról olvassuk el, mint mond Michio Kaku, Amerikában élő, japán származású fizikus:

"Amikor a Mikrohullámú Kozmikus Háttérsugárzás képe először megjelent, a sajtó Isten arcának nevezte.  A tényeknél maradva, ez nem Isten arca. Valójában egy újszülött képe, a csecsemő Világegyetemről készült felvétel"  - Dr. Mitchio Kaku fizikus

Mi látszik a festményen? Isten arca, vagy a Gyermek, a Csecsemő: Jézus, mint Isten Fia, vagy Isten gyermeke? Lehet párhuzamokat keresni és találni.

A dolog azért különös, mert Mitchio eme mondatát 2016. szeptember 5-én hallottam először - 23 évvel a festmény elkészülte után.

Egy számítógépes grafikai esettel egészíteném még ki a gondolatmenetet

2011 táján galaxisok képeit töltöttem le internetről, és photoshoppal próbáltam festészeti témáimhoz átalakítani, színezni. Az egyik galaxist, amely pont felülnézetből volt ábrázolva, negatívban jelenítettem meg, s ekkor történt a felfedezésem, amit úgy jelentettem ki, hogy a galaxisok közepében fekete lyuk van. (Mint örvények, olyanok ezeken a negatív képeken a galaxisok, melyekben a középpont felé örvénylik minden, akár a víz a kádban, amikor kihúzzuk a dugót.)

És ma - 2016. október 17-én - látom, ill. hallom egy filmben, mely Stewen Hawking Mindenségelméletéről szól, hogy a tudósok már tisztában vannak azzal, hogy minden galaxis magjában fekete lyuk van:

Az 1970-óta eltelt, mintegy 50 év csillagászati metamorfózisa lett a festészetembe szublimált Világegyetem, melynek gyökereit, fejlődését apámnak, nagyapámnak, egykori matematika és földrajz tanáraimnak, valamint Gyurka bácsinak köszönhetem - és természetesen anyámnak, aki benne volt mindenben.

A Háttérsugárzás ma is ugyanolyan revelációs élménnyel hat rám, és mozgat ma is, s talán előrevetíti egy további festészeti kiteljesedés lehetőségét.

Jövőt ábrázoló alkotásaimból készült válogatással pedig egy későbbi alkalommal jelentkezem.