A begyulladt Sir Tusseau - agyrém-rímhányás
2010.04.01. - 01:00 | Vak Sakira
Nyári napnak lekonyulatánál Sam Jession ráverte kúporrát - odakúporrkodott mellém - a kan apéra, ütött-köpött rézhangvetőjét (trombita) térdei közé szorította, és litványos szó-rongásba kezdett.
- Ez a kezdet vége, vagy a vég kezdete? - puffantotta el szorongás-közhely-petárdáját, holott közelSam méteráruboltban kellett rőfnyi ruhát centimérnie.
- Régen tornácoztam meg az ágysejtjeim - ugrott fel kisvártatva, félbehagyva lelki párnacsatáját, amelyben egyébként is vesztésre állt. Libabőr helyett lúdtoll futott rajta végig, szárnyaspennaként ártányságokat karcintva rézbőrére.
Sam Jession szarmázasát tekintve dákóta outdián, fallikus bennszülött jelkép. Példaképe Dzson "Pisztolyeső" Koltrén, ilyetén az ő klasszikusai képezték a LétNájtMjúzikKlábban fellépő Jam Session Band repertoir-ját.
Sam-nek ágysejttornácozás közben is harmóniák jártak a fejében, feltörő gyomorkedve kompótzíciókkal adott vallásreggelit egymásnak.
Sokat nem bírtam kezdeni eme helyzettel, és Samlátomást (Pornó)apátiába süllyedtem én is. Forcsönetli, jött Sir Tusseau, a léleksebész, a spirituális kirurgus, hogy engem kan-o-Nokiámból, Sam-et meg a belső kakofóniából kirángassa.
Merlini bűvszavak hagyták el hagymázas cserépedényszáját:
apát - apátia; lapát - lapátia; telepát - telepátia
Fair-tájpercnyi kuruzslás után sikeresen kirántódtunk, amúgy párizsiasan.
- Mi ez a Bélamou? - kérdezte tört borsossággal a francia.
- Semmi külön ős, csak a szokásós-kapás-nagyharangos lélekkongás, feat. FM Zer0 - verbáliáztam kétkedvűen.
- Alko-tói válságba fúltam, finger-szegény a környezet, mi körülölel - sandít magányosan kongó réztrombójára-, és nem hat rám a józanság sava - tör fel szóbuzgárként a szó-rongás-tünet kórképe a bikiniben ménfráló Jession-ből. Kentanő.
- Sajnos nem Sam-nek, hanem Samesh-nek áll a piláf - replikázik bőrig Tusseau, mint egy gasztrológus.
Jession-t eszi a pénisz, méregvörös pukkancsként förmeddő bohémiába igyekez fojtani Tusseau-t:
- Téged ajánlott a pszichoterroritikusom kedélyjavítónak, te Burjoix Fauchfey!
Gyere legott a divagne-ra, te nonmöszjő zsötöpöliszjő, hadd keljek veled birokrata, te akta@, te sóhivatalseggédes!
Ettől aztán úgy megreccsent a majdnemviaszpanoptikumos, hogy el is érkeztünk a címhez...
Se fű le, se fa rka.
Új hozzászólás