Detroit az amerikai városok tündöklésének, majd megdöbbentő bukásának mintapéldája. A város a 19. század második felétől nőtt ki "amerikai módra": a húszas években már milliós nagyváros volt, gépgyáraiban és az autógyárakban százezrek dolgoztak a futószalag mellett, és további százezrek az ez kiszolgáló ágazatokban.

A Brush-park, a város elegáns lakónegyede 1881-ben és 2013-ban. Képek forrása

A városban a munkásnegyedek mellett fényűző villanegyedek, majd art deco stílusú felhőkarcolók, színházak, mozik épültek. A csúcspont a második világháború idején volt, ekkor itt volt - Roosevelt elnök szavaival - a "demokrácia arzenálja", a várost lakói "motown"-nak, vagyis "motor town"-nak becézték. A virágkornak két okból lett vége: egyrészt az autógyártás részben áthelyeződött, részben automatizálttá vált, majd a japán és európai konkurencia meggyengítette az amerikai autóipart, másrészt éppen a gépjárműközlekedés elterjedésével megindult a városból való kiköltözés az egyre rosszabb hírű belső területekről. Ennek az is oka, hogy az Egyesült Államokban jóval nagyobb a mobilitás, mint Európában. Ha valakinek megszűnik a munkahelye, egyszerűen átköltözik egy másik városba, illetve államba. Ma Detroit a "romlás virágát" keresők szomorú zarándokhelye, egyfajta Pripjaty atomkatasztrófa nélkül.

A központi pályaudvar elhagyott csarnoka. Kép forrása

Hasonló folyamatok számos amerikai nagyvárosban véghez mentek: Pittsburgh, az egykor jórészt magyarok lakta Cleveland, Baltimore és még egy sor város ürült ki jelentős részben, mégis Detroit zuhant a "legmagasabbról a legmélyebbre" a lakosságszámot és az elhagyott épületek számát is tekintve. Komplett lakónegyedek, templomok, iskolák, kórházak, mozik, színházak sora áll üresen, sokszor a berendezéssel együtt. Illetve helyesebb lenne használni az "egykor ott álltak" kifejezést, hiszen a fosztogatások és a tűzveszély miatt az üres épületeket tervszerűen is lebontják, ami új városépítészeti fogalmat szült: ez az "urban prairie", vagyis a "városi préri".

A város egyik sűrűn beépült lakónegyede 1940-ben és 2010-ben. Képek forrása

A városépítészet történetének talán legelhibázottabb koncepciója a "városi autópályák" létrehozása volt, ami főleg az amerikai városokat tette teljesen tönkre. Lakónegyedeket lebontva vezették végig ezeket a gyorsforgalmi utakat a belvárosok és a városkörnyék között, hozzájárulva az óriási, több tíz kilométerre szétterülő kertvárosok létrejöttéhez, és a várostervezési szlengben "fánk városoknak" ("donut city") nevezett jelenség létrejöttéhez. A fánk város egy olyan település, aminek szélei körben erősek, fejlettek és jómódúak, míg a belső rész üres és gyenge, legfeljebb egy kis lekvár vagy töltelék rakható bele.

Detroit látképe a városi autópálya kiépülése előtt és után. Kép forrása

A lebontott épületek helye folyamatosan beerdősül, sőt, a növényzet az üres házakat is benövi az évek során, így pár évtized alatt olyan lesz a tájkép, mint a város alapítása előtti időkben.

Detroiti utcakép változása kilenc év alatt. Kép forrása

Az elhagyott Packard-autógyár. Kép forrása

A város kálváriáját talán legjobban az egykor megélhetést és büszkeséget adó ipari épületek állapota szemlélteti: ahol egykor autók, és háborús időben harckocsik ezrei gördültek le a futószalagról, most csupán elhagyott, üres épületvázak sorakoznak kilométeres hosszúságban.

Az elhagyott Adams-színház. Kép forrása

A családi házas és ipari negyedek mellett a belvárosban is megdöbbentő a kiüresedés: színházak, mozik, tánctermek tucatjai állnak bezárva napról napra rosszabb állapotban. Sokszor, még a székek, a díszletek is a helyükön vannak.

Elhagyott templom. Kép forrása

A hívek szinte menekülésszerű elköltözése számos templomot is ürességre kárhoztatott. Ez származástól és felekezettől függetlenül történt: kiürült és már lebontásra is került zsinagóga, unitárius, német protestáns, fekete metodista templom is. A magyar katolikus Szent-Kereszt-templom még tartja magát, sőt az utóbbi években még fel is újították.

A Cadillac-hotel 2001-ben illetve 2014-ben. Kép forrása

A hanyatlás hosszú évei után a város mintha bizonyos életjeleket mutatna: különösen a 2010-es évektől, a gazdasági fejlődéssel összefüggésben jónéhány belvárosi szálloda, és lakóház újult meg, sokszor szinte az utolsó pillanatokban. A kérdés csak az, hogy mikor érik el ezek a beruházások a kritikus tömeget, hiszen egy-egy felújított épületet még üres telkek és elhagyatott épületek "tengere" vesz körül. Mindeközben, nem meglepő módon a megmaradt város lakossága az  ország egyik legrosszabb kereseti, szociális és egészségügyi statisztikáival rendelkezik, a város önkormányzata legutóbb 2013-ban került állami irányítás alá fizetésképtelenség miatt. A népesség a most közzétett 2020-as népszámlálási adatok szerint az utóbbi tíz évben további tíz százalékkal csökkent, 713 ezerről 639 ezer főre. A következő években kiderül, hogy ez volt-e a mélypont, vagy a város továbbhalad-e az erdővé való visszaalakulás útján.