„Novemberben már az avar is másképp zörrent. Vaddisznók járta vidék.
Az erdő fái és bokrai meztelen ágaikkal készültek a télre.
Gombák és lehullott makkok fanyar-édes illata járta át a levegőt.
A távoli dombok halványan húzódtak meg a tisztás mögött, a házak már nem is látszottak.
Csend volt.
A tölgyek kusza ágai között mintha szarvasok agancsai tűntek volna fel, s a távolban talán még bőgtek a gallyak rengetegében.
Nedves, ázott levelek, ágak, megfolyt késő őszi képeket tártak elénk, és a les is elhagyottan állt társaival együtt.
A földre hullott levelek alatt apró bogarak, és hangyák már begyűjtötték téli eleségüket.
Az erdőnek ebben a barnás-szürke, adventi várakozásában a festő is állványhoz ült.
Az ihlet nem is késett: s a távolban kéklő bükkösből előugró őzikével mesélte el e késő őszi erdő ezernyi szépségének hangulatát."

Az egész Dusnokon kezdődött

Már több mint 30 éve, hogy egy ottani kiállításra betévedve megláttam egy tükröt, faragott keretben. A keret annyira megtetszett, hogy nyomban meg is vettem volna, ha van nálam annyi pénz. Ahogy ott egyezkedtem a kiállító, fafaragó művésszel, mint északi szél, pördült be Csempe, a lezser menő vállalkozó (Levy későbbi mecénása), dusnoki festő barátom öccse, s látva a pezsgő vitát, és hatalmas alkotási vágyamat, zsebébe nyúlt, s kifizette a keretet.  Persze a tükröt azonnal kiszedtem belőle.

Műtermemben aztán egy szenzációs, öreg vadkan arcát festettem bele, s rá 3 hétre már utazott is Németországba, merthogy sárvári kiállításomon megvásárolta egy német vadász.

Ekkor mozdult meg bennem az erdő és a vad témája, hisz e sikeres festmény óriási kedvet és lendületet adott.

A rá következő években - főként október-novemberben - igen sokat barangoltam a közeli erdőkben, témát gyűjtve, mivel rájöttem, hogy vadászatom igazán állatbaráti és természetvédő, s ihleteimet mindenféle engedélyek nélkül, szabadon lőhetem halomra. Ecsetpuskámat megtöltve festékkel, bármikor (télen, nyáron, este, esőben, fagyban, szobában, stb) lepuffanthatom a legkülönfélébb állatokat, szebbnél szebb, vagy épp jelentéktelenségükben szép környezetükben.

Persze a dologhoz saját nevem is hozzájárult, mivel a keresztségben a Levente mellé kaptam egy Szilveszter utónevet is, aminek jelentése: erdei férfi. Már gyermekkoromban is vonzottak az erdők, főleg az őszi erdők hangulata, a fák, bokrok, különféle színes termések: szelídgesztenye, kökény, és a hecsedli, amiből literszámra főztük a lekvárokat. A csipkebogyólekvár ma is az elsők között tartózkodik nálam. Lehettem már talán 50 éves, amikor rácsobbantam az erdő és saját nevem tudatalatti kapcsolatára. Így aztán nem véletlen, hogy állattémáim elsősorban erdei állatokhoz kötődnek.

1998-ban kiállítást rendeztem Szirákon, a kastélyhotelben, s ott kettős vadászat történt. Az Eger felé éppen arra utazó Kopka László betévedt ebédelni a kastély éttermébe az Egri Nyomda gazdasági vezetőjével. Ebéd után felmentek a kiállító-terembe, és megnézve képeimet, meg is vették az egész kollekciót, mely vadászati témájú képeim mellett tájaimból is bemutatott néhányat. Kopka, a nagy vadász ezúttal engem lőtt le képeimmel együtt, s így kerültünk egymás "csapdájába".

Rá két évre, 2000-ben, Noszvajon rendezett kiállításomra már meghívottként jött el, s ott is sikeresen vadászott festményeim között. Évek teltek el, míg 2006. novemberében meghívót kaptam Kisbágyonba, az ott létesült Afrikai Magyar Vadászmúzeum megnyitójára.

Legnagyobb meglepetésemre a Kopka-féle Levy-gyüjteményt találtam meg az épületben, a sok trófea és vadászati anyag között. Igazi, megtisztelő érzés volt a falakon látni festményeimet. A megnyitó után egy bősz oroszlán mahagónira festett portréját nyújthattam át Kopka úrnak. Az, az oroszlán volt egy igazi német Löwe, mely ecsettel lett mahagónifára lőve.

LÖWE MAHAGONI - olaj-mahagónifa, 33 x 27 cm, 2005.

A rákövetkező években egy újabb, tematikusabb, állatokat, vadászokat ábrázoló anyag festésébe kezdtem, s ebből már közel 100 festmény el is készült.

Feldolgozás alá került két kompozíció is, amely közül az egyiken a nagy afrikai vadászt, Kopka Lászlót ábrázolom egy lelőtt gazellával, a másikon pedig a császárt, Ferenc Józsefet, erdei vadászélményekkel.

AFRIKA SZÍVEM, AFRIKA - olaj, vegyes - koronaakác, fatábla, bodza-,
bükk- és mahagónifa keretben,  98 x 100 cm, 2000.

GESZENYÉS FERENC JÓZSEF VADÁSZATÁBAN MEGJELENŐ TÁVOLI UNOKÁJA -
olaj-fatábla, vegyes technika, diófa keretben, 119 x 81 cm, 2009.

A kezdő idézetet Magasles című alkotásomhoz írtam. A magaslesek a vadászat totemoszlopaiként meredeznek számomra az erdők nyiladékaiban, vagy szélein, és mindig felmegyek rájuk. 2000-ben, egy októberi kirándulásunk során a szántódpusztai erdőben haladtunk. Gyönyörű napsütés volt, s amint a völgyből felértünk a dombtetőre, az út végében aranyló fényekben állt előttünk egy les. Ez akkor igen mély benyomás tett rám, s többször el is látogattam ehhez, különböző napszakokban, időjárási viszonyok között. Az aranyló változatot többször meg is festettem, a novemberi, ködös élményt pedig az említett művembe komponáltam.

ERDŐ SZÉLÉN - olaj-fatábla, 50 x 70 cm, 2001.

MAGASLES - olaj-fatábla, vegyes technika, bükkfa keretben, 89,5 x 107,7 cm, 2008.

Állatos és vadászati témájú festészetemben csak ritkán ábrázolok jeleneteket. Ennek egyik oka az, hogy inkább az állatok személyes megjelenése köt le, aminek legmarkánsabb kifejezője egy-egy állatportré. Másrészt ezeket a portrékat különféle egyedi anyagokra, legtöbbször erdei fákból készült deszkákra festem, és szintén ilyen fákból szerkesztett - sokszor díszítéssel ellátott - keretekbe helyezem.  A jelenetek inkább hagyományos anyagokra, pl. vászonra kívánkoznak, amikre én ritkán festek. Természetesen szívesen örökítek meg vadászokat, amint büszkén állnak, térdelnek, vagy ülnek trófeájuk mellett.

PORTRÉ - Őz - olaj-bőr, bükkfa alapon, 27,3 x 29,4 cm, 2005.    RÓKA KOMA 1. - olaj-bőr, 40 x 30 cm, gyertyánfa keretben, 2005.

Kedvenc erdei állatom a vaddisznó, s bizony volt velük közeli találkozásom több alkalommal is, amikor ábrahámhegyi vagy töreki alkonyi sétám alkalmával tőlem mintegy 30-40 méterre megmozdultak a bokrok...

VADDISZNÓMESE - olaj-vászon, 47 x 60 cm, tölgy- és vadkörtefa keretben, 2005.

ERDŐ MÉLYÉN - olaj-vászon, 80 x 120 cm, diófa keretben, 2000.

TÉLI HANGULAT VADDISZNÓKKAL - olaj-fatábla, 38 x 127,5 cm, 2005.

ATTILA A DÁMMAL - olaj-fatábla, 35 x 45 cm, 2008.

A nagyvadak mellett másik kedvenc témám a madarak festése. Itt is különböző fákból készült deszkákon, lapokon jelenítem meg ezeket a kedves kis repülő élőlényeket, kerti madarainkat lehetőleg kerti gyümölcsfa-szeletekre tapasztva.

Erdei, kerti madarak szelídgesztenye, oszázsnarancsfa szeleteken, lepkék, bogarak kavicsokon

Galériám egyik részében rögtönzött vadász-enteriőrt állítottam össze, a témát erdei kellékekkel tettük hangulatosabbá.

Vadász-enteriőr Levy Műterem-Galéria

Állatos alkotásimból számos kiállítást rendeztünk már az elmúlt évtizedekben. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a szolnoki Hozam Klubban bemutatott tárlat volt, ahol már erdei hangeffektusokkal és élő zenével is dúsítottuk, gazdagítottuk a művek adta élményt.

Vadászat és Borászat kiállítás megnyitó, Szolnok, 2005. Hozam Klub, Allegro kamarazenekar

Kiállítások mellett szívesen adom e festményeimet vadászati konferenciák, rendezvények, épületek érdemi díszítésére, hosszabb távú elhelyezésére is.

2015-ben elkészült egy összefoglaló kötet addigi vadászati, állatos témájú festészetemből, válogatva az elmúlt 30 év ide illő alkotásai közül. A könyvet Békés Sándor író, valamint Vasvári Zoltán művelődéstörténész ajánlja az olvasók, vadászfestészet iránt érdeklődők figyelmébe.

Színes vadászat c. kötet borítója

"Természet, állatok, festészet, vázlatok
Puskával lövésre,
Ecsettel döfésre
Mezőben, erdőben
Festmények termében
Csendesen várjatok."

Vadászati festészetem nem tudományos alkotás, nem állatokhoz kapcsolódó anatómiai illusztráció, hanem a natura, az élőlények bennem keltett impressziói, ihletei, érzései, gondolatai, hangulatai a művészet nyelvén kifejezve. Mint ahogy egykori, nyírteleki festő barátom jegyezte meg, amikor lovas festményeinek anatómiai hibáit konstatálta egy lószakértő néző: „Ez nem ló, hanem FESTMÉNY..."

Természet, erdők, vizek, mezők, vadak, állatok-növények, és vadász.

Mindezekre a legszínesebb módon: ecsettel-festékkel a festőnek adatik meg, hogy bármikor sikeresen vadásszon, hisz az alkalmat sohasem tudja elszalasztani, s még egy vadász is büszke "áldozata" lehet.

Elemér, a barátságos, igazán kedves lelkületű, de IGÉNYES vadász tisztában van azzal, hogy mennyivel többet jelent és többet ér festményen megörökíteni sikeres vadászatait, mint csupán idővel megfakuló, bekeretezett fotón.

Elemér kuduja, jávorszarvasa és kőszáli kecskéje   (olaj-vászon, 50 x 70 cm) - Yndával közös festmények