Hangverseny a nemzeti ünnep előestéjén a Bartók Teremben
Képgaléria megtekintése2021.10.23. - 14:00 | vaskarika.hu - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Bátorság, szenvedés, kitartás és megváltás - Október 22-én, a nemzeti ünnep előestéjén emelkedettségéhez méltó repertoár fogadta az Ünnepek bérlet 2. előadásának közönségét.
Az október 23-i eseményekről, tüntetésekről, harcokról szóló fekete-fehér képsorokkal szinte egybeforrt Beethoven Egmont-nyitánya, hiszen annak idején, a forradalom napjaiban is ezt hallgatta leginkább Magyarország a rádióból. A magyar nemzet számára ekkor a Bánk bán, a Himnusz és a Szózat szintjére emelkedett e nyitány, annyit játszották. Az Egmont-nyitány arról a holland grófról szól, aki a spanyol elnyomás ellen harcoló németalföldiek élére állt egykor, ezért II. Fülöp spanyol király alatt megtorlásként kivégezték. Az alakját középpontba állító zene és állandó játszása mintha megírta volna előre Nagy Imre sorsát is. Ezzel a művel indult az október 22-i hangverseny, amin Kovács János dirigálta a szimfonikusokat.
A nyitányt Ludwig van Beethoven Goethe színművéhez írta. A szabadságért való hősi küzdelemről szóló kísérőzene végén a monoton dobolás kíséri Egmontot a vesztőhelyre is. A gróf halálát jelző döbbent szünet után jött a meglepetés: a nyitány codájaként a mű diadalmas „Győzelmi szimfóniája" szólalt meg, előrevetítve a dráma pozitív végkicsengését.
Folytatásként Kodály Zoltán Páva-variációk című műve hangzott el. Kodály 1937-ben megzenésítette Ady versét férfikarra. A zenekari mű tulajdonképpen annak továbbfejlesztése. A Páva-variációk száma tizenhat, melyeknek során a legkülönbözőbb karakterek vonulnak fel - lírai, táncos, gyászindulószerű, visszafogott vagy éppen romantikus szenvedélytől izzó epizódok sorát hallhattuk. A mű záró szakaszában a népdaltéma diadalmas visszatérése világosan sugallja, hogy a „szegény rabok felszabadulása" végül valósággá válik.
A szünetet követően Brahms Tragikus nyitánya vezette vissza a hallgatóságot 1956 hangulatiságába. 1880 nyarán Brahms nagyjából egy időben dolgozott két művén, az Akadémiai ünnepi nyitányon és a Tragikus nyitányon. A testvér-kompozíciók egymás ellentétpárjai - ahogyan maga a szerző igen találóan megfogalmazta: az egyik sír, a másik nevet. A Brahms breslaui egyetemi díszdoktorrá avatása alkalmából komponált, számos népszerű dalidézettel teletűzdelt darabbal szemben a d-moll hangnemű Tragikus nyitány Beethoven 9. szimfóniájának, s a zeneszerző saját d-moll zongoraversenyének karakterét viszi tovább. Amint a komponista egy 1880. szeptemberi levelében írta: "Egy nagyon vidám akadémiai ünnepi nyitányt ígértem január 6-ára Breslauba, benne van a Gaudeamus és minden más. Ebből az alkalomból nem tudtam megtagadni melankolikus kedélyemtől azt az elégtételt - hogy egy szomorújáték-nyitányt is írjak."
Az Akadémiai ünnepi nyitány ősbemutatóján, Breslauban, 1881. január 6-án valóban egymás után hangzott el a két mű, igaz, a Tragikus nyitány már 1880. december 20-án is megszólalt nyilvánosan Bécsben, Richter János vezényletével. Nem aratott sikert, s ahol csak 1881 folyamán előadták, mindenhol hűvös fogadtatásban részesült. (A mai hallgató joggal csodálkozhat, hogy erre a fájdalmasan szép, szenvedélyes, magával ragadó kompozícióra vajon miért nem volt fogékony a 19. század második felének közönsége...)
A Tragikus nyitány nem kötődik egy konkrét színpadi műhöz, és nincsen meghatározott cselekménye, „programja". A zeneszerző a tragikumot szerette volna ábrázolni egy szonáta formájú, önálló tételben, amely terjedelme és kidolgozottsága révén akár egy szimfónia nyitótétele is lehetne.
A hangverseny záródarabja Liszt Ferenc legismertebb szimfonikus költeménye, a Les Préludes volt. Liszt szimfonikus költeménye egy tételbe összefogott „négytételes" mű. Vett egy egyszerű dallamot, pár hangból álló motívumot, amit újra és újra felhasznált, megváltoztatva a ritmust, a tempót, pár hangjegyet vagy a játékmódot, és minden témát ebből az alapmotívumból épített fel. A bevezetés a halandó embert mutatta meg, a második rész a felhőtlen szerelmi boldogságot ábrázolta, a harmadik az élet viharainak bemutatása, a negyedik a természethez való menekülés hangulatát szemléltette, végül az utolsó rész a harc képével és az epilógussal zárult.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás