Fotótárlat a vasi néptáncfesztiválok emlékezetes pillanataiból

Képgaléria megtekintése2021.10.02. - 18:15 | vaskarika.hu - Fotók: Büki Judit, Déri Norbert

A Vasi Néptáncpanoráma részeként a vasi néptáncfesztiválok emlékezetes pillanatait villantotta fel október 2-án Büki László fotóriporter tárlata a Berzsenyi téren. A táncosok és énekesek színpadi szereplésük után a képekről szó szerint "leléptek", hiszen közülük sokan személyesen is jelen voltak a szombati folklóreseményen, és a fotókon örömmel vegyes meglepetéssel fedezték fel pár évvel ezelőtti táncos-énekes fellépésüket.

Nyomtatás Küldés e-mailben Az oldal tetejére

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Misel 2021.10.02. - 21:24

Laci! Már akkor is szerettem a képeidet, mikor személyesen még nem találkoztunk. Aztán megismerkedtünk, és az a megtiszteltetés ért, hogy munkatársul fogadtál, és ami több: barátok lettünk. Az évek alatt alkalmam volt megfigyelni, milyen odaadással dolgozol, tisztelettel és alázattal szolgálva a kultúra minden területét. Sokszor láttam, amint válladon súlyos fotós felszereléssel rohansz egyik helyszínről a másikra, órákig fényképezed a rendezvényeket, hogy aztán éjszakába nyúlóan szerkeszd a képeket, írd a beszámolókat. Minden, amit az újságírásról tudok, Tőled tanultam. Egyszer - emlékszel? - azt mondtam Neked a táncosokat ábrázoló képeidre, hogy a zenét is hallom hozzá, ha nézem őket. Jó fotót készíteni nem könnyű.Nem elég hozzá a drága felszerelés, vagy tanulás a legjobb iskolákban. Tehetség szükségeltetik, ahogy minden művészeti ágban, ami nem tanulható. Finom látásmód és szemlélet kell, ami csak keveseknek sajátja. Neked megadatott ez a tehetség. Miközben további sok sikert kívánok az élet minden területén, magunknak pedig, hogy még sokáig és sokszor gyönyörködhessünk alkotásaidban, büszke vagyok, hogy botladozó lépéseim mellett Te tartod a fáklyát.

BLH 2021.10.03. - 11:27

Ritka az ilyen őszinte és önkéntelen megnyilvánulás, főleg nyilvánosan. Igen, tudom ezeket, mégis meglepett, ezzel együtt kimondhatatlanul jólesett a felvállalt kitárulkozás, az a természetes női érzékenység, ami a soraidat vezeti íráskor is, az ecsetedet festéskor, és lelkes láttatóként a szemedet fotózáskor. :) Nagy baj lesz a világgal akkor, ha ezeket a természetes és tiszta érzéseket, dolgokat kiöli a túlterjeszkedő ego..., az érzéketlenség és az irigység. Ennek ellenére azért jó mohikánként csatangolni a kultúra rezervátumában... ;) :*