A Légy halála - Üzenet
2021.09.29. - 07:30 | Levy
Azon a bizonyos nyári napon, 1992-ben épp ebédhez ültünk családommal, s belekezdtünk volna kanalazni szánkba a még forró levest, 3 légy szállt a konyhába, és eszeveszett, ide-oda cikázó röpködést hajtottak végre asztalunk, majd ételünk fölött.
Hiába csapkolódtunk, és a „sicc" sem használt, nem volt hát mit tennem, előkaptam a közelben lévő chemotox-sprét, s lenyomtam őket. Egyik az asztalon, a másik 2 pedig levesünkben végezte be életét. A kaját természetesen kidobtuk, újat mertünk, a legyeket pedig 3 gombostűvel egy táblára szúrtam. Fel sem merült bennem, hogy a majdani levyntgard művészeti stílusom alapjait raktam le ezzel a tettemmel, és pár hét múlva el is készült egy korai darab ebből, az új kifejezésmódból.
Jézust a zűrzavar úgy szegezte keresztre, mint ez a gombostű a képen látható legyet. A LÉGY HALÁLA - Üzenet - olaj, vegyes technika, 40 x 50 cm, 1992.
A levyntgard egy analizáló-szintetizáló-asszociatív-retroavantgard alkotási módszer, mely totálisan kiábrázolja korunk katyvaszos világát, amelyben - ha elég hatásos iskolákkal és médiaháttérrel rendelkezik egy bizonyos szaki - totálisan borult, esős időben azt mondják, hogy kék az ég, és süt a nap, szárazság van, mi elhisszük neki. A kvantummechanika és relativitás világában valóban annyi igazság van, ahány ember él a földön, és az az igazság győz, amelyiket meggyőzőbb háttérrel adagolják.
Így, a 90-es évek elején még csak csíráiban mutatkozó katyvaszvilágunk délutánján a legyeket tartó táblán változások álltak be: középen kiszakadt, rácsöppent néhány műgyanta-folyadék, és az egyik légy búra alá került, mint Hófehérke, aki várta a csókot hintő herceg érkezését. Ez a herceg meg is érkezett egy esztergomi muzeológus személyében, s amikor meglátta a művemet, giccsnek nevezte, mivelhogy realista és bizarr elemeket tartalmazott. Pár mondattal később pedig kijelentette, hogy korunk művészetének jelen korunkat kell kiábrázolni. Hát ez meg is történt, mivel a kompozícióra még egy keresztre feszített Jézus-kép is rákerült, hirdetve azt, hogy az Egyetemes Igazságnak mégiscsak léteznie kell, különben óriási hülyeség iskolába járni.
Igen, a kortünet. Szilárdfy Zoltán művészettörténész az ezredforduló hiteles szövettani lenyomatának nevezte a levyntgardot.
Levyntgard festészetem eme 1992-es, első megnyilvánulása óta még váratott magára, hisz el kellett jutnom arra az egzisztenciális anyagi szintre, hogy családomat el tudjam tartani, és biciklivel meg tudjuk közelíteni Tisza Virágot, Töreki mesélőjét, valamint legyen végre időm új festészeti stílusommal foglalkozni. Persze '92-től még 15 évig kellett nyomnom a megélhetési festészet taposómalmát, de végül is minden összejött.
Tekeregtek, kanyarodtak az idők, lassan fölvázolva az új ember, az új massza kidomborodását, hogy tengerként áradva és zúgva bólogasson korunkra megérett világtrendik tribünjei, szószékei előtt, hogy az orweli jóslat megvalósulhasson, és hatalmas MIXERE zavartalanul végezhesse munkáját...
...és a Fény, ami felé embertömegek hömpölyögnek, az alagút végén derüljön ki, hogy hamis volt. Persze, ekkor már mindenkinek mindegy.
Új horizontot rajzol az Ember magának. A tegnapot felejteni kell. Csak a bálvány meg ne haljon. Jézus pedig műgyantaragasztójában továbbra is lapulva maradjon a leszegezett légy mellett.
HORIZONT - olaj-fatábla, 60 x 82,5 cm, 2017.
ÜRES TEMPLOM - olaj-vászon, 50 x 70 cm, 2018.
Így, közben érkezünk Mesélőnkhöz, mert kíváncsiak voltunk, az a Cinege, aki Mátyás királlyal találkozott a Nagy Fenyőnél, miket mond az új feltámadásról, melyben senki nem nyer új életet, csupán régi énje csiszolódik diktátorok harangjaihoz.
VÖRÖS NYAKKENDŐ - olaj-farost, 70 x 50 cm, 2015.
SIKOLY - olaj-farost, 40 x 30 cm, 2017.
„Szaladnak, mint a mérgezett egér, valódi cél és ok nélkül, tele felgyülemlett problémával, amivel nincs kihez forduljanak. Nincs, sajnos nincs egy házastárs, mert a napi robot után már nincs erő, idő, türelem meghallgatni a másikat, s a másiknak sem ránk figyelni. Napi problémák nyomakodnak előtérbe, leginkább anyagiak, mert azt hisszük, ezek az igazi problémák, és leggyakrabban veszekedés lesz: vagy hangos, tányértörős, vagy hidegen sziszegős, hogy a gyerek, a gyerekek meg ne hallják. A közös ágy, s a közelségben feléledő kémia, és tétova emlékek a másikról, akit talán szerettünk valaha, létrehoz valamiféle szexuális aktust. Az ágy kibékít - mondják. S néha valóban, ilyenkor, mikor testünk kielégült-fáradtan elcsitul, s elringatnak a kéj csituló hullámai, talán-talán van is lehetőségünk, hogy igazi társakként együtt gondolkodjunk, megbeszéljünk gondokat. S a gondok, lám, nem is olyan nagy gondok már... Békés álmot hoz az éjszaka ilyenkor. Bizony, szürkék a hétköznapjaink, elfelejtjük kiszínezni. Nincs rá idő. Valaki elhitette velünk, hogy nincs rá idő.
TORONYHÁZ - olaj-fatábla, 68,5 x 48 cm, 2016.
Mert gürcölni, mert hajtani kell minden áron, legyen minél több pénz, mert csak akkor vagy valaki, ha pénzed van, akkor ismernek el a rokonaid, a körülötted élő emberek. Nehéz kiszállni ebből a helyzetből, főként azért, mert ma valóban nagy a szegénység az országban.
EGY ÁTLAGOS KUBISTA KUBIKOS NAPOZNI VISZI GYERMEKÉT PELENKASZÁRADÁS KÖZBEN - olaj-farost, 40 x 50 cm, 2005.
És már ételre, vízre sincs rávaló. Lehet persze okolni a mindenkori gazdasági és politikai helyzetet, és ezt meg is tesszük, jó hangosan. Vagy éppen belekeseredetten csak sóhajtva legyintünk. Igen, a hatalom valóban sokat segíthet, vagy ronthat a dolgokon. De ma már csak és kizárólag a hatalmon levőktől várunk el mindent. Lehet azonban bármennyire is segítőkész a hatalom - ha az, egyáltalán - akkor sem tud nélkülem, nélkülünk megoldani mindent. Ki emlékszik már a nem is oly régen még köztünk élt cserdi polgármesterre? Aki nem a cigánypolitikától várta a megoldást. Az embereknél kezdte, egyesével. Egy-egy ember valóban, mit sem tehet az egész országért. Zömmel arra hivatkozik mindenki, hogy dolgozik, vagy éppen dolgozott, amikor volt hol, és tisztesen fizette az adót, biztosítási- és nyugdíjjárulékot. Igen, ebben igazuk van, ezzel a pénzzel kellett volna az ország javára tenni dolgokat. De ez a cserdi fiatalember megmutatta, hogy igenis van még potenciál a népben, csak figyelni kell az emberekre, és, ha nem is azonnal, de létrejöhetnek csodák. Ma, amikor a polgármesterek maguk is a politika színterén kell, hogy játsszanak, nem nagyon képesek erre. Pedig nem csak a cigányság tudna összefogni. Nem csak Cserdiben voltak parlagon a földek... Ma, szégyenszemre a falvakban nem folyik szinte semmilyen termelés, még saját célra sem, nincs otthon tojás, még a csokor petrezselyemzöldet is a szupermarketben veszik. S közben a földet a gaz veri fel, esetleg szépen befüvesítik, és nyírják a pázsitot, büszkén, milyen szép is a tercia. Igaz, bár füvet, azt még nem legel az ember, nem tudja az emésztőrendszerünk feldolgozni. De ha tudná is, és a fű élelmiszer volna, akkor azt is a tescóban vennénk.
TESCO - olaj-vászon, 50 x 70 cm, 2018.
Szomorú, hogy itt tartunk, és van némi üldözési mániám, hogy talán ez volt a cél. Buta, kiszolgáltatott embertömeg, aki gürcöl éjt nappallá téve, hogy a keservesen megszerzett, adókkal csökkentett pénzét elvigye a multik oltárára. És erre az oltárra kerül a család is, mert a családot is gyakran csak anyagi érdekek tartják össze, eltűnik az igaz, egymásra figyelő szeretet. Igen, az asszonyok spórolnak, mert nincs más hitük, nincs másban bizalmuk, csak abban, hogy majd a spórolt pénzből később, rossz idők esetén, vagy öregségükre megélnek, vagy már nem is tudják, miért. A jelenben minden fórum a félelmet, a rettegést sulykolja belénk, félünk, rettegünk a jelenben, és féljük, rettegjük a jövőt. Elcsúszott valahol a határ. Mert természetesen az ésszel élő ember előrelát, nem szórja botorul a szélbe a vagyonát. De tudni kell, hogy a vagyon nagy része nem pénz csupán. Hanem emberi érzések, kapcsolatok, család, barátok. És a pénz valójában arra is való, hogy ezeket a kapcsolatokat jól megéljük. Mérlegelni kellene, hogy adott esetben mi a fontosabb, a pénz, vagy valami más. Sajnos egyre inkább a pénz válik fontosabbá. Ez persze nem a pénz hibája. Jó dolog volt, mikor annak idején feltalálták, nem kellett bonyolult árucserékkel foglalkozni. A baj az emberek fejében van, hogy hagyták, hogy a pénzt egyes kapzsi csoportok a legfontosabbá tegyék. Ez nagyon jól sikerült nekik. Talán meséltem már róla, egyszer láttam egy filmet Merlinről, Arthur király nagy mágusáról, és hogy hogyan győzte le végül Mab királynét, a gonoszt. Nem, nem varázslattal, nem is vezette harcba ellene a népet. Egyszerűen hátat fordított neki minden ember, és elfelejtették. És innentől kezdve nem volt hatalma az embereken. Ha elfelejtenénk a pénz utáni sóvárgást, ami persze együtt jár a hatalom utáni vággyal, nem ülhetne tovább a világ trónján, hanem lenne az, amire kitalálták, egy általános értékmérő csereeszköz. No, de ez egyelőre egy távoli álom, kellene hozzá egy, vagy sok bölcs Merlin, akik megtanítanák az embermillióknak, hogy ők, a nyomorgó milliók adják, és éltetik a pénz hatalmát, és ezen keresztül a kevés kiválasztott végtelen gazdagságát, amivel igazán nem is tudnak mit kezdeni, hiszen annyi pénzt el sem tudnak már költeni. (Tisztelet azoknak a kivételes lelkű gazdagoknak, akik segíteni próbálnak, sajnos ez nagyon kevés)
Szóval, ma már nem csak az asszonyok, de mindenki kuporgat, mert valahol azt tanulta, ezt kell tennie. Leginkább szembetűnő ez azért a nők esetében, akik (bár hangsúlyozzák egyenjogúságukat) a férjüktől, a férfitól várják el, hogy a pénzt, minden jónak a forrását megtermelje, előteremtse. Igen, persze, főleg az asszony az, aki utódját szeretné bőséggel ellátni. S az asszony az, aki, néha azért, hogy a férfinak tetsszék, kozmetikumokra, ruhára költ a félretett pénzből, bár valljuk be, leginkább akkor, ha van pótlása a pénznek a férfi felől. Vagy kilátás van egy másik, nagyobb anyagi biztonságot nyújtó férfit megkapni társául.
Ide tartozik még, hogy a nők a kutyuskájukra hajlandók inkább költeni. Egyre inkább ezt látom én is, a korombéli, itt felnövő valaha-volt parasztlányok, felmászva az uborkafára, most ölebeket pátyolgatnak. Számomra nem nagyon érthető módon. Úgy látszik, ez világjelenség. Egymásra nem figyelünk, más nem figyel ránk, hát pótszerként figyel a kutyuli-mutyuli. Mert az figyel. Annak az ember az istene."
A FÉLELEM ÉS AGRESSZIVITÁS KLASSZIKUS 20. SZÁZADI BÁLVÁNYA - olaj-fatábla, 50 x 40 cm, 2001.
Az Élet birodalmán a fejszék sebeket zúznak, és kirakós játékunkat csak az tudja összerakni, aki kulturálisan kreatív.
AZ ÉLET BIRODALMÁN A FEJSZÉK SEBEKET ZÚZNAK - olaj, vegyes technika, 50 x 60 cm, 2005
FÜVEDÉK PUZZLE - olaj, vegyes technika, 42 x 51 cm, 2018.
Új hozzászólás