Közreműködnek: Magyar és külföldi énekművészek, osztrák és horvát kórusok

Vezényel: Dobszay Péter

Dátum: november 6.

Időpont: 19:00-21:00

Belépő: 3500 Ft

Amikor Gioachino Rossini 1868-ben elhunyt, Giuseppe Verdi (1813-1901) arra gondolt, hogy a nagy operaszerzőre gyászmisével kellene megemlékezni. Elképzelése szerint a rekviem egyes tételeit más-más zeneszerző komponálta volna, ráadásul ellenszolgáltatás nélkül. Maga megírta a zenemű utolsó tételét, a Libera me-t, de a nagy összefogásból a komponisták közötti féltékenység, illetve a közömbösség miatt nem lett semmi. Két év múlva egyik barátja rábeszélésére újra foglalkozni kezdett a darabbal, de a végső lökést Alessandro Manzoni, az olasz romantika egyik legnagyobb költőjének, a Risorgimento egyik vezéralakjának a halála adta meg. Egy év alatt megírta a mű további tételeit is, és a bemutatóra 1874. május 22-én, Manzoni halálának első évfordulóján került sor a milánói San Marco székesegyházban, Verdi vezényletével, hatalmas sikerrel.

A Requiem olaszországi bemutatóit gyors európai sikersorozat követte. Ennek a körútnak a keretében szó volt arról, hogy Budapestre is ellátogat a társulat, ám ez végül időpont egyeztetési problémák miatt nem valósult meg, de a művet a Nemzeti Színházban Erkel Sándor vezényletével ekkorra már bemutatták. Verdi, a vérbeli operakomponista nem tudta meghazudtolni magát, új darabja számos tekintetben operaszerű hangzást mutat, mi több: egyik tételének, a Lacrimosának a kezdődallama ténylegesen egyik operájából származik (bár ott valójában nem használta fel). Verdi - a liturgikus szempontoktól eltekintve - személyes, emberi drámát kívánt megformálni, olyan művet alkotott, amelynek a középpontjában az egyén élményvilága áll.

Közvetlen, magával ragadó, operás kifejezésmódra, közérthető dallamosságra törekedett. Részben ennek is köszönhető a Requiem máig tartó népszerűsége, főként koncertdarabként adják elő, bár előfordul liturgikus keretben is.